Ali Hazelwood: Deep End
Scarlett Vandermeer árral szemben úszik. Harmadéves a Stanfordon, és a fő versenyszáma a toronyugrás. Arra koncentrál, hogy kerülje a bajt, bejusson az orvosi egyetemre és felépüljön abból a sérülésből, ami majdnem véget vetett a karrierjének. Nincs ideje kapcsolatokra, legalábbis ezt mondogatja magának.Lukas Blomqvist az úszócsapat kapitánya, olimpiai bajnok, a vízi sportok aranyifja, aki remekül viseli, ha a középpontban van. Aranyérmeket nyer, és rekordokat dönt: minden tempóra maximálisan koncentrál. Első látásra Lukasban és Scarlettben nincs semmi közös. Aztán kiderül egy jól őrzött titok, és minden megváltozik.
Így hát egyezséget kötnek. Titkos, de annál szenvedélyesebb viszonyba kezdenek, amit csak átmeneti, kölcsönösen kielégítő kalandnak szánnak. De ahogy egyre fokozódik a nyomás az olimpiára való készülődés közben, a kapcsolatuk új szintre lép a hálószobán kívül is. Ám amikor Scarlett rájön, már lehetetlennek érzi, hogy távol maradjon Lukastól, szembe kell néznie a felismeréssel, hogy a szíve veszélyes vizekre tévedt…
|
Kiadó: Maxim Kiadó Fordító: Stier Ágnes ISBN: 9789634999355 480 oldal |
„A létezés kiszámíthatatlanságától félek.”
Lassan már kezdek hozzászokni, hogy Ali Hazelwood minden regényével kicsit más-más vizekre evez. Ezúttal sportos new adult románccal rukkolt elő, méghozzá az erotikusabb fajtából. S ez számomra bizony roppant mód ígéretesnek hangzott. Ráadásul helyszínileg visszatért az első könyvéhez háttért szolgáltató Stanford Egyetemre, így reménykedtem, hogy Olive és Adam is feltűnik majd a lapokon. Így lett! Szerintem kedves kikacsintás volt az írónő hűséges olvasói felé, hogy dr. Carlsen a főszereplőnő azon professzora, aki beajánlja gyakornoknak biológus ’kollégájához’, dr Smithhez.
Habár Miss Hazelwood szeret újítani, azért persze akad pár dolog, ami állandó a könyveivel kapcsolatban. Az egyik, hogy hűséges a borító illusztrátorához, Lilith Saurhoz, aki újfent figyelemfelkeltő és szemrevaló külsőt álmodott (az a tetkó…. wow) meg. A másik, amire bizton számíthatunk, ha Ali nevét látjuk szerzőként, hogy gördülékeny, könnyed hangulatú, mégis nehezebb témákat is érintő, magukkal ragadó és nagyszerű kikapcsolódást nyújtó történetbe vetjük magunkat. S harmadszor, tuti biztos, hogy az írónő képtelen megállni, hogy valahol, valahogyan fel ne hozza a Star Wars-t.
“ – Ez annyira zűrös.– Szerelembe esni?Bólintok.– És nálam annyira... – Mélyen, kétségbeejtően gyorsan történt. Tiszta erőszak.– A kontroll teljes elvesztése, mi?”
Tehát, csodás borító pipa, olvasmányos stílus nem kérdéses, ígéretes alapsztori adott, szenvedélyes jelenetek beígérve. Innen már csak valami utálatos szereplő tudta volna elrontani számomra a Deep Endet. És ó apám, Pen bizony roppant erősen küzdött érte. Hogy ki ő? A főhős exe és mellesleg a hősnő csapattársa. Valaki, aki szinte végig annyira egoista és önző volt, hogy legszívesebben megkértem volna, hogy egy aktív vulkán belsejébe mutasson be műugrást. Egy olyan mellékszereplő, aki utálatos módon sok helyen úgy eluralta a sztorit, hogy kezdett rám törni a szemideg rángás. Pedig nélküle is akadtak problémák, mármint olyanok, amelyek sokkal, de sokkal inkább érdekeltek.
Örömmel vettem, hogy megjelenítésre került például a versenysportolókat érő hatalmas nyomás, a stressz vagy sérülés előidézte mentális blokk, a bántalmazás okozta PTSD, valamint az átlagostól eltérő szexuális igény kérdése. Nagyra értékeltem, hogy habár a domináns & submisszív játékok diétásított verziójánál maradt a szerző, olyan fontos alapvetéseket, mint például az igények és korlátok tisztázása, mennyire kiemelte. Tetszett, hogy a hálószobában vágyott szerepeik milyen jól visszaköszöntek Scarlett és Lukas jellemében, akár csak az, mennyire látták egymás igaz valóját. Egyenesen imádtam, amikor ezek ketten együtt voltak, ahogyan a lány lélegzete minduntalan elakadt, és a fiú kedvesen ráparancsolt, hogy lélegezzen, vagy ahogyan Lukas segített Scarlettnek az önnön démonaiból teremtett gátlásain túllépni. Igazából csak a Pen szál volt az, ami rombolta az élvezetemet. Kusza volt az egész ’eltitkolt szakításos, szerelmi háromszögre emlékeztető, de mégsem az’ helyzet, ráadásul majd egész végig elhúzódott. Ezt leszámítva mindössze néhány Lukas nézőpontú fejezet hiányzott a teljes boldogságomhoz. Talán azért vágytam rá, mert elég sok időt töltöttek távol egymástól a főszereplők, vagy csak mert annyira levett a lábamról ez a sztoikus, kissé nyers, skandináv úszóisten és nagyon-nagyon szerettem volna belelátni abba az odaadó, megszállottságra hajlamos agyában.
„A létezésnek nincs jó vagy rossz módja. A való élethez nem jár használati utasítás.”
A Deep End minden, csak nem hagyományos románc, biztosan nem való mindenkinek, és megvan a maga tökéletlensége, de nálam a Ali Hazelwood regények dobogósai közé került.
10.10. - Sorok között
10.12. - Angelika blogja
10.14. - Hagyjatok, olvasok
10.16. - Kitablar
10.18. - Ambivalentina
Nyereményjáték:
Mostani blogturnénk minden állomásán egy-egy úszó, műugró képét találjátok. A feladat megírni nekünk a sportolók nevét.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)