2015. szeptember 6., vasárnap

Rachel Van Dyken: Toxic – Egyetlen méreg

Wes és Kiersten legjobb barátja, Gabe igazi balhés srác: egyik lányt fogyasztja a másik után, sötét haja és tetovált karja sem riaszt el senkit. Sőt.
Saylor igazi mintadiák: nagyszerű eredményei vannak, ösztöndíjat kap, kiválóan zongorázik, de valami mégis hiányzik az életéből - és a játékából.
Ők ketten egy zaklatott délutánon egy gyakorlóterembe futnak össze - szó szerint -, és bár elsőre taszítják egymást, hamar kiderül, hogy valami furcsa módon egy húron pendülnek.
Aztán egy napon Saylor önkéntes munkát vállal egy rehabilitációs intézetben. Az ápoltak közül kiragyog Hercegnő, a nyaktól lefelé bénult lány.
De mit keres ott Gabe minden nap? Mire Saylor választ talál a kérdésre, menthetetlenül belegabalyodik Gabe életébe. Vajon együtt sikerül megküzdeniük a múlt döntéseinek következményeivel?

Egy rövid vélemény…

„Néha, amikor abba kapaszkodunk, amit elveszítettünk, pont az életet szívjuk el abból, amit annyira szeretnénk, hogy tovább éljen.”

Szeretem a romantikus tündérmeséket. Nem zavar, ha a történetbe csöppnyi hihetetlen fordulat vegyül, ameddig a rózsaszín álom rész rendben van a lapokon. És Rachel Van Dyken Egyetlen trilógiájának kötetei pontosan ilyenek. A realitástól picit elrugaszkodott, de édesen érzelmes románcok, amelyek engem képesek olyannyira magukkal sodorni, hogy fittyet hányva a másnap kora reggeli óracsörgés kegyetlen közeledtére csak olvasok és olvasok, míg az utolsó oldalra nem érek.
Szóval igen, szerettem a könyvet. Megfogott, hogy miközben annyi tragédia és szomorúság volt benne, fennen hirdeti, hogy mindenki megérdemli a második esélyt, a megbocsátást és boldogságot, hogy az igaz szerelemnek döbbenetes ereje van. Tetszett az egyszerű szöveg, amelybe mégis annyi gyönyörű gondolat belefért, és egyenesen imádtam a csodás dalszövegeket és a fejezetek eleji idézeteket.
Lévén gyengéim az aranyszívű, meggyötört hősök, értelmetlen lenne tagadnom, hogy Gabe játszi könnyedséggel rabolta el a szívemet. Motoros, tetovált, zenész rosszfiú, aki mindig kész csapni a szelet a lányoknak, és még humorért sem megy a szomszédba, ugyanakkor közvetlen, fesztelen személyiségének álarca nehéz titkot rejt. *sóhaj* Persze, hogy esélyem sem volt ellenállni. Ahogyan Saylornak sem (szörnyen bosszant, hogy a vezetékneve mindvégig rejtély maradt), akit szintén nehéz lett volna nem kedvelni, hiszen olyan megértő, önzetlen és egyenes lány.
Amit sajnálok, hogy a titok szál picit háttérbe szorította az új szerelem születését. Megértem, hogy szükségszerű volt a múlt okozta gyötrődés feloldása, de szívesen láttam volna több utállak / szeretlek évődős pillanatot, és kicsit több szenvedélyes izzással teli jelenet ellen sem tiltakoztam volna épp, mert igazán élveztem figyelni Gabe és Saylor kettősét – azt is, amikor sistergett közöttük a levegő, de azt is, amikor csendes perceket töltöttek együtt.
Úgyhogy nem kétséges, a sorozat befejező részére, Lisa könyvére – Shame -, is az elsők között fogok lecsapni. Vajon meddig kell rá várnunk?

Ui: Ugye nem csak én gondolom, hogy az első könyvben Tara – Saylor ápolónő édesanyja - volt az, akiről a begyógyszerezett, ébredező Wes azt gondolta, hogy a tulajdon édesanyja áll mellette?

… és 10 kedvenc idézet:

„Szuper. Egy beteljesülésre váró szerelmes regény voltam.” [Saylor]
„A fura azt jelenti, hogy kiemelkedem a többi közül, ez pedig nem túl intelligens közlése annak, hogy egyedi vagyok, más, különleges, páratlan. Azt jelenti, hogy ha egymás mellé állítasz húsz srácot, a szemed még akkor is megtalálja az enyémet.” [Gabe]
„Néha valóban az kell, hogy a fejed nagyot koppanjon a földön, hogy rájöjj: innen az út nem lefelé, hanem felfelé vezet.”
„Az, hogy kívülről nem sírunk, még nem jelenti, hogy nem vagyunk kész roncsok belülről.”
„Ha lemezteleníted a lelked valaki előtt, az olyan, mintha szándékosan szíven szúrnád magad és azt várnád, hogy az illető, akit szeretsz, elállítja a vérzést.”
„... túlságosan gyakran fogjuk magunkat és válogatjuk ki azt magunkból, ami szép, és ami csúnya, azt hátrahagyjuk. Azonban (…) így hogyan lehetnénk valaha is szabadok? Amikor szándékosan a sötétben helyezzük el azt, amivel életünkben a legtöbbet küzdöttünk?”
„Az igazság tényleg felszabadít – csak azt nem szokták elmondani, hogy maga a folyamat baromi fájdalmas.”
„Ne hagyd, hogy a fájdalom megakadályozzon abban, hogy előreléphess. Nem szabad megakasztania téged – a fájdalom legyen a motorod.”
„A szenvedély nélküli zene csupán zaj. A szenvedély nélküli élet? Akár halott is lehetnél.”
„Mert mindenki tudja, hogy a szerelem esetében nem a zuhanás fáj… hanem a földet érés.”

Könyvinfók:


Rachel Van Dykens

moly
goodreads
Kiadó: Athenaeum
Fordító: Szilágyiné Márton Andrea
ISBN: 9789632934488
328 oldal, kartonált

Műfaj: jelenkori new adult romantika
Sorozat: Egyetlen 2.
Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, váltott nézőpontú

Ki? Gabe Hyde & Saylor
Mikor? tavaszi szemeszter
Hol? Washingtoni Egyetem (Seattle)
Érzékiség? burkolt
Szerelmi háromszög? van, egy fiú + két lány
Lezárás? boldog

#Kulcsszavak: baleset, barátság, csók, gazdag fiú / szegény lány, gondoskodás, gyűlölve szeretni, főiskola, instalove, második esély szerelem, tetoválás, titkok, szűz, zene

Hivatalos playlist:



09.06. - Angelika blogja
09.07. - Kristina blogja
09.08. - Szembetűnő
09.09. - Dreamworld
09.10. - Kelly & Lupi olvas
09.11. - CBooks
09.12. - Deszy könyvajánlója
09.13. - Könyvszeretet
09.14. - MFKata gondolatai
09.15. - Zakkant olvas

Nyereményjáték:

Minden állomáson találtok egy YouTube videót, egy-egy fülbemászó zongorajátékkal. Írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába a videókon szereplő művek szerzőinek nevét.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


a Rafflecopter giveaway

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top