2014. február 28., péntek

Jegyzetlap: Kresley Cole - The Professional


molygoodreads
Beleolvasó

Ő hozza a szabályokat...
A maffiás behajtó, Aleksei 'A szibériai' Sevastyan, főnőke iránti hűsége nem ismer határokat, mígnem találkozik annak rég elveszett lányával; egy formás, harcias, vöröskével, aki felforralja a vérét és elfoglalja a gondolatait, ahogyan még soha senki más. Bár a védelmével bízták meg, Aleksei bármit megtenne, hogy megszerezze a lányt - a saját bűnös céljaira.
A szabályok azért vannak, hogy megszegjék őket...
Az egyetemista Natalie Porter még szinte fel sem ocsúdott első találkozásuk után, amikor a titokzatos és lélegzetelállító Sevastyannal magával ragadja Oroszországba, az elképesztő gazdagság és a buja örömök világába. Minden egyes nappal, amit a férfi oltalma alatt tölt, mind jobban erősödik a csábítás.
Kész vagy játszani?
De nem minden az, aminek látszik. Hamarosan menekülni és bújkálni kényszerülnek, hogy Natalie megmenekülhessen apja ellenségei elől. A szerelmesek a pazar oroszországi palotából a fényűző Párizsba utazva, majd egy dekadens klubba látogatva váltják valóra saját és a másik legsötétebb és legtiltottabb fantáziáit.

Műfaj: Erotikus
Kiadó: Pocket Star
Megjelenés: 3 részletben, 2013. december - január között
ASIN: B00E2RX29I | B00E2RX27A | B00E2RX1E4
140 + 122 + 109 oldal, ebook

Értékelésem:

Múlt évben Kresley Cole is beállt a sorba, és erotikus regény írására adta a fejét. Bár sokkal inkább örülnék, ha Halhatatlanok sorozatának folytatásait írná gyorsabb iramban, azért evett a kíváncsiság, vajon mit alkotott, hiszen a többi regényét sem mondanám épp szűziesen visszafogottnak. Ám sajnos számomra a 44 + 2 fejezetnyi hosszúságú történet közel sem nyújtott tökéletes élvezetet. Inkább csak egy 'hmm, ez is megvolt'-ra futotta tőlem az olvasás befejezésekor, azaz igen csak vegyesek az érzéseim. Volt, amiben láttam fantáziát, de volt, ami szinte már irritált.
„Understand me, if I’m your first lover — I will be your last.”
Öt mellette:
Ígéretes, izgalmasnak tűnő alapsztori.
Gyönyörű, eleven és színes leírások.
A szex jelenetek izgatóan részletesek és pont pikánsan mocskosak.  - A szauna jelenet több szempontból is izzasztó. ;)
Natalie belső monológjai mosoly fakasztóak.
Az orosz nyelv szövegbe csempészése.
„Eto ne izbezhno dlya nas." You and I are inevitable..."”
Öt ellene:
A hősnő szűz, ám mindenre kész és meglehetősen kiéhezett.  - Jaj kérem... *szemforgatás*
A főhős időnként igazi baromként - amolyan péklapáttal pofán vágást érdemlően - viselkedik, ráadásul a hangulatváltozásaiba bele lehet szédülni.
Szinte érthetetlen, hogy testi vágyon túl mutató kapcsolat hogyan is alakult ki a főszereplők között.
A háttértörténet túlságosan elnagyolt és helyenként kissé hihetetlen.
E/1-es narrálás. - Miért, ó miért kell folyton az erotikus visszaemlékezés típusú történetmesélést erőltetni?

Egy biztos, senki ne várjon részletesen kifejtett és logikus történetet, érzésem szerint sokkal inkább egy BDSM fantázia ez. S talán épp ezért gondolom úgy, hogy ez a videó akár ehhez a könyvhöz is készülhetett volna:

2014. február 24., hétfő

Kettős nézőpont - Jeaniene Frost: Up From the Grave


molygoodreads

Az utóbbi időben a vámpír Cat Crawfield és férje, Bones, élete természetellenesen nyugodt volt. Ám egy megdöbbentő felfedezés miatt csakhamar ismét egy kitörni készülő háború kellős közepében találják magukat...
Egy svindler CIA ügynök által irányított titkos kutatás az élőholtak világának lelepleződését jelentheti. Hogy ezt megakadályozzák, Cat és Bones az idővel is versenyt futnak, miközben minden egyes feltárt titok halálosabb következményekkel fenyeget. Ha elbuknak, ők és mindazok, akik fontosak számukra, a sír szélére kerülnek.


