Laura Pavlov: Mindig az enyém

Niko West a legszebb férfi, akit valaha láttam. Egy egy-kilencven magas, keménykötésű görög isten, tűzoltóruhában. Óvodáskorunk óta ő a legjobb barátom. Mindig azt mondja, a kettőnk barátsága az egyetlen stabil pont az életében. Ő a Honey Mountain csapatának népszerű játékosa, én pedig egy kapcsolatfüggő lány. Ám amikor egy évtized után újra szingli vagyok, olyan ajánlatot teszek Nikónak, amit nem áll módjában visszautasítani. Ki lehetne rá alkalmasabb, hogy megmutassa, mi hiányzott az életemből? Azonban felmerül a kérdés: beérjük-e barátsággal…?
|
Kiadó: Kossuth Kiadó Fordító: Tamás Paulina ISBN: 9789636365028 384 oldal |
Múlt hónapban Laura Pavlov hazai bemutatkozó kötete, az öt részes Honey Mountain - Mézhegy sorozat első darabja, lágy pasztell kék borítóval és a széria helyszínét megidéző csodaszép élfestéssel került a boltok polcaira. A Mindig az enyém egy „tiszta napfény” cukrászlány és egy „kívül kemény, de belül lágy” tűzoltó egymásra találásáról szól.
„Te vagy a biztonságom, a szívem és a jövőm.”
A szelíd külcsín és a fülszöveg alapján egy gyengéden érzelmes, esetleg egy kedvesen játékos, kisvárosi románcot vártam. S bár ez a barátokból szerelmesek történet valóban egy, Nevada és Kalifornia határán elhelyezkedő hegyi tó partján fekvő városkában játszódik, valószínűleg nem a gyengéd vagy kedves szavak jutnának először eszembe a jellemzésére. Inkább gyorsan olvasható, erősen párbeszéd központú, váltott nézőpontban elmesélt sztoriként írnám le, amelynek hétköznapian egyszerű stílusát Abbi Glines műveihez hasonlítanám. Itt nincsenek oldal hosszú leírások vagy terjedelmes belső monológok, a cselekmény nyílegyenesen halad. A drámai feszültségről nem a műfaj és e toposz unalomig ismételt fordulatai gondoskodnak. A főszereplők ugyan megküzdenek a gondolattal, hogy érdemes-e kockára tenni évek óta tartó barátságukat azzal, hogy a testi szerelem irányába viszik tovább a kapcsolatukat, viszont nem problémáznak rajta fejezet hosszan. Sőt, az oly’ gyakran a könyv utolsó harmadára időzített szakítás sem rondít bele a románcukba. Helyette a traumákkal terhelt múlt miatt kissé nehézkes érzelmi megnyílást láthatunk a főhős oldaláról, illetve egy rosszindulatú és bántalmazó férfi okoz fájdalmas felfordulást az életükben. Nagyon tetszett a szereplők családcentrikussága, imádtam Nico Vivinek adott becenevét, a Méhecskét, és be kell vallanom, annyit emlegették a lány finom süteményeit, hogy erős nassolhatnékom támadt olvasás közben.
„A trauma brutális tolvaj. Megrabolhatta a múltadat, de csak tőled függ, hagyod-e, hogy a jövődet is ellopja.”
S hogy miért tartózkodnék a szelíd vagy édes jelzők használatától? Előbbitől a trágárságokkal erősen megtűzdelt, helyenként nyers, már-már durva szöveg miatt. (Az „Én baszok. Te meg szeretkezel.” részletnél csak nekem jött elő a Szürke… ptsdm?) Utóbbitól mert a szerelmesek dinamikája és interakciója nem volt képes igazán megérinteni a szívemet, egyszerűen nem tudták velem elhitetni, hogy átütően erős, sóvárgó vágyat éreznek egymás iránt, és ők ketten csak egymás mellet lehetnek boldogok. Igaz, akadt egy-két cukibb és gyöngédebb pillanatuk, azonban számomra ezek kevésnek bizonyultak. Ettől persze ha nem is elképesztő, de legalább jó élménynek tarthatnám ezt a regényt. Ígéretes alaphelyzet és szerethető karakterek, jóllehet nem a legtökéletesebben kivitelezett történet. Csakhogy a magyar fordítás erősen rontott az összbenyomáson. A személyes névmások magyar igeragozás szerepét figyelmen kívül hagyó majd’ minden mondatba szuszakolása mellett a szükségesnél közönségesebb, avagy furcsa szóválasztások (mint „emberi lény”, „odanyilatkozott”, „kegyelmi pillanat” stb) többször kizökkentettek.
„Everly … tekintete megkeményedett. Hawk volt az egyetlen fickó, akinél azt láttam, hatással van rá.”
Ugyanakkor nem tartom kizártnak, hogy a másik négy Thomas nővér sztorijára is benevezek. A következő kötet például, amelynek középpontjában a legidősebb lány és a szakításuk óta sikeres hokissá vált exe áll, igencsak birizgálja a kíváncsiságomat, s a Kossuth Kiadót ismerve nem váratnak vele minket túl sokáig.
✚ Az írónő honlapján olvasható egy rövidke bónusz epilógus.
05.12. - Angelika blogja
05.15. - Kitablar
05.18. - This is my (book) universe
Nyereményjáték:
Mostani blogturnénk állomásain egy-egy betűhalmazt találtok, amelyeket helyes sorrendbe rendezve a Kossuth Kiadó kisvárosi románcokat alkotó írónőinek neveit állíthatjátok össze.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
EEEIILLRSSV