Mit hozott a postás? (9)
Mostanában egy pindurit le vagyok maradva mindenben, így a blogolásban is. No nem kell megijedni, olvasni olvasok én, ha nem is gőzerővel, csak éppen az írás nem megy. Persze mentegetőzhetnék, hogy azért mert a könyv olyan ááá semmilyen, vagy mert nem jön az ihlet... stb, de a nagy igazság az, leginkább a kedv hiányz(ik)ott. Olyan se hangulatban leledzek. Tudjátok, amikor semmihez nincs igazán hangulata az embernek, pedig ezer és egy dolgot eltervezett már, hogy most majd ezt, és ezt mind megcsinálja. Szóval csak úgy elvagyok. Szenvedek, próbálkozok, lustulok... vagyok.
Viszont a nagy semmittevés közepette kimaradt az is, hogy beszámoljak két legújabb kincsecskémről. Újabb két dedikált regénnyel lettem gazdagabb a közelmúltban. Immár Kresley Cole és Sandra Brown kézjegyének is örülhetek. :)
Utóbbit egy facebook-os ki a szélsebesek közt a befutó emailező játékban sikerült beszereznem. Az írónő asszisztense ugyanis időről időre tart némi készlet kisöprést. Kiírja, melyik regény, milyen kiadásából - néha idegen nyelvűeket is - hány darabot tudnak odaajándékozni. Ha az ember bekerül a leggyorsabbak közé, nincs is más teendője, mint várni a postást. Korábban is jártam már sikerrel. Akkor a Beszédes csend és A túsz egy-egy régebbi paperback kiadása landolt a könyvespolcomon. Legutóbb pedig egy 1991-es kiadású 22 Indigo Place mellé egy keménytáblás Sunny Chandler visszatért is sikerült megszereznem, természetesen eredeti nyelven. Miután megkaptam a válasz emailt, ezúttal visszakérdeztem, nem lehetne-e dedikáltatni is. Nos, bár az írónő körúton volt, így csöppnyit tovább kellett rá várni, de teljesítették az óhajomat. Hurrá!
A másik szerzemény pedig karácsonyi ajándék volt magamnak, ugyan is még múlt évben előrendeltem egyet a limitált szériás, gyűjtői példányokból. Bevallom, nem annyira a tanúsítvány vonzott, mint az aláírás. Remélem, látszik valamennyire a képen, hogy a védőborító valami elképesztően gyönyörű. A csodás díszítés különböző színben játszik a fényben. Az alatta megbúvó könyv egyébként hollófekete, csupán a gerincén van felirat, de ott aztán vérvörös betűkkel.
Viszont a nagy semmittevés közepette kimaradt az is, hogy beszámoljak két legújabb kincsecskémről. Újabb két dedikált regénnyel lettem gazdagabb a közelmúltban. Immár Kresley Cole és Sandra Brown kézjegyének is örülhetek. :)
Utóbbit egy facebook-os ki a szélsebesek közt a befutó emailező játékban sikerült beszereznem. Az írónő asszisztense ugyanis időről időre tart némi készlet kisöprést. Kiírja, melyik regény, milyen kiadásából - néha idegen nyelvűeket is - hány darabot tudnak odaajándékozni. Ha az ember bekerül a leggyorsabbak közé, nincs is más teendője, mint várni a postást. Korábban is jártam már sikerrel. Akkor a Beszédes csend és A túsz egy-egy régebbi paperback kiadása landolt a könyvespolcomon. Legutóbb pedig egy 1991-es kiadású 22 Indigo Place mellé egy keménytáblás Sunny Chandler visszatért is sikerült megszereznem, természetesen eredeti nyelven. Miután megkaptam a válasz emailt, ezúttal visszakérdeztem, nem lehetne-e dedikáltatni is. Nos, bár az írónő körúton volt, így csöppnyit tovább kellett rá várni, de teljesítették az óhajomat. Hurrá!A másik szerzemény pedig karácsonyi ajándék volt magamnak, ugyan is még múlt évben előrendeltem egyet a limitált szériás, gyűjtői példányokból. Bevallom, nem annyira a tanúsítvány vonzott, mint az aláírás. Remélem, látszik valamennyire a képen, hogy a védőborító valami elképesztően gyönyörű. A csodás díszítés különböző színben játszik a fényben. Az alatta megbúvó könyv egyébként hollófekete, csupán a gerincén van felirat, de ott aztán vérvörös betűkkel.
