Ali Hazelwood: A szerelem elmélete
Elsie Hannaway elméleti fizikust végül utoléri számtalan élete. Nappal tanársegéd, rengeteget gürizik és termodinamikát tanít abban a reményben, hogy állandó állást kap. Más napokon Elsie úgy pótolja ki nem létező fizetési csekkjét, hogy felajánlja a szolgálatait kamubarátnőként, felhasználva tökéletesre fejlesztett „emberek kedvére tevő” képességét, hogy azt a verzióját alakítsa, amelyikre az ügyfélnek szüksége van.Legyünk őszinték, ez így elég klassz; aztán a gondosan felépített Elsie-verzum darabokra hullik. Mert Jack Smithről, a kedvenc ügyfele bosszantóan vonzó és arrogáns bátyjáról kiderül, hogy ő az a kőszívű kísérleti fizikus, aki tönkretette a mentora karrierjét és az összes elméleti fizikus hírnevét aláásta. És ő az a Jack Smith, aki az MIT fizika tanszékét irányítja, és Elsie és álmai munkája közé áll.
Elsie felkészül a tudományos szabotázs totális háborújára, de… azok a hosszú, mélyreható pillantások… Hogy ha a férfival van, akkor nem kell másnak lennie, mint önmagának? Amikor kísérleti pályára áll, vajon készen áll a szerelemmel kapcsolatos legféltettebb elméleteit átültetni a gyakorlatba?
|
Kiadó: Maxim Kiadó Fordító: Stier Ágnes ISBN: 9789634996880 400 oldal |
Bár Ali Hazelwoodot mindössze múlt évben volt szerencsém megismerni, máris bérelt helye van a kellemes, komfort olvasmányokat szállító szerzők listámon. Ugyan cuki, STEMisztikus, slow-burn románcait számos hasonlóságuk miatt nem javasolnám egymás utáni fogyasztásra, ám időnként vissza-visszatérve hozzájuk szerintem szórakoztató kikapcsolódást nyújtanak. Az írónő újra és újra magával ragadó humorral kalauzol minket a tudományos élet nők számára buktatókkal teli világába, miközben főhősökként csuda megbízható, védelmező, gondoskodó és támogató könyves álom pasikat kelt éltre. S persze az sem hátrány, hogy könyvei szemet gyönyörködtető kiadásokban jelennek meg imádnivaló pasztellszínekben, csodás lilthsaur illusztrációkkal díszítve.
„- Lehetnél az egész világom (…) Ha hagyod.- Azt hiszem, így lesz.- Akkor bocsánat.- Mit … ah… miért kérsz bocsánatot? (…)- Mert soha nem foglak elengedni.”
Őszinte leszek, gondolataim száz felé szaladnak A szerelem elmélete kapcsán, amely egyszerre Ali legtudományosabb és legszexisebb sztorija. Rengeteg apróságot szívesen megemlítenék, viszont gondban vagyok azok koherens értékeléssé történő összefűzésével. Olyan lüke dolgok kavarognak a fejemben, mint hogy vajon a borítón szereplő Jackről csak nekem ugrik-e be Milo James Thatch karaktere a disney-s Atlantisz, az elveszett birodalomból, és hogy mennyire dögös stréberség már annyira szenvedélyesen imádni a tudományt, hogy modellekkel, formulákkal és képletekkel tetováltassa tele valaki az egész mellkasát és karját. Valamint olyan kis csacskaságon morfondírozok, mint hogy milyen imádnivaló kikacsintás a hűséges olvasóknak, hogy egy jelenet erejéig feltűnik Adam & Olive A szerelem képletéből, sőt, említésre kerül az Eszméletlen szerelem Beejének MitTenneMarie twitter fiókja is.
De persze azért értelmesebb meglátásoknak ugyancsak jut hely a kobakomban. Olyanoknak, mint hogy iszonyatosan tetszett, hogy az álrandizást ennyire kreatív módon használta fel az írónő ebben a történetben, illetve roppant mód értékeltem a cukorbetegséggel való együttélés, a mérgező szexizmus és az aszexualitás kérdésének megjelenítését. Plusz, hogy Elsie és Jack utálatnak induló, de őszinte elfogadásba forduló románcában mennyire jó volt látni, ahogyan az elutasítástól való félelme miatt kényszeresen az emberek kedvében járni akaró Elsie-t Jack folyamatosan, türelmesen arra bíztatta, hogy merjen önmaga lenni, vállalja fel és adjon hangot az igényeinek.
De persze azért értelmesebb meglátásoknak ugyancsak jut hely a kobakomban. Olyanoknak, mint hogy iszonyatosan tetszett, hogy az álrandizást ennyire kreatív módon használta fel az írónő ebben a történetben, illetve roppant mód értékeltem a cukorbetegséggel való együttélés, a mérgező szexizmus és az aszexualitás kérdésének megjelenítését. Plusz, hogy Elsie és Jack utálatnak induló, de őszinte elfogadásba forduló románcában mennyire jó volt látni, ahogyan az elutasítástól való félelme miatt kényszeresen az emberek kedvében járni akaró Elsie-t Jack folyamatosan, türelmesen arra bíztatta, hogy merjen önmaga lenni, vállalja fel és adjon hangot az igényeinek.
A szerelem elmélete könnyedén lehetett volna akár tökéletes olvasmány számomra, ha a szövegben kezdetben nem tengett volna annyire túl a tudományosság, és ha Jacket sikerült volna jobban megismerni. Most komolyan… amilyen szenzációsra sikerült Elsie karakterének bemutatása és fejlődése, annyira statikus maradt Jack. Persze apróbb morzsákat kaptunk a múltjából, személyiségéből, viszont még amikor a szerelme azt vetette a szemére, hogy nem nyílik meg felé, akkor is inkább arról beszélt, mennyire imádja a nőt. Ám ezeket leszámítva tényleg nem lehetett okom panaszra. Élvezettel olvastam elejétől a végéig, és kiválóan szórakoztam mindvégig, az epilógust pedig egyenesen imádtam.
„Nem létezik olyan univerzum, amiben elengedlek. Veled akarok lenni (…) minden nap minden pillanatában.”
Szerintem egyértelmű, hogy a jövőben is szívesen visszatérek majd Ali Hazelwood írásaihoz. Habár a hamarosan érkező ifjúsági Sakk-matt nem igazán hoz lázba, az angolul jövő februárban várható para-románc, a vámpír & vérfarkas párosról szóló Bride már annál inkább. Kíváncsian várom, azt vajon elhozza-e majd nekünk a Maxim Kiadó valamikor.
11.28. - Könyvparfé
11.30. - Angelika blogja
12.02. - Szembetűnő
12.07. - Dreamworld
12.08. - Fanni's Library
12.10. - Hagyjatok, olvasok
12.12. - Sorok között
Nyereményjáték:
A mostani játékunkban olvasnotok kell! A Maxim kiadó oldalán találtok egy röpke beleolvasót A szerelem elméletébe, aminek az elolvasása után könnyedén megválaszolhatjátok az állomásokon található kérdéseket.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Mit gondol Elsie Paul bácsi leheletéről, milyen szagú?