2012. február 12., vasárnap

Nalini Singh - Caressed by Ice - Borzongás

Vallanom kell! Szeretem a Singh regényeket - nem, ez még nem a vallomás része, ez szerintem mindenkinek világos kb az ötödik, a témában velem váltott mondat után - és a magyar kiadásokkal is fölöttébb elégedett szoktam lenni. Vagyis - és íme a töredelmes beismerés - az Angyali vadász kötetek esetén már a borítótól alélni szoktam, és a címek is elsőre szépen csengenek a fülemnek, ám az Egy világ, két faj sorozat esetén szoktatási idő szükségeltetik nálam, míg belátom azt, ami elsőre nem szokott leesni. Vegyük példának okáért a mostani borítót és címet...
A címlapról morcosan rám tekintő pasi nem dobogtatta meg nyomban a szívemet. Ez van, nem az esetem. De úgy harmadik blikkre feltűnt a biggyesztett ajak, amely szinte rágcsálásért kiált. Majd miután élénk képzeletem által elém vetített képek villódzásából magamhoz tértem, azt is sikerült konstatálnom, hogy jéé, ötletes az ing, most hogy szőrme bundás alakról a főhős kapcsán nem beszélhetünk. Szóval a borító hozza a sorozat lényegét, csak ügyesen titkolta előlem. :D
Borzongás. Hmmm. Hol a jég csókja, vagy cirógatása vagy valami, gondoltam. Aztán most, túl a regényen azt mondom, rövid, frappáns, mégis annyi minden benne van, amiről a történet mesélt. Hiszen borzonghatunk a fagyos ridegségtől, a visszafojtott érzelmektől, a heves szenvedélytől vagy épp a rettegő félelemtől. S mindez ott volt a lapokon, s nos igen, a címben is.
És hogy mi rejtőzik a fedlap alatt? Számomra egy újabb csodálatos, a valóságot néhány órára teljesen kikapcsoló történetet. Persze nem mindegy, ki milyen elvárással üti fel a lapokat! Aki az évszázad szerelmi sztoriját, vagy döbbenetes újdonságot hozó fantasyt, esetleg lélegzet elállítóan izgalmas krimit vár, az csalatkozni fog. Singh könyvei nem akarnak semmi mást, mint könnyeden, agykikapcsoló módon szórakoztatni, elhitetni a romantikus szívekkel, hogy az álmok valóra válhatnak, és léteznek azok a minden akadályt elsöprő érzelmek, amelyeket annyi csodás dalban megénekeltek már. Az, hogy mindezt oly módon teszi, hogy a 'lány találkozik fiúval, majd örök időkre egymásba szeretnek' dolgot megfűszerezi némi futurisztikus elképzeléssel, egy kis természetfelettivel, s mindehhez mindig ad egy, a háttérben zajló konspirációt, hogy a csipetnyi izgulni való is biztosított legyen, nos, nálam teljes rajongásra lelt.
Ahányszor szóba kerül a mentálháló, a szemeim előtt a milliárd fényes csillaggal telehintett indigókék augusztusi égbolt képe dereng fel, s kit nem varázsol el valami, ami önmagunk apróságára emlékeztet egy elképesztően összetett, hatalmas szerkezetben. Ha elképzelem a Hálóelmét, még mindig egy ártatlan gyermek, és a teremtő erő lenyűgöző együtteseként látom, és vágyom, hogy egyszer megérthessem, hogyan is működik. Amikor az alakváltók vannak színen, valahogy mindig elönt a boldog melegség, mert a falka, az örökös simogatások, ölelések a meleg, oltalmazó fészek képzetét keltik bennem. Röviden, imádom az alapötletet. Így nálam egyszerű dolga van az írónőnek, ha azt akarja, hogy újabb és újabb romantikus kalandra induljak az általa életre hívott szereplőkkel.
"Nem lehet eltörölni a sötétséget, mert akkor a fény is eltűnne."
Ezúttal különösen kedvemre való párost hozott össze. A farkas alakváltó Brennáért együtt aggódtam a bátyjaival, és megmenekülése óta drukkoltam azért, hogy az őt ért rettentő erőszak a múltba vesszen, elmossák a pozitív jövő ígéretei. Judd pedig, a kiugrott mentál katona... jahaj kérem, nekem gyengéim a titokzatos, hallgatag, rosszfiúnak tűnő, kemény pasik. Szimpátiám így az első laptól az övéké volt.
Élvezettel olvastam, ahogy kettejük akarata és vágya egymásnak feszült, ahogyan harcoltak önmagukkal, és a beléjük nevelt előítéleteket elmosták az érzelmeik. Izgultam, hogy megtalálják a módját annak, hogy igazán egy pár lehessenek, mert mindketten megérdemelték, hogy békére leljenek a másik karjai között. Szerfelett ínyemre volt, hogy bőven jutott idő a kapcsolatuk fejlődésére. A fellobbanó érdeklődéstől, a törődésen, első, félős érintéseken, éhes csókokon át vezetett az út a lángoló szenvedély tetőzéséig. És... khm... Judd mint mindenben, ebben is igen alapos, és türelmes.
Miközben főhőseink élete szép lassan összefonódott, a többiekről sem felejtkezett el az írónő, sok mindenkinek jutott szerep ezúttal is. A mentálok szervezkednek, igyekeznek kijátszani egymás ellen az alakváltókat, akik hál' isten igen is képesek józanul gondolkodni, megfontoltan, összefogva visszavágni, de sajnos közben sajátjaik között is áruló rejtőzik, ami nem könnyíti meg a dolgukat. Ám hiába szólt annyi minden erőszakról, árulásra, borzalmas, hataloméhségtől vezetett szervezkedésekről, az odaadó szerelemben élő párok, egy virgonc farkaskölyök, egy pöttöm mentál lányka, egy önfejű mentál kamasz, egy tanulni vágyó ifjú farkas, egy cseppet megnyíló alfa rövid jeleneteiben felvillanó mindennapok képesek voltak megédesíteni számomra az egész történetet.
Beszippantott Singh világa, és ahányszor csak kézbe veszem valamelyik részt, mindig rám tör az érzés, milyen jó lenne maratoni olvasást tartani. Így tényleg csak azt mondhatom, remélem, a kiadó tartja magát eddigi, igen csak rajongó barát kiadási üteméhez, és még idén kézbe vehetünk egy-két újabb kötetet. Már alig várom!


Kedvcsináló: Fülszöveg & Idézeteim
Sorozat: Egy világ, két faj sorozat 3. kötete
Máshol: moly & goodreads
Egyéb: Iránytű a szereplőkhöz

2012/8.

Kiadó: Egmont Dark
Megjelenés: 2012. január
Formátum: puhatáblás, 416 oldal

A könyvért az EGMONT KIADÓnak tartozom köszönettel!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top