Sorozat: Cat & Bones 7.
Műfaj: Paranormális
Kiadó: Avon
Megjelenés: 2014. január 28.
ISBN: 9780062076113
343 oldal, paperback
„We were never properly introduced,” I said in a vicious purr. „I'm the Red Reaper, and you're dead.”
Melyik három szóval jellemeznéd a regényt?
Nusejka: happily, ever, after ;)
Angelika: humor, izgalom, búcsúzás

A többi részhez viszonyítva milyennek találtad ezt a kötetet?
Nusejka: Volt már jobb is... rosszabb? Hm, igazából soha nem volt mélypontja a sorozatnak, maximum azt lehetett érezni, hogy kicsit kifullad. Ez a rész szépen illik a többi közé, pont olyan izgalmasra, viccesre és helyenként meghatóra sikerült, mint a többi kötet. Nem hiányzott belőle semmi.
„If history’s most powerful ghost couldn’t do me in, then humanity’s biggest asshole doesn’t stand a chance.”
Angelika: Egy nagyon jó sorozat méltó befejezése. Bőven kaptunk mindabból, ami miatt megszerettük a Cat & Bones köteteket: izgalmat, fondorlatot, humort, különleges lényeket és megoldásokat. Számomra külön örömöt szerzett, hogy így a lezárásra újra összejöttek mindazok, akiket megismerhettünk és megkedvelhettünk a korábbi részekben. Kicsit ugyan sajnálom, hogy Vlad épp csak megvillantotta magát, de az, hogy a többiek ilyen tevékenyen részesei voltak az eseményeknek, kárpótolt a Sötétség Hercegének távol maradásáért. Az írónő tehetségét dicséri, hogy apró utalásokkal, egy-egy eseményszál folytatásával elevenítette fel korábbi részek jeleneteit, így csempészve egy kis nosztalgiázó hangulatot is a lapokra.

Elégedett vagy-e a sorozat ívével és ezzel a lezárással?
Nusejka: Az egyik résznél, talán pont az utolsó előttinél éreztem egy kicsit azt, hogy kezd kifulladni a dolog, mert az aktuális főgonosznál már azt gondoltam, hogy most ebbe miért kell nektek belemászni egyáltalán? Az a kötet is elég jól sikerült ezt leszámítva, csak már úgy nézett ki, hogy nem találnak elég konfliktust maguknak. Úgyhogy ilyen alapon örülök egy kicsit, hogy lezárult a sorozat, inkább legyen egy szép befejezés, minthogy még erőltessük tovább köteteken keresztül. Másrészt meg persze kicsit szomorú vagyok, mert nagyon megszerettem ezt a társaságot.
„… we had more fights and heartache ahead of us, but that was the price I’d pay to be with the man I loved more than life itself.”
Angelika: Tetszik, hogy az írónő a siker ellenére sem kezdte el húzni a sorozatot, mint a rétest, hanem volt egy koncepciója, és ragaszkodott hozzá. Így bár hiányolni fogom az éves Bones adagomat, azt mondom, így volt nagyszerű. Egy nem mindennapi, folyamatosan erősödő kapcsolat jó ütemű, izgalmas alakulását élhettük meg Catékkel a hozzájuk illően különleges buktatókkal, hogy aztán végre kicsit nyugodtabb vizekre evezzenek a sok pörgés után. Amit nagyra becsülök, hogy bár mindkét főhős változott a hét kötet alatt, hűek maradtak alaptermészetükhöz. Például itt is, épp amikor már totál belefeledkeznék Bones szexisségébe, újra megvillantja, hogy rohadt könyörtelen pasi tud lenni, elképesztő adottságokkal.

