Kresley Cole: Vámpírbosszú
| Kresley Cole, a New York Times első számú sikerkönyv-szerzője ezzel az izgalmas történettel folyatja sziporkázó Halhatatlanok alkonyat után-sorozatát, amelyben a Szövetség titkait leplezi le… MINDENKI FÉL AZ ŐSELLENSÉGTŐL… A Szövetség legkegyetlenebb vámpírja, a csillapíthatatlan bosszú hajtotta Lothaire eltökélte, hogy megszerzi a Horda koronáját, mégpedig úgy, hogy új, bájos foglya, Elizabeth Peirce lelkét ajánlja fel. Azonban a fiatal halandó lány hamarosan mindennél erősebb csáberővel kezd hatni rá… HALÁLOS ERŐ ÉBREDEZIK A LÁNYBAN…. Ellie Peirce élete maga volt a pokol – már azelőtt is, hogy egy gonosz halhatatlan elrabolta őt. Bár Lothaire fel akarja áldozni a lányt, mégis vágyakozik az érintése után, és szexuális gyönyörökkel halmozza el. Hogy megmentse saját lelkét, Ellie feláldozza a testét, de megfogadja, hogy megvédi a szívét. AMIKOR MEGTÖRIK A TÖBB ÉVSZÁZADOS, JEGES KÖZÖNY… Lothaire-nek egyetlen hónap alatt kell döntenie az ezer éves vérbosszú és ellenállhatatlan foglya között. Vajon összeroskad múltja súlya alatt… vagy mindent kockára tesz, hogy Ellie-vel közös jövője lehessen? |
„Mindig megölhetjük őket, de soha nem hozhatjuk vissza.”
Melyik három szóval jellemeznéd a regényt?
Nusejka: Imádom ezt a két hülyét! :D (de legalább számolni se tudok)
„A valkűrök egy valamit utáltak jobban a vámpíroknál úgy általában, és az maga Lothaire volt.”
Angelika: Az egyik legjobb
„A sértések csak akkor fájnak, ha olyasvalaki mondja őket, akit tisztelek.”
Mit szólsz a hazai kiadáshoz?
Nusejka: Ugyan engem kicsit kiráz a hideg a vámpíros vonal erőltetésétől a sorozat címeiben, de ebbe nagyon nem lehet belekötni, mert ez kivételesen tényleg vámpírról szól. Más kérdés, hogy miért nem maradhatott Lothaire neve a cím… A borító szerintem egyszerűen a júj kategória. A fordítás viszont elég korrekt. Az egyetlen, ami itt-ott zavaró, hogy néhány név, jelző vagy hely másképp lett fordítva, mint korábban – de ez mondjuk igaz a korábbi részekre is. Egyébként tényleg jó lett; a poénok viccesre sikerültek magyarul is, és nem fuldoklunk az ordas pornós megfogalmazásokban sem. Öhm, kivéve ezt a Lőcs dolgot… nem mindegy, hogy valakit egy oroszlánhoz (Leo), vagy egy pöcshöz hasonlítunk.
„- Először is nem vagyok narcisztikus személyiség. – Amikor a lány vitára nyitotta a száját, Lothaire így szólt: – Ismerem Theszpiai Narkisszoszt – bár vannak közös vonásaink, én voltam előbb, szóval ő az, aki lotharisztikus, nem pedig fordítva.”
Angelika: A címválasztás ellen nincs különösebb ellenvetésem, mert voltaképp a Vámpírbosszú eléggé passzol a tartalomhoz. A borítónál őszintén értékelem, hogy a kiadó meghallva a rajongók szavát kész volt újabb és újabb tervezetet készíteni, s az utolsónál láthatólag még az eredeti amerikai kiadás leutánzására is tett erőfeszítést. Sajnos azonban engem ez még így sem csábít. Persze el kell ismerem, hogy van annak egy indurka-pindurka esélye, hogy az én képzeletemben mindörökre a szőkített Paul Marron marad Lothaire, azaz nélküle nehéz, sőt, nagyjából lehetetlen volt a kedvemre tenni. Jó hír viszont, hogy a fordítás szöveghű és élvezetes. Ha nem lett volna a Nusi által már említett borzalmas nagy melléfogás, még a tökéletes jelzőtől sem riadnék vissza.
„Óvatosan, kicsikém. Ha velem játszol, lehet, hogy nem fog tetszeni, ha én is beszállok a játékba.”
Mi a véleményed a történetről, és milyennek találtad a sorozat többi részéhez képest?
Nusejka: Én anno ezt a részt nagyon vártam, annyira, hogy még a puhaborítós kiadást sem bírtam kivárni és ahhoz képest egy kis csalódást okozott. Korábbi részekből az jött le, hogy Lothaire az ultimate badass, az Ősellenség (brrr…), aki úgy manipulálja a Szövetség tagjainak az életét, mintha csak bábuk lennének egy hatalmas sakktáblán.
Ehhez képest, amikor jobban megismerjük az igazi Lothaire-t, egy háromnegyedrészt őrült idiótát kapunk, akit ráadásul még alaposan rá is szednek. Első olvasásra ez bántott legjobban, hogy mennyire iszonyatosan hülyének kell lenni ahhoz, hogy ne vegye észre, hogy az orránál fogva vezetik.
Szerencsére Ellie bőven kárpótolt a csalódásért. Belevaló, bátor és vicces csajszi, aki törékeny ember létére simán kétvállra fekteti az ezeréves vámpírt. Ez az, ami miatt szívesen olvasom újra és újra ezt a részt, mert Ellie személyisége és a kettejük harca elviszi a hátán az egész kötetet.
