Jeaniene Frost: A lángok mélyén

Vlad Tepesh közel hatszáz éven keresztül nem törődött senkivel és semmivel, így nem is volt mit elveszítenie. Brutalitását messzi földön ismerték, ezért a legcsökönyösebbeket leszámítva mindenki nagy ívben elkerülte. Ám most, hogy szerelembe esett Leilával, a szenvedélye hatalmába került. Egyik ellenlábasa pedig megtalálta a módját, hogy Vladot az új asszonyát felhasználva pusztítsa el.
Leilát és Mirceát erőteljes varázslat köti össze. Ha a nekromanta kínokat él át vagy meghal, Leilával is ugyanaz történik. A varázshasználat tiltott a vámpíroknak, így Vlad és Leila szokatlan helyen keres segítséget, hogy megtörjék a varázslatot. De az ősi ellenség lesben áll, és képes a legközelebbi barátaikat is ellenük fordítani… hogy végül örökre szétválassza a két szerelmest.

Sorozat: Az éjszaka hercege 4.

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Fordító: Varga Tibor ISBN: 9789632458335 352 oldal

Mi, Jeaniene Frost hazai rajongói szinte végeláthatatlan várakozás után az idei könyvhétre két örülni valót is kaptunk: Egyrészt tizennégy esztendővel az után, hogy a vámpír III. Crispin Russell először beszortyintotta magát a szívünkbe, végre-végre megjelent magyarul a Cat & Bones alap sorozat hetedik, s egyben záró része. Másrészt az idehaza 2017-ben bemutatkozó Az éjszaka hercege spinoff szintén teljessé vált A lángok mélyén című, negyedik regény kiadásával. Ez utóbbi széria bár teljes egészében a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában érkezett, felesben Szebegyinszki Szilvia és Varga Tibor magyarításában, mégis, rajongói szívünket próbára tevőén hosszú idő alatt. 2017, 2018, 2021 és 2023 a négy kötet megjelenési dátuma, s bizony egy ilyen történet esetén, ahol ugyanazon szereplők boldogsághoz és valamivel nyugodt(abb) élethez vezető útját követhetjük nyomon, fejezetről fejezetre újabb és újabb fordulatokkal, részről részre nagyobb legyőzendő gonosszal, bárki beláthatja, hogy hat év kész kínzás.

„… tudom, hogy te nem a lovag vagy, hanem a sárkány. És nem érdekel. A legjobb és a legrosszabb oldaladat is szeretem.”

Ilyenkor a legokosabb egy újra olvasást beiktatni, hogy senki ne járjon úgy, mint az én feledékeny könyvmoly agyam, aminek szüksége volt majd’ száz oldalra, hogy újra belerázódjon a Frost által megálmodott világba, és visszajöjjenek az emlékek, kivel mi történ korábban. Mert sajnálatos módon az én durr bele hebrecs kapkodásom bizony felemésztett egy jókora adagot a viszontlátás öröméből. Ha ehhez hozzá vesszük, hogy aztán a lapokon kibontakozó események milyen szinten zavartak össze és mérgeltek fel, könnyen jön a kijelentés: Karóba Húzó és neje nem tudta Bonesékat letaszítani szívem trónjáról.
Persze ez közel sem jelenti azt, hogy ne szórakoztam volna jól. Az írónő mesélési stílusa továbbra is magával ragadó, a paranormális lények széles skáláját bemutató világa pedig még mindig lebilincselő. Ráadásul ebben a könyvben is bőven akadtak nagyszerű részek. Imádtam például Ian incselkedő kötekedését, Merchenes bölcs nyugalmát, a lánnyá bűvölt bagázs pillanatait, a hógolyózást, és bármilyen furán hangzik, a gonoszok mozgatórúgójában rejlő potenciált. A cselekmény ívével sem akadt problémám, inkább a részletek kidolgozatlansága és elnagyoltsága zavart. Bosszantanak a lezáratlanul maradt mellékszereplői sorsok és a befejezés totális elkapkodása. Ám a leginkább a főszereplők karakterének nem alakulása mérgelt fel. Míg Cat & Bones az együtt töltött idő alatt megtanulták, hogy számítsanak egymásra, avassák be a másikat, addig Vlad és Leila esetén ezt sajnos egyáltalán nem éreztem. Persze, Leila elfogadja és egyre tapasztaltabban használja az erejét, és igen, szereti Vladot, ahogyan az kerge alfa hímként bármit beáldozna a feleségéért, de a kommunikációjuk még mindig valami borzalmas.

„… mi értelme az életnek, ha unalmasan éljük?”

S ha csak ennyi lett volna a könyv, akkor egy átlag közepessel vettem volna búcsút Vlad Tepestől. Ugyanakkor a sztori úgy hozta, hogy Ian ezúttal nem csupán egy nyúlfarknyi szócsatázós jelenetre ugrott be, hanem jócskán adott ízelítőt színes egyéniségéből, különleges ismerőseiből és ellenségeiből, ráadásul nem semmi hűségről tett tanúbizonyságot. Egy plusz csillagot bőven megér a szememben, mert bár itt-ott szinte ellopta a showt, de én nagyon jól mulattam közben. S így még kíváncsibb vagyok az ő trilógiájára. Vajon remélhetjük-e, hogy egyszer a Night Rebel részei is felkerülhetnek a többi magyar nyelvű Frost regény mellé a könyvespolcainkra?

♥ A recenziós példányt hálásan köszönöm a kiadónak!