Carissa Broadbent: A kígyó és az éj szárnyai
Az Éjszülött vámpírkirály örökbe fogadott emberlánya, Oraya olyan világban vetette meg a lábát, amely arra hivatott, hogy végezzen vele. Az egyetlen esélye, hogy valaha puszta prédánál több lehessen, ha részt vesz a Kejari versenyen: a legendás tornán, amelyet maga Nyaxia, a halál istennője szervez. De a három vámpírház legkiemelkedőbb harcosai között győzelmet aratni nem lesz egyszerű. Így a túlélés érdekében Oraya kénytelen szövetséget kötni egy titokzatos riválissal.Raihnben minden veszélyesnek tűnik. Könyörtelen vámpír, hatékony gyilkos, a lány apjának és uralmának ellensége... valamint Oraya legnagyobb vetélytársa. Ennél azonban sokkal rémisztőbb, hogy Oraya mennyire vonzódik a férfihoz.
A Kejarin viszont nincs helye együttérzésnek. Minden biztosnak hitt tudás, ami Oraya világát alkotta, összeomlik. Raihn ugyan talán mindenkinél jobban megérti őt – ám bimbózó vonzalmuk akár a vesztét is okozhatja egy olyan birodalomban, ahol semmi sem halálosabb a szerelemnél.
|
Kiadó: Maxim Kiadó Fordító: Ladányi Csilla ISBN: 9789634997795 544 oldal |
Néhány éve számos paranormális romantikus sorozat örvendett nagy népszerűségnek, aztán kissé háttérbe szorultak, mert más műfajok váltak divatossá a könyves világban. Mostanság viszont ismét teret hódítanak, igaz, immár átfazonírozva, romantasy néven csábítják a románc olvasók táborát. Persze én sem vagyok immunis hívogató szirén énekükre, hiszen mindig szívesen olvasok másszerzetek kalandos szerelembe eséséről. Ugyanakkor kissé riaszt, hogy az egy regény egy páros típusú történetek helyét mára szinte teljesen átvették a 3-4-5-6 darab 500-600 oldalas kötetekből álló sztorik.
„A világ nem könnyű vagy egyértelmű. A jóság soha nem tiszta vagy egyszerű.”
Azt hiszem, Carissa Broadbent szériája ebből a szempontból tökéletes hibrid. Tervei szerint a Nyaxia koronái ugyan hat részből (és néhány kiegészítő novellából) fog állni, ám három – az Éjszülött-, Árnyszülött- és Vérszülött - duológiára osztva. Ergo, ha tetszik az általa teremtett világ, lubickolhatunk benne jó ideig, ám ha csak egy párosra vagyunk kíváncsiak, úgy csupán olyan 1200 oldalnyira kell elköteleződnünk. Plusz jó hír, hogy a Maxim az első két kötetet időben viszonylag egymáshoz közel szeretné kiadni: A kígyó és az éj szárnyai a könyvfesztiválra futott be, és jelenleg úgy tűnik, a folytatás még karácsony előtt megjelenik. Ezen alapinformációk birtokában boldogan vetettem magam a lapok közé… Hogy aztán egy élvezetes utazás után azon kapjam magam, nekem bizony még az a december is nagyon távolinak tűnik.
„A harag megkönnyítette a dolgokat. A szerelem mindent bonyolulttá tett.”
Ebből szerintem világos, hogy mennyire beszippantott a történet. Pedig őszintén szólva az első 50 oldalnál még voltak kétségeim. Picit lassúnak éreztem a felvezetést és szoknom kellett az egy nézőpontú mesélést. Ellenben a szöveg gördülékenysége tetszett, ahogyan a lassan kibontakozó, három királyságból (Éj Háza, Árnyak Háza és Vér Háza) álló Nyaxia földje, Obitraes. S talán nem a legeredetibb, de felettébb kidolgozott a világfelépítés. Nagyon tetszik, hogy létezik egy teljes isteni panteon, hogy egykori kitaszítottjuk, Nyaxia, teremtett egy vámpírbirodalmat, amelyet három királyság, azokat pedig egymással rivalizáló klánok alkotják, és hogy a vámpíroknak elrejthető szárnyaik vannak, ráadásul mágia használók. S bár az mindvégig picit homályos maradt számomra, pontosan mi végre a száz esztendőnként megrendezésre kerülő Kejari, tagadhatatlanul izgalmasnak találtam az elbűvölt Holdpalotában zajló, a holdciklushoz igazított, Nyaxia küzdelmeit megidéző próbatételekből álló viadalt. Mintha egy nem túl kedves Roxfortban Éhezők viadalát tartanának kardforgató, varázstudó, szárnyas vámpíroknak, akik közt ráadásnak még megátkozottak és félszerzetek is akadnak. Mindehhez jött még, hogy a történetet titkok, titkos alkuk és szövetségek, önfeláldozás és szenvedés fűszerezte, no meg persze némi romantika.
„… a szeretet élesebb fegyver, mint bármi más.”
Nyilvánvaló, hogy ez utóbbi, a románc, nálam kardinális kérdés. Lehet akár milyen fordulatos és akciódús a cselekmény, ha csapnivaló a szerelmi szál, én nem leszek elégedett. Szerencsére itt, bár nem volt túl hangsúlyos, szerintem jól sikerült. Imádtam, hogy Oraya kezdeti ’felfigyeltem rád, de nem bízok senkiben, benned meg aztán pláne’ hozzáállása lassan kezdett olvadozni, s előbb bajtársiassággá, majd még többé alakult. Kedvemre volt, ahogyan Raihn tetteiből mindvégig kiviláglott a szíve és a vonzalma. Amikor pedig kiderült, milyen mélyek az érzelmei, hát egyenesen olvadtam. Pont ezért találtam oly gyilkosnak a könyv végét. Mikor már azt gondoltam volna, magunk mögött hagytuk az ellenségből szerelmesek sztori ellenségek részét, ismét ott tartunk, csak most még áthidalhatatlanabbnak tűnik a két főszereplő közt tátongó szakadék.
„Barátom. Ellenségem. Szeretőm. Börtönőröm. Király és rabszolga. Ember és vámpír”
Szóval levett a lábamról a regény, és iszonyatosan szeretném már a kezemben tartani a folytatását. Tudni akarom, hogyan tovább a szétesés szélére sodródott Éj Háza királyságban, és persze azt is, merre vezet tovább Oraya és Raihn útja. S roppant izgatottan várom, hogy a női szemszög mellett végre lehetőségem nyílik majd a főhős gondolataiba bepillantani. Úgyhogy nem jöhetne mondjuk már holnap a második kötet? Légyszi…
11.08. - Kelly & Lupi olvas
11.09. - Milyen könyvet olvassak
11.10. - Angelika blogja
11.11. - Könyv és más
11.12. - Dreamworld
11.13. - Kitablar
Nyereményjáték:
Mostani játékunkban nincs más dolgotok, mint figyelmesen elolvasni a regény beleolvasóját, hogy aztán az állomásokon feltett kérdésekre helyesen tudjatok válaszolni.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Mi Oraya apjának a neve?