„Én nem vagyok szakértő a nők terén – a többiek ettől a szemüket forgatták –, de úgy vélem, egy megkísérelt lefejezés azt jelzi, hogy a másik félnek némi privát térre van szüksége.”
Angelika: Egyik kedvenc sorozatom szívemnek becses kötete ez, és még így, négy évvel az első olvasás után (kb. negyedszerre vagy ötödszörre) is kitűnően szórakoztam rajta, élveztem a szellemes párbeszédeket és izgultam, mint, aki nem tudja, mi fog következni. A véleményem így nem változott, csak még jobban eltolódott a rajongólányos stílus felé, ezért inkább egyszerűen idelinkelem azt, amit anno írtam Lothaire és Ellie könyvéről: katt ide!
„Ha Nix a jóslás királynője, akkor Lothaire az intuíció királya. Fehér királynő a fekete király ellen.”
Volt-e kedvenc jeleneted vagy mondatod?
Nusejka: Ó igen, mindegyik, ahol Ellie Lothaire-t alázza, meg ahol Lothaire próbálja kikalkulálni Ellie reakcióját, és minden egyes alkalommal pofára esik :D Ja igen, és Ellie válasz ajándéka! XD
„Nix a mellkasához kapott és felsóhajtott. – Neked adta a szívét. Milyen romantikus! Annyival jobb, mint egy cukorkaszív! Az mindig beleragad a szemfogakba.”
Angelika: Mivel kissé zavaróan hosszú lenne a bejegyzés, ha minden kedvencemet ideidézném – úgy kb a regény felét -, ezért vettem a bátorságot, és néhány gyöngyszemmel meghintettem itt-ott a posztunkat. ;)
„Az örök élet egyedül nem más, mint végtelen büntetés.”
Jól ismered a sorozatot, volt szerencséd olvasni az eztán következő részeket is. Mit tanácsolnál azoknak, akik most vetik bele magukat, illetve mivel csábítanád azokat, akik nem biztosak a folytatásban?
Nusejka: Nekem ez a rész az egyik kis kedvencem. A nagy kedvencek az előző három kötetből kerülnek ki, szerintem zseniális, ahogy minden szál összefutott a szigeten. Ahhoz képest itt egy kicsit visszavettünk a lendületből, de a humor és a páros miatt ez határozottan a jobb kötetek közé tartozik. Szerintem önmagában is olvasható, de azért azt javasolnám azoknak, akik ezzel a résszel kezdenek, hogy ha bejön, akkor érdemes a korábbi részeket sorra venni, úgy kerek a sztori.
Én biztos vagyok a folytatásban, mert rengeteg figura van még, akinek a sztorijára kíváncsi vagyok, például Nixre, vagy ott van a rég elveszett Furie, és Lanthe sztorija is égetőnek tűnik a szigeten történtek után.
„- Hogy merészelsz otthagyni, hogy megrohadjak a börtönben, te mocsok! A lépeddel fogok játszadozni, mielőtt ez az éjszaka véget ér!- Saroya! – nyögte Lothaire, és alig tudta féken tartani dühét. Levegő beszív, kifúj. – Ó, virágom! Te is hiányoztál nekem!”
Angelika: Szerintem aki jól felépített, számos fajt felvonultató, szenvedélyes paranormális románcokat szeretne olvasni, annak az egyik legjobb választás Kresley Cole Halhatatlanok sorozata. Szívesen mondanám, hogy bárhol fejest lehet ugrani a szériába, lévén egy pár egy kötet, de attól tartok, akkor az élmény egy jókora része – az átívelő és több kötet után összefutó szálak izgalma – kimaradna, amiért kár lenne. Szóval, aki még nem ismeri, az ne halogassa soká, vesse bele magát a kalandba.
Aki pedig nyomon követi a Szövetség eseményeit, azokhoz csak egy kérdésem lenne: Ti hogy bírjátok a várakozást? De most komolyan, nem idegőrlő, hogy idén például nincs folytatás angolul? Igaz, 2017-ben elvileg érkezik a Wicked Abbys (remélem, Furie és Kristoff története) és egy második Dacian kötet, node hol marad Nix sztorija? Magyarul viszont addig vár még ránk Trehan, Uilleam, Thronos & Lanthe, Rune & Jo.
A kérdés azon része pedig, hogy van, aki esetleg nem biztos abban, hogy akarja-e a folytatást, számomra csak egy elítélő szemöldök felvonásra érdemes…
„– Hadd tisztázzam tehát – mondta Mama, és csodálattal bámulta Lothaire arcát. Még így, megégve, gézbe burkolva is istenekhez fogható külseje volt. – A legszebb férfi változtatott át, akit valaha láttál, így soha nem leszel beteg, soha nem halsz meg, majd elhalmozott ékszerekkel és ruhákkal, miközben körbeutaztatott a nagyvilágon?– Amikor így mondod, érthetetlennek tűnik, hogy elutasítottam és véletlenül majdnem lefejeztem.”
Nusejka értékelése:  | Angi értékelése:  |
06.02. - Insane Life
06.05. - Függővég
06.06. - Kristina blogja
06.08. - Angelika blogja
06.10. - Deszy könyvajánlója
Nyereményjáték:
Minden állomáson egy, a Halhatatlanok éjfél után sorozatban szereplő fajhoz, eseményhez, vagy szereplőhöz köthető feladványt találtok, nektek pedig az a feladatotok, hogy a helyes elnevezésüket megírjátok nekünk.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
a Rafflecopter giveawayŐ egy düh démon. Rydstrom fiatalabb testvére. Holly Ashwin párja. Brianna és Alyson apja.