Milyennek találtad a könyv felépítését, fordulatait?
Nusejka: Az első fele a kötetnek nagyon sodróra és izgalmasra sikeredett, de a közepén pont emiatt egy kicsit leült a történet. Szerencsére nem sok időre, csak a pillanatnyi pihenő nekem pont elég volt arra, hogy egy kicsit kizökkenjek a történetből. A végén megint jött egy sor rohangászás, harcolászás, átverés, sírás-rívás, örömködés, szóval teljesen rendben volt.
„Yeah, well, Bones and I had a couple months of relative quiet. Guess it’s time to liven things up again.”
Angelika: Olyannyira magával ragadott és nem eresztett, hogy kimondottan bosszús voltam, amiért az élet pofátlan módon halad tovább, és megköveteli tőlem is a részvételt, ahelyett, hogy nyugodtan elzárkózhatnék a könyvvel. Azt hiszem, lesznek, akik keveselni fogják a Cat & Bones közti romantikázást – bár akadtak izzó jelenetek – és talán húzni fogják a szájukat a regény nagy fordulatán, de számomra így volt tökéletes. Őrült egy menet, de a jó féle őrületből.

Kedvenc jeleneted?
Nusejka: Amikor Cat kiszabadul a laborban, és badasskedik és kicsinálják az egész komplexumot. Lelki szemeim előtt Milla Jovovich lebegett, amint kórházi cuccban félmeztelenül szaladgál és hentel :D
Angelika: Képtelen lennék választani. Volt, ahol önfeledten kacarásztam, volt, ahol halálra izgultam magam.
„“Have that spatula ready when I return,” Ian sang out to her.
“I don’t even want to know what that means,” were my first words when he climbed into the RV.
Ian clucked his tongue as he settled into the seat behind us.
“You don’t? Shame on you, Crispin. Married how long, and you haven’t spanked your wife with a metal spatula yet?”
I’d gotten used to Ian’s assumption that everyone was as perverted as he was, so I didn’t miss a beat.
“We prefer blender beaters for our kitchen utensil kink,” I said with a straight face.”
Volt-e, ami nem nyerte el a tetszésedet?
Nusejka: Örülök a jó végződésnek, de nekem egy kicsit ez már sok a jóból :D
Angelika: Egy ponton úgy éreztem, Bones-t agyon tudnám csapni, amiért így rám hozta a frászt… és talán öt percre fenn akadtam a családbővülésen, de semmi olyan, ami miatt csalódott lennék.

Az írónő egyszer azt mondta, ahhoz, hogy Ian is megkapja a maga történetét, még változnia kell. Szerinted, mutat haladást?
Nusejka: Nem tudom milyen változásokra gondolt Frost, de alapvetően én nem tudok ilyenre gondolni. Ian úgy jó, ahogy van, viccesen, perverzen, megkérdőjelezhető morális kódexszel. Ha ebből lejjebb ad, vagy komolyodik, vagy „megjavul”, az már nem ő lesz és pont azt veszíti el, amitől érdekes. Nem szeretném, ha úgy járna ő is, mint Vlad. Vlad is imádnivaló és vicces még mindig, de a saját köteteiben az én szememben rengeteget veszített a badassségéből. Szerintem ilyen esetekben pont olyannyira kegyetlen és rossz és gonosz arát érdemelnének a pasik, mint amilyenek ők. Nem olyat, akinek folyton magyarázni kell, hogy igazából ő nem is olyan rossz. Erre egy tökéletes példa szerintem Kenyonnál Stryker és Zephyra, mindkettő egy evil SOB, de úgy jönnek össze, hogy teljesen hihető és ugyanúgy lehet őket utálni tovább, mint korábban, miközben a saját könyvükben meg mégis nekik szurkolsz. Ez az, amit nem láttam megvalósulsni Vlad esetében és kicsit félek. hogy Ian is erre a sorsra jut. Szerintem egy pimasz, perverz, csaló női figura illik mellé.
„No one better say anything bad about Ian around me after today. I officially loved that son of a bitch.”
Angelika: Azt gondolom, Ian pont attól olyan emlékezetes karakter, hogy ennyire tenyérbe mászóan szemtelen és ilyen őrülten kéjenc egy fickó. Ezektől megfosztani komoly hiba lenne. Őszintén reménykedek, hogy a szükséges változás mindössze annyit takar, ami máris észrevehető nála. Mert nekem bizony úgy tűnik, titkon már nem is tartja annyira rémisztőnek az állandó társ gondolatát, sőt, vonzza az a fajta erős kötődés, amit barátai és társaik között lát. Most már csak kellene egy igazán erős nő, akin nem gázolhat át csak úgy; olyan, aki kellő izgalmat szolgáltat, aki szembeszáll vele, aki méltó partnere minden téren. Imádnám látni, hogy csatároznak. Remélem, nem várat minket évekig az írónő, hiszen mostanában ha Ian feltűnt a lapokon, szinte kivétel nélkül nagyszerű jelenetei voltak!

