Rachel Van Dyken: A hűtlen

Lucas Thorn nem született hűtlennek, de elég volt egyetlen pillanat, egyetlen katasztrofális ballépés az esküvője előestéjén, és azzá vált. Hírnevének mindörökre annyi, de ezt most már büszkén vállalja: minden este más nővel bújik ágyba – kivéve a vasárnapot, mert az mégiscsak az Úr napja. Szabályai egyszerűek: nincs elköteleződés, és nincs kivétel. Mégis, egy bizonyos nagyszájú, vörösesszőke boszorkány megrengeti világa alapköveit.
Avery Black sosem bocsátotta meg Lucasnak, hogy megcsalta a nővérét, most mégis vele kell dolgoznia. Rémálom a köbön, bár így legalább minden erejével megnehezítheti Lucas életét. A bosszúért azonban mindig fizetség jár – Lucas Thorn megtanult egyet s mást a nőkről, miközben azzá vált, aki. Avery bosszúvágyából lassan eltűnik a bosszú. És ha Lucas végre abbahagyja a hűtlenkedést, annak biztosan nem az az oka, hogy szerelmes…

A két kötetes Szárnysegéd Bt széria után a Könyvmolyképző Kiadó ismét egy könnyedebb, humorosabb hangvételű new adult duológiát – Különös kalandok - hozott el a magyar olvasóknak. Illetve egyelőre még csak az egymással szereplői lévén összefüggő, ámde önmagukban is olvasható regények közül az első jelent meg, amelyben egy tíz esztendővel idősebb, nőfaló srác és egykori menyasszonya kishúgának egymásra találása bontakozik ki.

A hűtlen története több népszerű románc típus jellemzőivel operál; egyszerre szállítja a korkülönbséges szerelem, a rossz fiú / jó kislány, az ellenségekből szerelmesek, a tiltott, no meg a megjátszott kapcsolat, s még a második esélyt kapott szerelem motívumait is. A könyv fő mondandója pedig az az örök érvényű kijelentés: semmi sem az, aminek elsőre látszik.

„Fecsegés közben könnyen tudtam úgy tenni, mintha nem érdekelne, ő pedig pestisként kezelt engem, de megéreztük, amikor egymásra hangolódtunk. Szavakkal hazudni lehet, és a köztünk elhangzott szavak segítettek, hogy elkendőzhessük érintéseink igazságát. Mert az érintés nem hazudik. Az érintés vallomás is lehet, és egy vallomásban kénytelenek vagyunk elfogadni az igazságot.”

Meg kell mondanom, olyan jól mulattam Lucas és Avery sztoriján, hogy a négy évvel korábbi eredeti után, muszáj volt újráznom egyet a magyar fordítással. Az igazsághoz persze hozzá tartozik, hogy mivel normál esetben a megcsalás egyáltalán nem olyasmi, amit megbocsátanék a romantikus olvasmányaimban, anno elsőre igencsak aggódtam, mi fogad majd a lapokon, ám mivel szeretem az írónő szórakoztató stílusát, adtam egy esélyt ennek a darabnak. S milyen jól tettem! Hiszen abszolút igaznak bizonyultak a főhős prológusban elhangzott szavai: „Ez az én történetem. Utálni fogod. Utálni fogsz engem. De fogsz nevetni és sírni is rajta. S végül mindent megértesz majd. Megértesz engem…” S valóban, még mialatt azt gondoltam, hogy az egész helyzet iszonyatosan elcseszett, akkor is élveztem, ahogyan fény derült a hogyanokra és miértekre. Ráadásul szó sincs arról, hogy a nagy egymásra találást követően lépett volna félre bárki. Tetszett, hogy Avery milyen pimasz kis méregzsák, s lassan, de biztosan fülig beleestem a sármos, szoknyavadász Lucasba. A mulatságos belső monológokat és civódásokat úgyszintén imádtam, hogy Lucas szüleinek jeleneteiről már szót se ejtsek. Kétségtelen, hogy ez nem egy szokványos romantikus mese, jóval több benne a dráma, mint egy átlag rom-comban. Ugyanakkor szerintem pörgős, édes kis love-story rengeteg vicces szituációval.

Épp ezért nagyon remélem, hamarosan érkezik majd a második rész, amely a már itt megismert Thatch és Austin muris és roppant szexis újra egymásra találós sztorija.

Kedvenc idézet:

„Ha szeretsz valakit, hagyod nyerni… ha nem is minden csatát, de legalábbis a fontosakat.”

♥ A recenziós példányt hálásan köszönöm a kiadónak!