2017. március 5., vasárnap

Sylvia Day: Captivated by You - Rabul ​ejtve

Gideon angyalkának hív, pedig ő a csoda az életemben. Az én gyönyörű, sebzett harcosom, aki elszántan küzd, hogy lemészárolja a démonjaimat, de a sajátjaival nem akar szembenézni.
Fogadalmunknak még jobban össze kellett volna kovácsolnia bennünket, ám ehelyett felszaggatta a régi sebeket, felszínre hozta a fájdalmat, a bizonytalanságot. Éreztem, hogy Gideon kicsúszik a kezem közül, hogy legszörnyűbb félelmeim valóra válnak, hogy elveszítjük egymást…
Életünk legboldogabb időszakára árnyékot vetett a múltja, és pusztulással fenyegetett mindent, amiért olyan keményen megdolgoztunk. Borzasztó válaszút elé kerültünk: vagy az ismerős, biztonságos lét, amit megismerkedésünk előtt éltünk, vagy a harc egy olyan jövőért, ami hirtelen lehetetlen, reménytelen álomnak tűnik…

A Crossfire szériának mondhatni kissé hányatott sors jutott. Előbb méltatlanul a Szürke árnyékába szorult, majd kiderült, hogy az eredetileg tervezett trilógiából öt kötetes sorozattá nyúlik, ráadásul a harmadik rész elmaradt a két első színvonalától, aztán a negyedik darab eredeti megjelenése csak csúszott és csúszott, végül búcsút inthettünk az elsüllyedő hazai kiadónak… Azt hiszem, roppant visszafogottan fejezem ki magam, ha azt állítom, komoly kétségeim voltak, fogom-e, s egyáltalán akarom-e folytatni Gideon és Eva történetét. Aztán megtudtam, hogy az Athenaeum átvette a magyar megjelentetés jogát, befutott a könyv, ami – a gerincét leszámítva – szuperül passzol a már polcomon pihenő korábbi darabokhoz, ééééés bevallom, elkapott az a jó féle izgalom. Persze még mindig tartottam attól, merre visz főszereplőink útja, mi végre húzta annyira az időt az írónő, s picit aggódtam az új fordító miatt is. Ez utóbbi kapcsán teljesen feleslegesen, előbbiek miatt viszont…
„Menet közben tanulunk. Néha elcsesszük. De bíznod kell bennem...”
Már az előző felvonás kapcsán megfogalmazódott bennem az érzés, hogy mintha ugyanazokat a hibaköröket futnák a szereplők, s mi csupán egy hosszúra nyúlt közjátékhoz asszisztálunk a partvonalról, ahol mindössze fortyogva várhatjuk, hogy haladjunk már valamerre. Nos, ezúttal szintén valami hasonló motoszkált bennem. Ugyan fél tyúklépésnyi sebességgel jó irányba mozdul előre párosunk, de könyörgöm, ehhez igazán két teljes regényre volt szükség? Kételkedem benne méghozzá erősen. 
Ugyanakkor nem tagadhatom, hogy élvezettel faltam az oldalakat. Sylvia Day még mindig magával ragadóan élvezetesen szövi a szavakat, vérforralóan tüzes erotikus jelenetekben sem volt hiány, csak kár, hogy képtelen lemondani a mellékszereplői gárda drámázásának túlrészletezéséről. Bizony, amilyen szimpatikusnak találtam legelőször Cary karakterét, mostanra már annyira fáraszt szegény fiú. Ami pedig az immár házas gerlepárt illeti, mindenki jobban teszi, ha felkészül rá, hogy a hitvesi lét nem szelídített sokat a vitatkozási kedvükön. A kötet túlnyomó részében Gideon még mindig inkább magába zárkózik, mintsem megossza szerelmével a problémáit, amelyek mostanában már a hihetetlenség határán súrolóan megszaporodtak. Eva eközben harciasan követeli, hogy valódi partnerek legyen, miközben az érzelmi zavarosban úszkál ő maga is. Szumma szummárum veszekedés és izzó szenvedély tölti ki a napjaikat. Ami nem rossz igazából, csak ez láttuk már, kiélveztük, jöhetne valami új.
„A kapcsolatok a kompromisszumokról szólnak, nem?”
A jó hír, hogy a könyv utolsó pár fejezetében csak sikerült végre egyről a kettőre lépniük. Gideon megnyílik a pszichiáterüknek az őt ért gyermekkori traumák kapcsán, és Eva mintha belátná, hogy a vad szex nem az egyetlen, amit adni képes a párjának. Nálam szintén nagy pozitívuma ennek a résznek, hogy az eddigi kizárólagosan hősnői narrációt felváltotta a váltott nézőpontos elbeszélés, így végre Mr Cross gondolataiba is bepillantást nyerhettem. Extrém módon birtokló alfahím az nem vitás, de azért cuki volt látni, hogy milyen gyengéd szeretet van a szívében az ő Angyalkája iránt. Plusz, tetszett az, amikor baráti körben, csöppet tán ellazultabban viselkedett.
Remélem, ezekből a nekem tetsző részletekből több jut majd a befejező regénybe, amelynek hazai megjelenéséről egyelőre nem hallottam pontos dátumot, így csak kívánni tudom, hogy mihamarabb érkezzen. Egy biztos, az írónő azt ígéri, Blacklist című új duológiájában feltűnnek majd még az itteni szereplők.

Kedvenc idézet:
„A házasság nem arról szól, mennyire erősek a felek külön-külön. Hanem arról, mennyire erősek együtt, és arról, hogy felváltva cipelik a terheket.”

Zenék a könyvben:

Könyvinfók:


Sylvia Day

beleolvasó
moly
goodreads
Kiadó: Athenaeum
Fordító: Goitein Veronika
ISBN: 9789632935928
400 oldal, kartonált

Műfaj: erotikus románc
Sorozat: Crossfire 4.
Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, váltott nézőpontú

Ki? Gideon Cross (28) & Eva Tramell (24)
Hol? New York
Mikor? szeptember
Érzékiség? tüzes
Szerelmi háromszög? elhanyagolható
Lezárás? egyelőre boldog
Önállóan olvasható? nem
Az olvasás lehetőségét hálásan köszönöm a kiadónak!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top