Carissa Broadbent: A hamvak és az elátkozott király
A Kejarin minden darabokra tört, amit Oraya valaha igaznak gondolt. Fogollyá vált a saját birodalmában, az egyetlen lényt gyászolja, aki számára a családot jelentette, és szerelme árulását követően már azt sem tudja, mit gondoljon saját érzéseiről. Csak egy dologban biztos: nem bízhat többé senkiben, a legkevésbé Raihnben.Raihnért, az Átváltozott királyért még saját nemesei sem rajonganak. A Vér Háza pedig a birodalmába vájja karmait, és azzal fenyeget, hogy belülről tépi azt darabokra. Amikor Raihn titkos szövetséget ajánl Orayának, a lány számára az alku elfogadása tűnik az egyetlen lehetőségnek, amellyel visszaszerezheti trónját – és bosszút állhat szerelme árulásáért. Ehhez azonban olyan pusztító ősi erő birtokába kell jutnia, amelyhez apja legnagyobb titkain keresztül vezet az út.
Ellenség közelít minden oldalról, és semmi sem az, aminek látszik. Oraya, miközben lassanként megfejti múltja titkait és szembenéz a jövőjével, kénytelen választani a hatalom megszerzésének véres valósága és azon pusztító szerelem között, amely a vesztét okozhatja.
|
Kiadó: Maxim Kiadó Fordító: Ladányi Csilla ISBN: 9789634997801 672 oldal |
Az első Nyaxia koronái kötet teljesen levett a lábamról, s ahogyan zárult, nem volt kérdés, hogy iszonyatosan akarom olvasni a folytatást. Szerencsére a Maxim Kiadó nem váratott minket túl sokáig, máris a boltokban van A hamvak és az elátkozott király, amely nem csupán a sorozat, hanem azon belül az Éjszülött duológia második része, ami azt jelenti, hogy bár a háttérvilág eseményei haladnak majd tovább a folytatásokban, ám Oraya és Raihn történetszála itt lezárásra került. Persze a boldog befejezésig bő 600 oldalnyi kalandon át vezetett az út.
„Egy életet is eltöltenék a pengéd hegyén, és megérné.”
Jómagam nagy elvárásokkal és rendkívül izgatottan vetettem magam a sztoriba, hogy aztán picit lehűljön a lelkesedésem. Ó, félreértés ne essék, a szerző stílusa változatlanul kellemesen gördülékeny és az általa teremtett világ még mindig káprázatos. Sőt, utóbbi kapcsán nekem módfelett tetszett, hogy ebben a könyvben még tovább színesedett a varázstudó és látó képességgel megáldott emberek bemutatásával. Rajongó lendületemet az törte meg kissé, hogy az első regényre jellemző pörgős, fordulatos cselekmény helyét egy sokkal lassabb történetvezetés vette át. Alapvetően ezzel sem lenne baj, hiszen a két főszereplő életében hatalmas változás következett be, és érthető módon a helyzet feloldásához időre volt szükség. Ámde az elrévedő gondolatok, hosszas lamentálások helyett sokkal szívesebben láttam volna a rájuk kényszerített szerep miatti dühüket, azt, ahogy egymásnak feszülnek. Ráadásul a külső események ütemétől sem voltam lenyűgözve, amin a repetitív részletek pláne nem segítettek; a regény utolsó harmadáig egész biztosan nem használtam volna az izgalmas jelzőt. Igaz, sor került néhány nagyobb és akciódúsabb jelenetre, ámde azok között mindig kissé leült és vontatottá vált a történet. Az utolsó harmadra azonban nem lehet panaszom, mert ott bizony kijutott a jóból. Volt minden: a múlt egy jókora szegletének feltárása, szövetségek kovácsolása, isteni kincs utáni hajsza, véres nagy összecsapás, istennőkkel való alkudozás.
„A te lelked az én lelkem. A te véred az én vérem is. A te szíved az én szívem.”
Fontos kiemelnem, hogy minden morgásom ellenére szerettem a könyvet, bár el kell ismernem a korábbi résszel ellentétben nem annyira a nagy kép, mint inkább az apróbb dolgok összessége miatt. Hogy csak néhány számomra kedves mozzanatot említsek:
✽ Váltott nézőpont. Számomra mélyebbé, részletgazdagabbá tette a történetet, hogy immár nem csupán a hősnő szűrűjén keresztül ismerhetem meg az eseményeket.
✽ Két ’szárnyas’ jelenet is elbűvölt. Az első repülést érzelmi kapcsolat teremtő ereje miatt találtam döntő momentumnak, míg az újféle teherhez szokni kényszerülő izmok ápolásának percei érzékiségük miatt vált kedvencemmé.
✽ Vincent. Nem csupán azért, mert nélküle Oraya nem lenne az, aki, hanem mert kimondottan élveztem, ahogyan az egykori király múltjának felfedett darabkái lassan átszínezték a róla kialakított képemet, hogy végül egy roppant érdekes, komplex figurává váljon a szememben.
✽ A Raihnt ért árulásra egyáltalán nem, vagy helyesebb lenne azt írnom, nem onnan számítottam, de tetszett, mennyire emberien gyarló a mögötte meghúzódó motiváció.
Mindenképpen szeretném folytatni a sorozatot, de a függővégtől való félelmem miatt valószínűleg inkább megvárom míg az Árnyszülött, majd a Vérszülött duológia is teljessé válik, hogy legalább két-két könyvet egyben tudjak olvasni.
01.06. - Angelika blogja
01.10. - Insane Life
01.12. - Könyv és más
01.14. - Kelly & Lupi olvas
01.16. - Kitablar
01.18. - Dreamworld
Nyereményjáték:
A játék során különböző vámpíros könyvekből idéztünk, és a ti dolgotok kitalálni mi a könyv címe, majd beírni a helyes megfejtést a Rafflecopter megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
“– És ekkor az oroszlán beleszeretett a bárányba…
– Micsoda buta bárány!
– Micsoda beteg, mazochista oroszlán!”