Sarina Bowen: Speakeasy
| May Hallottál a lányról, aki besétált egy bárba, és azon kapta az élettársát, hogy mással csókolózik? Nem? Akkor Te vagy az egyetlen, akihez még nem jutott el a hír. Szerencse, hogy Alec ott volt, és még mielőtt igazán elfajult volna a helyzet erős karjaiban kicipelt az ajtón. Ráadásul nem ez az egyetlen, amiben nagyszerű a pasas. A köztünk sistergő vonzalom kitűnő búfelejtő numerává teszi. Alec Több eszem is lehetne, mint hogy egykori nagy riválisom kishúgával gabalyodjak össze, de May tüzes tekintete teljesen beindít. Szüksége van valakire, aki felvidítja, én pedig tökéletes vagyok a feladatra. Nem mintha bele szándékoznék zúgnék. Mit nekem egy sor szenvedélyes légyott, vagy a felismerés, hogy mindketten ugyanazokban vagyunk utolérhetetlenek: vad éjszakákban és abban, hogya csalódást okozzunk a családjainknak. Én nem leszek szerelmes soha, de soha. Szóval ez így most mindkettőnknek tökéletes felállás. Persze ezzel senki nem értene egyet, de nem is kell senkinek megtudnia... |
Mi sem bizonyítja jobban, hogy mennyire szeretem Sarina Bowen True North szériáját, mint az, hogy majd ujjam törtem sietségemben, amikor jelentkezni lehetett a legfrissebb kötet előolvasói közé. A Speakeasy lapjain immár ötödik alkalommal térhettünk vissza a csodás Vermontba, hogy egy újabb kisvárosi románc alakulásának lehessünk tanúi. Ám aki csak most kapcsolódna be a sorozatba, az se kedvetlenedjen el, mert ahogyan a korábbiak, úgy ez a rész szintén tökéletesen élvezhető önmagában is.
A regény az írónőtől megszokott módon könnyed és gördülékeny stílusú. A szöveg olvastatta magát, a fejezetek szinte észrevétlenül peregtek. Sarina ezúttal sem riadt vissza a nehezebb témák feszegetésétől, hisz a nemi identitás kérdésétől kezdve a függőségen át a kisvállalkozók küzdelmeinek taglalásáig sok minden előkerült. Méghozzá őszintén, életszagúan és hihetően tálalva, de ugyanakkor úgy, hogy az nem ment a könnyed szórakoztatás rovására. Ellenpont gyanánt számos humoros pillanat színesítette a cselekményt, no meg a főhős olykor már annyira rossz, hogy pont attól jó viccei.
A két főszereplő jellemzésén gondolkodva ugyancsak az egyensúly kifejezés ugrott be elsőként. May problémákkal küszködő, komolyságához nagyon kellett Alec spontaneitása és sármos lazasága, mert így hihetetlen jól kiegészítették egymást. Ugyanakkor tetszett, hogy amint jobban megismertük őket, világossá vált, hogy a lánynak van egy kalandokra nyitott, fesztelen énje, míg a srác élete sem csupa gondtalan napból áll, ráadásul kimondottan édes és gondoskodó tud lenni a számára fontos emberekkel. Gyanítom, pont az ilyen összetettségek, árnyalások miatt éreztem annyira valóságos személyeknek őket. Olyanoknak, akiket roppant könnyedén megkedveltem, s akik boldogságáért teljes szívvel tudtam drukkolni.
Mert a szurkolás aztán nagyon rájuk fért! Mert bár ők ketten elég hamar összegabalyodtak, csak épp voltak olyan buták, hogy futó fellángolásként kezelték azt, ami megesett közöttük. Holott tűzvész volt az, igazi, hevesen lobogó szenvedély. Szerencsére a vonzalmuk erősebbnek bizonyult a kételyeiknél. S közben persze nem volt hiány a játékos flörtölés, no meg édes és szexi pillanataiból.
Imádom, hogy ilyen jól passzol a történethez a borító, s meg kell mondanom, nagyszerűen szórakoztam olvasás közben. Azt kívánom, bár egyszer én magam is ott ülhetnék az egyik csütörtöki vacsoránál a Shipley farmon. Mégis, nem lennék őszinte, ha elhallgatnám, hogy hatalmas nagy meglepetésekre hiába számít, aki kézbe veszi ezt a könyvet. Ez ’csupán’ egy könnyedén követhető, ismerős fordulatokból építkező történet, ahol a happy end mellett a családi értékek tisztelete és a kisvárosi hangulat szeretet melengeti az ember szívét.
Kedvenc idézet:
„You don’t have to have a penis to be a dick.”
Zenék a könyvben:
♥ Az e-arc példányt hálásan köszönöm a szerzőnek!
➤ My review on goodreads.