2015. december 8., kedd

C.J. Roberts: Epilogue - Epilógus

„Azért írom ezt, mert könyörögtél érte. Tudod, mennyire imádom a könyörgést. Sőt, valószínűleg túl sok mindent tudsz, ráadásul túl jól.
Ki is vagyok én? Próbálok rájönni. Gyermekként prosti voltam, serdülő fejjel gyilkos, férfinak pedig szörnyeteg. Én vagyok az, aki elrabolta Livvie-t. Én vagyok az a férfi, akit szeret. Szerelmes belém. Elég beteg, mi? Persze, jóval többről szól a történetünk annál, ami néhány mondatba belefér. Mégis képtelen vagyok szavakkal illetni az akkori viselkedésemet. Mivel e sorokat olvasod, szerintem nem is kell megítélnem. Te már úgyis ítélkeztél fölöttem.
Azért olvasod ezt a könyvet, mert meg akarod ismerni a történet többi részét. Tudni akarod, mi történt 2010. szeptemberében azon a meleg nyári éjszakán, amikor találkoztam Livvie-vel a Paseónál. Azon az éjszakán megint a feje tetejére állt az életem.
Nem pont úgy történt, ahogy Livvie mesélte. Nagyon elnéző volt velem, amikor megosztotta a történetünket. Az igazság sokkal… bonyolultabb.”
„A szerelem nem mindig úgy kezdődik és végződik, ahogy mi szeretnénk.”
Olivia és Caleb közel sem szokványos egymásra találását a Fogoly a sötétben és a Megigézve a sötétben mutatta meg nekünk. Sőt, mondhatnánk a sztori már lezárult, s immár kerek. Mégis, olyan jó, hogy nem kellett máris búcsút mondanunk nekik. Én legalábbis nagyon örültem, mikor kiderült, hogy a megannyi kínzó viszontagság után kicsit abba is bepillanthatok, mi következik azután, hisz sejthető volt, hogy náluk nem lesz a ’boldogan éltek’ rész sem szokványos vagy épp egyszerű.
„Igazi befejezés nincsen. Csak valahol abbahagyod a történetet.”
Tehát kaptunk egy teljes ráadás kötetté nyújtott epilógust, azaz ezt aztán tényleg csakis a duológia után szabad kézbe venni. Ez a nevezzük kiegészítésnek természetesen sokban különbözik a korábbi két, sokkolóan sötét regénytől. Elvégre ez a történet most arról szól, hogy Caleb - akarom mondani James - és Livvie - vagyis Sohia - hogyan próbál belerázódni a normális életbe miután egy év elteltével ismét találkoznak Barcelonában. Ennek megfelelően itt a hangvétel sokkal nyugodtabb, boldogabb, olykor már-már incselkedő.
„Livvie-t szeretni olyan volt számomra, mintha hagytam volna, hogy megnyúzzanak és mindent kitépjenek belőlem. Elgyengített. Sérülékennyé tett. Elérte, hogy sajogva vágyakozzak utána és reméljek…”
Ráadásul – és ez nagy pluszt adott nálam a könyvnek - ezúttal nem Cica a mesélőnk, hanem a mi megtört lelkű, dögös főhősünk. S az írónő bizony iszonyat jól eltalálta a szókimondó, olykor kissé mocskos szájú, picit fölényes és pimasz férfihangot, azt, amilyennek Caleb stílusát én is képzeltem. Tetszettek a cinikus kommentjei, a játékos kiszólásai, az, ahogyan újra és újra rácsodálkozott a szerelemre, amit Livvie érzett iránta. Imádtam, amikor arról olvashattam, hogyan próbálta leküzdeni a beléívódott erőszakosságát, és átlagemberként reagálni a másoknak szokványos, neki viszont szörnyen idegen közegben, például egy baráti közös ünneplésen. Viszont, és ismét csak hatalmas elismerés érte a szerzőnek, szerencsére nem lett az egykori kemény srácból lagymatag papucs. Persze, érzelmesebb lett, s tanúi lehettünk a kedves pillanatainak és az elbizonytalanodásainak is, de az önuralom vékony kérge alatt még mindig ugyanaz a vad pasi maradt, akinek olykor ki kellett adnia a benne tomboló haragot. Csak azok az idők múltak el, amikor szó nélkül loccsantotta volna ki az őt idegesítő egyének agyát. A lobbanékonyság, a szilajság, no meg a kéjvágy nagyon is megmaradt benne.
„– Elég messze állunk a tökéletestől, Cica. Én vagyok a legelcseszettebb ember, akit ismersz.
– Igen, de én vagyok a második legelcseszettebb ember, akit ismerek, és két mínusz az pluszt jelent. Színtiszta matematika, Caleb. A matek a világegyetem nyelve. Nem vitatkozhatsz az egész univerzummal.”
S jó volt látni, hogy Livvie méltó társa ebben. Őbenne is megvan a tüzes zabolátlanság, s immár a mérgét sem félt kimutatni. Lássuk be, rohadt jól esett látni, ahogyan lekevert egy, nemis, két, hatalmas pofont Calebnek azért, mert miután elképesztő dolgokat kellett átélnie Mexikóban, az képes volt őt csak úgy otthagyni. Lévén az én szívem szintén megszakadt akkor, elképesztő elégtételt éreztem abban a pillanatban. Rossz vagyok, tudom, de ez a két őrült ezt hozza ki belőlem.
„Ez nem egy romantikus regény. Ez egy szerelmi történet.”
Az első közös, párrá csiszolódó évük eseményei mellé néhány felkavaró visszapillantás is került a regénybe. No meg sok-sok hevesen izzó szenvedélyről árulkodó jelenet, mert hiszen Caleb mégis csak egy buja élvhajhász. Akit örökre megtartok az emlékeimben.

A Sötét páros playlistje:

Könyvinfók:


C.J. Roberts

beleolvasó
moly
goodreads
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító: Sándor Alexandra Valéria
ISBN: 9789633993644
232 oldal, puhatáblás

Műfaj: erotikus
Sorozat: Sötét páros 3.
Elbeszélés módja: Jelen: E/1, múlt idejű, Caleb nézőpontú

Ki? Olivia Ruiz / Sophia Cole & Caleb / James Cole
Hol? Barcelona, Párizs
Mikor? 2010. szeptember - 2013. február
Érzékiség? fülledt
Szerelmi háromszög? nincs
Lezárás? boldog

#Kulcsszavak: bdsm, együttélés, írás, megbocsátás, regény, szerelem, szex

12.08. - Angelika blogja
12.10. - Media Addict
12.14. - Dreamworld
12.18. - CBooks

Nyereményjáték:

A sorozat harmadik részének nyereményjátéka még az előzőnél is könnyebb, egyetlen kérdésünk van: Hol találkozott újra Livvie és Caleb?
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top