Whitney G.: Utálattal: Ethan
Hétéves korom óta utáltam Rachel Dawsont. A szomszédom és az első számú esküdt ellenségem volt. Hála neki, szinte az összes gyerekkori veszekedésünk úgy végződött, hogy felgyújtottam valamijét. (Vagy fordítva.)Árulkodott a szüleimnek, ha takarodó után értem haza. Árulkodtam a szüleinek, amikor hazudott, hogy van-e barátja.
Így ment közöttünk az adok-kapok a gimi alatt, és amikor egyetemre mentünk, kölcsönösen megfogadtuk, hogy soha többé nem állunk szóba egymással.
Egészen addig, amíg fel nem bukkant nálam az egyetem utolsó évében, átmeneti szállást kérve. Amíg rá nem döbbentem, hogy mennyi minden megváltozott közöttünk, és egyre nehezebb lett megtartani tőle az öröknek hitt távolságot…
|
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Fordító: Sándor Alexandra Valéria ISBN: 9789635973415 312 oldal |
Könyvmoly létem legnagyobb olvasási válságát hozta el a múlt esztendő, így évbúcsúztató olvasmányként valami igazán laza kikapcsolódásra volt szükségem, épp ezért ismerős szerző könnyednek ígérkező regényét választottam. Szerencsére nem nyúltam mellé Whitney G. legújabb könyvével, amely bár a Barátod: Carter című darabbal egy duológiát* alkot, voltaképp önálló kötetként is kitűnően fogyasztható.
Az Utálattal: Ethan / Utálattal: Rachel gyorsan haladós, váltott nézőpontban elmesélt, new adult sztori. Egy magukat ellenségeknek képzelő barátokból lett szerelmesek románc. Az írónő hozza a tőle megszokott olvasmányos, hétköznapian közvetlen stílusát. A cselekmény egyszerű, nélkülözi az állkoppantó nagy fordulatokat. A történet édes, néhol mosolyogtató, máshol egészen megható, sőt akad pár egészen pikáns rész is. A főszereplők pedig könnyen megkedvelhető, szórakoztatóan szarkasztikus jellemek.
„… kezdem azt hinni, hogy a barátságunk soha nem volt kamu (…) És kezdem azt hinni, hogy igazából soha nem voltunk ellenségek.”
Szerintem roppant aranyos az alapsztori, miszerint Rachel és Ethan hét évesen ismerték és ’utálták’ meg egymást; majd mialatt múltak az évek, ők tűzön-vízen át kitartottak gyűlölködésük mellett, miközben folyamatosan leveleztek; aztán a főiskola végzős évében lakótársakká válnak, és ekkor végre utat tör magának a köztük mindig ott lévő vonzalom. Egyszerűen imádtam a csipkelődésekkel teli üzeneteket és a visszaemlékezős fejezeteket. A kedvenc mozzanatom az volt, ahogyan Rachel el szerette volna odázni, hogy a szívének oly kedves olvasmány – Ethan regénye - végére kelljen érnie.
Ám hiába szerettem a könyvet, nem állítom, hogy hibátlan. A választáskor számomra nagy vonzerőt képviselő egyszerűsége úgy gondolom egyben az egyik legnagyobb hátránya is. Ha nem megfelelő időben veszi kézbe az ember, zavaró lehet a sablonosság és kiszámíthatóság, az, hogy a szereplők jelleme nem igazán fejlődik, vagy hogy a felvetett komolyabb témák – pl a gyász feldolgozása – nem kapnak valódi mélységet.
Ám mindezekkel együtt is könnyed kikapcsolódáshoz bármikor szívesen ajánlom ezt a kötetet, különösen az egyes fejezetekhez rendelt Taylor Swift számokat tartalmazó playlist hallgatásával kombinálva.
*: Az írónő hírleveleiből már kiderült, hogy egy Take Care, Taylor című regénnyel trilógiává válik majd a sorozat.
♥ A recenziós példányt hálásan köszönöm a kiadónak!