Tudnál ajánlani olyan sorozatot, amely hasonló Cat & Bones kalandjaihoz?
Nusejka: Húha, nehéz kérdés, talán Nalini Singh Angyali vadászát tudnám mondani, ahol szintén egy szépen fejlődő állandó párocska van a főszerepben.
Angelika: Szentimentális szívem egyelőre felháborodottan hátat fordít ennek a kérdésnek, és duzzogva közli, nincs még egy ilyen páros. (Hiányozni fognak, na!) A józan eszem viszont elismeri, hogy hasonló kalandot találhatunk máshol is, ha kicsit rugalmasan kezeljük a hasonlóságot. Magyar nyelven elérhetőek közül nekem is az Angyali vadász volt az első, ami beugrott, de pl J.D. Robb Halálos sorozata is egy összeszokott páros újabb és újabb kalandjait meséli el. Ha pedig angol nyelven elérhetőek között válogatunk: jómagam nagyon szemezek Patricia Briggs Alpha & Omega könyveivel.
„… as vampires say, until again.”
Nusejka értékelése:       
Angi értékelése:
+½       

2014. február 17., hétfő

Kim & Krickitt Carpenter - The Vow - Fogadom (BtK)


molygoodreads
Kim Carpenter edző egy unalmasnak ígérkező napon felveszi a telefont, hogy megrendeljen néhány dzsekit a baseballcsapata számára. Nem is sejti, hogy a hívást követően az egész élete megváltozik: a megrendelést felvevő hölgy hangja belekúszik a fülébe, és többé nem tud szabadulni tőle. Hamarosan egekbe ugrik a telefonszámlája, aztán vőlegény, majd férj lesz belőle. A mesébe illő találkozás azonban egy autóbalesetet követően a legszörnyűbb rémálommá válik: felesége amnéziájának köszönhetően közös múltjuk teljesen törlődik az asszony emlékezetéből…

Főszereplők:Kim és Krickitt Carpenter
Las Vegas (Új-Mexikó) - 1992-95
Műfaj: Dokumentum regény
Kiadó: Harmat
Fordító: Kertész Tünde
Megjelenés: 2014. február
ISBN: 9789632882208
174 oldal, puha borítós

