Teagan Hunter: I Wanna Text You Up

Amikor a szobatársat keresek hirdetésemet kiplakátoltam, eszembe nem jutott volna, hogy pont ő fog jelentkezni. Hiszen ő lenne a legutolsó ember, akivel összebútoroznék... mármint szándékosan. Mégis szobatársak lettünk. De biztosra veszem, hogy képesek leszünk együtt élni anélkül, hogy furává válna. Egyszerűen működnie kell. Nem fog holmi véletlen érintés vágyat ébreszteni bennem, totál biztos, hogy nem gerjedek be a hülye baseball sapkájától, és pláne kizárt, hogy flörtölésbe bonyolódjak vele, miközben oda-vissza üzengetünk egymásnak. Képtelenség, hogy pont Caleb Mills legyen A Pasi számomra, mivel ő a legjobb barátnőm exe. És az aztán csúnya lenne, ugye?

Mióta múlt évben kezembe akadt a Let's Get Textual, azóta drukkoltam, hogy legyen folytatása. S bár az I Wanna Text You Up teljesítette az óhajomat, hiszen most az egykori mellékszereplők kerültek előtérbe, akár teljesen önálló kötetként is megállná a helyét.

“Though we make no sense together - the artist and the athlete - we somehow make two worlds collide in the best of ways.”

Szórakoztató, könnyed romantikus komédia ez, ami egy fergeteges szobatárs kerestetik hirdetéssel veszi kezdetét. Az a vicces szösszenet hozza össze a művészeti szakos, pimasz, ami-a-szívén-az-a-száján csajszit és a titkon kocka basball játékost, akinek aranyból van a szíve. Az egyetlen aprócska probléma? Caleb nem más, mint Zoe legjobb barátnőjének exe, azaz a lány-kódex értelmében abszolút tiltott. Szóval a körülmények ellenük szólnak, ám a vonzalom szinte szikrázik közöttük.

Az előző kötethez hasonlóan ismét a hősnő szemszögéből elmesélt, párbeszéd központú történetet kaptunk. A főszereplők itt is sokszor üzenetekben kommunikáltak egymással, s én újfent imádtam minden percét. Humorosak, flörtölősek voltak, s nem egyszer teli szexis utalásokkal, úgyhogy hol csendesen kuncogtam, hol nem épp túl szexis módon hahotáztam. De őszintének kell lennem, bármennyire élveztem, ahogyan játékos incselkedésbe burkolózva éledezett Zoe és Caleb szerelme, majd kikészített a várakozás. Cuki volt, ahogyan lassanként megismerték a másikat, s nem akartak semmit elsietni, de nagyon-nagyon akartam a nyamis, csókolózós és simogatós, no meg a lepedőt lángra lobbantós részeket is.

Így hát csak lapoztam és lapoztam. Ahogy arra számítani lehetett, a barátnőm exe dolog miatt volt egy kis drámai feszültség, amit főhősünk állandó titokzatos eltűnése még meg is fejelt kicsit, ugyanakkor szerintem az írónő elég reális módon kezelte a dolgokat. Amit sajnálok, hogy a végét viszont elkapkodta, igaz, ezzel épp csak egy csipetnyivel csorbította ezt a szórakoztató élmény bombát. Lássuk be, egy nem mindennapi személyiségeket, főzési katasztrófákat, Edward Cullent és a Rocky Horror Picture Showt, no meg a színes pulcsikba öltöztetett, Mittens nevű cicust felvonultató sztorit nehéz lett volna mindössze ennyivel elrontani.

Nagyon remélem, hogy Robbie - az első részben szereplő Zach egykori lakótársa és legjobb haverja - szintén megtalálja majd a saját párját, méghozzá hamarosan, mert én máris szívesen olvasnám!

Kedvenc idézet:

“When you really like someone, and the universe or fate or whatever you want to call it says you two go together like cheese and bread-”
“Uh, what?”
“Grilled cheese. Keep up.”

Zenék a könyvben:

DMX - X Gon' Give It To Ya ♪ ♫ ♬
Color Me Badd - I Wanna Sex You Up ♪ ♫ ♬
The Presidents of the United States of America - Peaches ♪ ♫ ♬

♥ Az e-arc példányt hálásan köszönöm a szerzőnek!

➤ My review on goodreads.