2019. szeptember 30., hétfő

Julia London: Wild Wicked Scot - A ​vad skót

Arran McKenzie első látásra beleszeret a vörös hajú, zöld szemű Margot Armstrongba. A luxusban született és nevelkedett angol nemeskisasszony azonban képtelen beilleszkedni a skót klánfő barbár világába, így pár hónappal az elrendezett esküvő után elhagyja a férjét, és igyekszik mindent elfelejteni – leszámítva azokat a pillanatokat, amelyeket a vad Arran szenvedélyes ölelésében töltött.
Három évvel később azonban kénytelen visszatérni a férjéhez a Skót-felföldre, hogy kiderítse, milyen szerepet játszik a férfi egy Anglia elleni, feltételezett árulásban, mielőtt a gyanú a nő családjára terelődne. Vajon melyikük kerül ki győztesen a kémkedés és a csábítás szövevényes játékából? És sikerül-e túllépniük a félreértéseken és a megbántottságon, hogy beengedjék szívükbe a szerelmet?

Alig vártam, hogy kezeim közé kapjam ezt a könyvet, amellyel Julia London bemutatkozik a magyar olvasóknak. Egyrészt, mert mindig különleges izgalom, ha új szerző művét veszi kézbe az ember, hisz ilyenkor ott a lehetőség, hogy egy újabb örök kedvencre lelhet rá. Másrészt a klasszikus történelmi románcokét idéző, nekem személy szerint nagyon tetsző borító mögött skót romantikus rejtőzik, amely egyike a számtalan gyengémnek. Harmadrészt pedig a fülszöveg roppant mód felpiszkálta a kíváncsiságomat, hiszen az, hogy egy asszony faképnél hagyja felföldi úrát, az pedig szépen beletörődjön ebbe, eléggé összeegyeztethetetlen volt a bennem skót harcosokról élő elképzeléssel. Úgyhogy miután befutott A vad skót hozzám, már tettem is félre a többi olvasni tervezett regény, hogy elmerülhessek Arran és Margot történetében.
„Nem az számít, mit mondtunk korábban, az a lényeg, hogy hozzuk helyre a hibát.”
És micsoda történet volt ez! Titkok, hazugságok, félrevezetés és árulás szövevénye közt próbálták újjáépíteni kapcsolatukat. Vagy tán helyesebb lenne szimplán felépítenit mondani, hiszen az egykor együtt töltött négy hónap nem igazán vitte közelebb őket egymáshoz. Három esztendővel korábbi menyegzőjüket szimplán a vagyoni érdekek diktálták, habár a vonzalom azért megvolt köztük. Ugyanakkor az elkényeztetett és éretlen angol virágszál, és az elfoglalt skót klánvezér elképzelése a közös életről egyáltalán nem hasonlított egymásra. Ráadásul nem adtak elegendő időt másságaik összecsiszolódására, s nem mutattak valódi hajlandóságot a kompromisszum keresésre. Nem meglepő, hogy az asszony visszafutott édesapja kastélyába. Ami viszont nekem megdöbbentő még a regényből kiderült magyarázatot követően is, hogy a férj ebbe belenyugodott. Ám amikor Norwood nagyúr egyszer csak ismét úgy dönt, hogy leánya alkalmas eszköz lehet saját céljának eléréséhez, visszaküldi Margotot a skót felföldre. Az asszony feladata lenne kideríteni, férjura vajon összejátszik-e a franciákkal, valamint ha lehetséges, szerezzen bizonyítékot a hitszegésről.
„Nincs benne semmi logika, hogy mikor csap le ránk a szerelem.”
S talán ez az, amely miatt nem a Vadrózsa Romantikus Regények kiadói sorozatban jelent meg ez a kötet. Mivelhogy itt a megszokottól jóval nagyobb hangsúlyt kapott a történelmi és politikai vonatkozás. Megjelent például Anglia és Skócia 1707-es egyesülése, az Anna királynő idején hozott örökösödési törvény, vagy épp a korszakformáló jakobita mozgalom. Pont ezért különös, hogy ebben az egyébként izgalmas és érdekes miliőben mégis néhányszor megakadtam és elgondolkodtam, vajon tényleg minden apró mozzanat korhű-e a regényben. A vadászat vagy a klán népének élete szerintem nagyszerűen került ábrázolásra, szintúgy tetszett a skót ’vadak’ és a piperkőc angolok közti különbség bemutatása. Ugyanakkor egy tizennyolc éves hajadon valóban annyira fiatalnak számított akkoriban? És ott, a 18. század legelején valóban létezhetet már olyan mondás, hogy „kiviharzott, mint egy hisztis iskolás lány”? Kétlem. De ezek az apróságok azért nem tudták elrontani az élvezetemet.
„… te lettél a világom kezdete és vége.”
Értékeltem a kiforrott írói stílust, illetve hogy a narratíva bepillantást engedett a főhős és a hősnő gondolatai közé egyaránt. Nekem kimondottan tetszett, hogy könyv amúgy lassabb részekből építkező első felében többször kitekintettünk a múlt egy-egy eseményéhez, mert ez még tovább árnyalta a szereplőkről bennem kialakult képet. Márpedig tekintve, milyen karakterfejlődés központú a történet, ez határozottan pirospontot érdemelt. S bevallom, nem ártottak a pozitívumok, mert az incselkedő humor, amely engem mindig le tud venni a lábamról, bizony ritka vendég volt. Ráadásul a szenvedélyes pillanatok leírásai a régebben született ilyen műfajú alkotások hangulatát hordozta, így számomra elég száraznak és ihlettelennek érződtek.
Mindent összevetve azonban nem lehet kérdés, Julia London írásait megéri a jövőben szemmel tartani. A sorozat következő része, amely Arran és Margot elsőszülött fia, Cailean Mackenzie könyve lesz, máris érdekel.

Könyvinfók:


Julia London

beleolvasó
moly
goodreads
Kiadó: General Press
Fordító: Gieler Gyöngyi
ISBN: 789634523123
376 oldal

Műfaj: történelmi romantikus
Sorozat: A vad skót 1.
Elbeszélés módja: E/3, múlt idejű

Ki? Arran Mackenzie, Balhaire bárója (27/30) & Margot Armstrong (18/21)
Hol? Balhaire és Kishorn (Skócia; Fonteneau és Norwood (Anglia)
Mikor? 1706-1710
Érzékiség? heves
Szerelmi háromszög? -
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen
09.30. - Angelika blogja
10.02.Könyvvilág
10.04.Betonka szerint a világ
10.06. - Dreamworld

Nyereményjáték:

A General Press már számos, a skót felföld szülötteit életre hívó történelmi románccal kényeztették olvasóikat a hosszú évek alatt. Mostani játékunkban ezek közül néhány címét adjuk meg, megfejtés gyanánt pedig azok szerzőinek neveit várjuk.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Álomkirályság
a Rafflecopter giveaway

 
back to top