Értékelésem:
„Fogadalmat tettünk.”
Annak ellenére, hogy romantikus léleknek vallom magam, bennem is óhatatlanul felötlik újra és újra, hogy a nagy, mindent legyőző szerelmek vajon csupán a könyvek lapjain és a filmvásznon léteznek-e. Őszintén szólva rohanó hétköznapjainkkal sodródva gyakorta úgy tűnik, mintha az igazi, egymás mellett, jóban-rosszban kitartás mára teljesen eltűnt volna a világból, és a boldogságot sokkal inkább a függetlenség, mintsem az összetartozás jelenti. Számomra éppen ezért olyan megindító és bátorító Kim és Krickitt Carpenter története: Könyvükben a tündérmesébe illő kezdettől, a megrázó megpróbáltatásokon át, a közös életük újbóli felépítéséig lehetünk társai ennek a két különleges embernek.
„- Krikitt, meg tudja mondani, ki a férje?
(...) csendben és kétségbeesetten vártam a feleségem válaszát.
- Nem vagyok házas. - felelte határozottan.”
A Las Vegasban élő Kim Carpenter mindössze baseball dzsekiket szándékozott rendelni, amikor egy 1992-es őszi napon felemelte a telefont. Ám a vonal túlsó végén jelentkező vidám, kedves hang örökre megváltoztatta az életét. A roppant prózai, üzleti hívások néhány alkalom után személyes hangvételűvé váltak, majd a hosszabb beszélgetéseket mélyebb, kitárulkozóbb levelek is követték, míg végül, hónapokkal később, először találkoztak személyesen az anaheimi Krickitt-tel. Barátságuk szerelembe fordult, s a következő év őszét már férj és feleségként köszöntötték.
Sajnos felhőtlen boldogságukat rövidre szabta a sors, Istenbe és egymásba vetett hitüket hamarosan óriási próbatétel elé állította az élet. A családi hálaadásra tartva szörnyű autóbalesetet szenvedtek, és mindketten súlyosan megsérültek. Krickitt napokig élet-halál között lebegett, majd miután magához tért, kiderült, hogy Kimmel közös életük összes emlékét elveszítette. Az összetört férfi barátai és a vallás támogatásával mégis kitartott hitvese mellett. A frusztráló terápiák, a fejsérülésből eredő hangulatváltozások, az óriási kórházi számlák sokakat megtörtek volna, de ők ketten megtaláltak az egymáshoz visszavezető utat.
„... emlékezz erre: az életedben jöhetnek nagyon nehéz időszakok, de Isten mindig megadja neked a szükséges erőt! Örökké tartó szeretettel szeret téged, engedelmeskedj neki, s ez meghozza a gyümölcsét.”
A regény eredeti nyelvű kiadása természetesen évekkel megelőzte a hollywoodi álomgyár feldolgozását, nekünk, magyar olvasóknak, viszont csak most, két évvel a filmpremiert követően nyílik alkalmunk, hogy megismerjük a Fogadom ihletét adó igaz történetet. Lefogadom, sokan beleszerettek a filmbe, és érdeklődve nyúlnak a könyv után. 


Én legalább is így voltam vele. Emlékszem, annyira tetszett a mozi trailer, hogy tudtam, ennek a filmnek a dvd gyűjteményemben a helye. S ahogy az a kedvencekkel lenni szokott, többször is láttam már, mióta beszereztem. Tehát amikor hírét vettem a könyv magyar megjelenésének, nem volt kétséges, hogy szívesen olvasnám. Persze, leginkább a kíváncsiság munkált bennem, hiszen úgy gondoltam, a történetet már jól ismerem. Nyilvánvalóan számítottam rá, hogy a forgatókönyvben csiszoltak itt-ott a sztorin, de a különbség mértéke szinte sokként hatott rám.
„...a megrázó pillanatok mutatják meg, hogy kik vagyunk. (...) de mi van akkor, ha egyszer csak elfelejtjük e pillanatokat?”
Az alapok - egy feleség retrográd amnéziája, és férje nem mindennapi szerelme - valóban ott vannak, de Kim naplószerű beszámolójának olvasása mégis csak teljesen más élményt nyújtott. Meglepett, hogy a filmből szinte mindenestől kihagyták az írást olyan mélyen átitató keresztény hitet. Megdöbbentett, hogy a családi támogatást, amely nyilvánvalóan végigkísérte Kimet és Krickittet küzdelmeik során, annyira kifacsarták a drámaiság kedvéért. Változtak a nevek, a foglalkozások, a megismerkedésük és életük eseményei... Kis túlzással azt is mondhatnám, új történetet írtak Kim visszaemlékezéseire és Krickitt naplóbejegyzéseire támaszkodva.
Mégsem érzek csalódottságot. Helyette inkább nagyon is örülök, hogy kézbe vettem a Carpenter házaspár rövid regényét, amelynek minden fejezete tele van hittel, reménnyel, bizakodással, hűséggel, szeretettel, segítőkészséggel... csupa olyan értékkel, amely fáklyaként utat mutathat bárkinek élete sötét, kétségbe esett időszakában.

02.13. - Kelly & Lupi olvas
02.14. - Szilvamag olvas
02.15. - Deszy könyvajánlója
02.16. - Dreamworld
02.17. - Angelika blogja
a Rafflecopter giveaway

2014. február 15., szombat

Idézet kavalkád - J. A. Redmerski: Az örökké határa

Vannak regények, amelyek nem csupán csodás utazásra ragadnak magukkal, de egy-egy pillanatuk mélyebb nyomot hagy bennem - kacagásra késztet, elgondolkodtat vagy a lelkemet szólítja meg -, és ilyenkor tudom, bizonyos soraik örökké velem maradnak. A soha határa pont ilyen volt. Mire a könyv végére értem, kész post-it kavalkád színesítette a lapjait. S mivel sejtettem, hogy Camryn és Andrew történetének folytatása hasonló élményt nyújt majd, elhatároztam, hogy a tényleges könyvbeszámoló előtt szentelek egy bejegyzést a tíz, számomra legkedvesebb idézet csokorba gyűjtésének. Íme, ők azok; rangsorolás nélkül, olyan sorrendben, ahogyan az írónő papírra vetette őket:
„Vannak pillanatok az ember életében, amikor olyan rettenetes dologgal kell szembenéznie, hogy úgy érzi, soha többé nem lesz már ugyanaz a személy. Mintha valami sötétség csapna le valahonnan a magasból, és elrabolná az összes boldogságot, amelyet valaha éreztél, és te nem tehetsz mást, csak figyeled, érzed, ahogy viszi, és tudod, hogy bármit teszel, soha többé nem leszel képes visszaszerezni. Mindenki legalább egyszer átéli ezt. Senki sem immúnis.”
„Nem érdekel, mit teszel, vagy mi történik kettőnk között. Soha nem hagylak el. Mindig veled leszek – megszorítom a kezét. – Emlékszel, amikor azt mondtam neked, hogy az egész világot te jelented a számomra? Azt kérted, hogy emlékeztesselek erre, ha esetleg elfelejtenéd. Nos, most emlékeztetlek."
„...ez az életünk. Az úton találkoztunk, az úton ismertük és szerettük meg egymást. Ez volt megírva számunkra, és ezt is tesszük, amíg kiderül, hogy mit tartogat számunkra a sors."
 „A halált nem tarthatjuk ellenőrzés alatt. Egyikünk sem tehet semmit, hogy elkerülje vagy késleltesse. Csak annyiban függ tőlünk, hogyan éljük az életünket, mielőtt eljön értünk.”
„Ahogy felbámulok az ég végtelen feketeségére, teljesen átjár a pillanat nagyszerűsége. (...) elfeledkezem mindenről. Mert az ehhez hasonló pillanatok ilyen hatással vannak az emberre. Nagyon aprónak érzi magát valami óriásinak a belsejében, és ez felfoghatatlan. Ettől eltűnnek a problémák, a nehézségek, az összes e világi szükséglet, igény és vágy, és kénytelen vagy rádöbbenni, mennyire jelentéktelen mindez. Mintha a Föld teljesen elcsöndesedne és megállna, és az agyad csupán annyit ért az egészből, hogy milyen mérhetetlenül nagy az univerzum, és hol van benne a helyed.”
„Úgy gondolom, néha a legklasszabb emlékek a legvalószínűtlenebb helyekhez kötődnek, ami újabb bizonyíték arra, hogy a spontaneitás sokkal inkább elnyeri jutalmát, mint az aprólékosan megtervezett élet. Az aprólékosan megtervezett bármi.”
„Tudod, nem számít, mit teszel, hiába próbálsz az utolsó részletig megismételni valamit, az soha nem lesz olyan, mint az első alkalommal.”
„Az élet titokzatos, gyakran igazságtalan. De azt hiszem, az Andrew-val eltöltött idő alatt megtanultam, hogy csodálatos is lehet, és hogy általában, ha valami igazságtalan dolog történik, az csupán az Élet módszere arra, hogy helyet csináljon jobbak számára. Szeretném ezt hinni. Erőt ad olyankor, amikor a leginkább szükségem van rá.”
„A legtöbb ember természetesnek veszi a sorsát. Néhánynak mindene megvan, amit csak akart, és amire szüksége van, de nem tudja kellőképpen értékelni. Mások kihagyják a lehetőségeiket, mert nem nyitják ki a szemüket, hogy meglássák őket. De te és én már az előtt, hogy megismerkedtünk, vállaltuk a kockázatot, meghoztuk a saját döntéseinket, és nem hallgattunk azokra, akik többféleképpen is figyelmeztettek bennünket arra, hogy helytelenül cselekszünk. A pokolba, a magunk módján éltünk, lett légyen az bármily vakmerő, őrült vagy szokatlan.”
„...mindegy, bárki bármit mond is, nem kell úgy élnem, ahogyan nem akarok. Én választom meg a saját utamat. Tőlem függ, hogy olyan életet élek-e, amelyre érdemes visszaemlékezni, nem pedig olyat, ami összeolvad a körülöttem élők eseménytelen életével. Végső soron az én döntésem – és csak az enyém.”
Blogturné
02.14. - Kristina blogja
02.15. - Angelika blogja
02.17. - E-book Klub
02.18. - Könyvesem
02.19. - Keményfedél
02.20. - Olvasószoba
02.22. - Könyvek erdeje
02.24. - Kultúrkáló

a Rafflecopter giveaway

2014. február 11., kedd

Videó interjú Jeaniene Frosttal

Az utolsó Cat & Bones regény - Up from the Grave - megjelenése apropóján múlt éjjel Jackie, a literaryescapism bloggere, videó interjút készített Jeaniene Frost írónővel. A majdnem egy órás beszélgetés sok mindenre kitért. Nekem ezeket a híreket sikerült elcsípnem:

Night Huntress sorozat:
A Cat szemszögéből mesélt történetszál a végéhez ért, de ez nem jelenti, hogy teljesen búcsút kell intenünk nekik. A spin-off kötetekben és novellákban lesz még alkalmunk találkozni velük, és megtudni, hogyan alakul kettejük nyugalmasabb élete. Bár az írónő nem zárkózik el az ötlettől, hogy Bones szemszögéből írjon ismét (az egyetlen ilyen a Reckoning című novella), egyelőre túl sok más terv foglalkoztatja.

Night Huntress World sorozat:
Mivel Cat & Bones és barátaik világának nem mond teljesen búcsút Ms Frost, további spin-off történetekre számíthatunk. Egy teljes kötetre egész biztosan, de hogy Ian lesz-e a főszereplője továbbra is megválaszolatlan maradt. Ami elhangzott viszont: Ian sztorijának ötletével már két éve kacérkodik az írónő, tudja ki lenne a hősnő - akivel már mi is találkoztunk (de nem Justina) - és miféle kalandba sodródnának. Ám egyelőre nem érzi úgy, hogy ez egy teljes könyvet kitenne, holott tudja, a rajongó teljes hosszúságú regényt szeretnének kedvencüknek.
Más mellékszereplők is foglalkoztatják Jeaniene-t: Veritas és Maximus háttértörténet például elég érdekes. Justina is megérdemelné, hogy ne csak a lánya szemén keresztül láthassuk, hanem igaz valójában bemutatkozhasson. Mint ahogyan Cat egykori csapatának tagjai is jó főszereplőkké válhatnának majd egyszer. Valamint jó tudni, hogy a Spade - Ian - Bones trióval együtt a gyarmatokra érkező negyedik, szintén vámpírrá lett úrról sem felejtkezett el a szerző.

Night Prince trilógia:
Még legalább egy kötet várható a Vlad és Leila páros főszereplésével. Egyelőre bizonytalan, hogy a megjelenés befér-e még az idei év végére, vagy tolódik 2015-re.

Broken Destiny sorozat:
A jelenleg trilógiának tervezett új széria első kötete, The Beautiful Ashes, majdnem teljesen kész, megjelenése augusztus végére várható. Az itt életre keltet világban az emberek tudtán kívül angyalok és démonok csatáznak - utóbbiak nem mindig emberi alakot öltve -, viszont nem léteznek vámpírok és szellemek, habár a démonok követői rendelkeznek némi természetfeletti erővel.
Ivy, a hősnő, bár egész életében küzdött a hallucinációkkal, ám sem a gyógyszerek, sem az orvosok nem segítettek, így mindössze annyit tehet, hogy igyekszik nem tudomást venni róluk. Amikor húga eltűnik - mint később kiderül, egy párhuzamos világban -, és keresésére indul, Ivy is komoly veszélybe kerül. Ráadásul amikor a főhős, Adrian, színre lép, világossá válik, hogy a víziók képei mind igazak. Természetesen nem vágyott küldetések és a végzet is nehezíti majd a szerelmesek dolgát.


A teljes anyag itt nézhető meg.  
Figyelem: Az interjú spoiler kibeszélőbe csap át a 36. perctől kezdődően!

2014. február 10., hétfő

Vendégblog - Szinna olvasmányai (50) - R. Lee Smith: The Last Hour of Gann

A nagy előnye annak, hogy hozzám hasonlóan megszállottan olvasó barátaim vannak, hogy hatásukra olyan könyvet is a kezembe veszek, amit magamtól nem jutott volna eszembe. Így találkoztam össze ezzel a regénnyel, amelyből a lassú kezdés, és néhány megbicsaklás ellenére valami elképesztő dolog kerekedett, mert ez az a fajta történet, amely minden hibája, minden sötétsége ellenére hosszú ideig az emberrel marad.

Egy jobb élet reményében Amber Bierce több ezer társával együtt egy űrhajó fedélzetére száll, hogy először az emberiség történetében egy Földhöz hasonló bolygót kolonizáljanak. Azonban a két évesre tervezett sztázisban töltött út 266 évnyire sikeredik, egy aszteroida mezővel való szerencsétlen találkozás következményeként. Végül az űrhajójuk automata rendszere egy földszerű, ismeretlen bolygón kísérel meg leszállni. Mindössze 48 túlélő marad, s ők sincsenek a helyzet magaslatán.
Uyane Meoraq az Úr igazságtévő eszköze, Sheul Kardja, s mint ilyen, több száz istenítélet-harc győztese. Apja halálával komoly elhatározás előtt áll, vagy átveszi a család vezetésének feladatát, vagy folytatja korábbi életét. Ehhez a döntéshez isteni útmutatásban reménykedik. A katasztrófa lángjait látva úgy hiszi, megkapta a jelet, így zarándokútra indul az óceán felé, hogy meglelje Xi’Matezh szent templomát, ahol – ha méltónak találtatik – Sheul személyesen szól majd hozzá. Csakhogy egy csapat szörnyen csúnya, szőrös fejű, puha bőrű idegent sodor az útjába Sheul akarata.
Így kezdődik a főhősök közös utazása, ami több száz kilométer gyaloglásra, de spirituális és kulturális útra is magával ragad bennünket.
"– Egyik szarság jön a másik után, igaz? Miért is vettél feleségül?
– Az Úr maga adott nekem.
– A számlát megtartottad?"
Hogyan meséljem el ezzel a könyvvel tett saját utazásomat? Talán azoknak az állomásoknak a megemlítésével teszem ezt, amikor a történet újra meg újra fordított egyet a hozzá való viszonyomon. A könyv elején a teljes tudatlanságomat arról, mibe is vágtam bele. Az első megdöbbenésemet, amikor észrevettem, hogy a könyv közel ezer oldal hosszú (ez bizony meglepheti az e-könyvet olvasót). A vihogós szemforgatást, amikor kiderült, hogy a főhős gyík. A vészesen csappanó érdeklődésemet, ahogy az „oldalszám” lassan haladt a 7% felé. Az unatkozás hatására fellobbanó kíváncsiságomat, más vajon mit gondolt a könyvről, s vajon miért van olyan nagy rajongótábora. Ami azt illeti, egyikük, Jill – akitől az alábbi idézet származik –, félig vicces, félig komoly goodreads értékelésének hatására ugrottam előre 7-ről 14%-ra, s adtam még egy esélyt a regénynek.
„Ó Meoraq a gyönyörű kétlábú gyík! A show sztárja. … Nem csorgathatjuk a nyálunk az érzéki ajkain… mert nincs neki, vagy a sűrű, tinta-fekete haján… hiszen gyík, tök kopasz… vagy mélységes mély, fekete szemén… vörös (zöld pöttyökkel)… vagy férfias, háromszor törött enyhén aszimmetrikus orrán… ormánya van, emberek!”
Szólni szeretnék az életben maradottak viselkedésén való bosszankodásomról. Az első kapcsolatfelvételről az emberek és Meoraq között. Arról a briliáns megoldásról, ahogy egy idegen fülén keresztül hallhatjuk a rosszul hangzó, ám mégis érthető emberi beszédet. Arról, hogy egy csúnya szereplőnek is mennyire lehet drukkolni. A főhőst átható, leginkább neveltetésből, mintsem belső késztetésből eredő férfisovinizmusról, s arról hogy vált ez mégis szerethető személyiségjeggyé, és sok vicces pillanat forrásává. Arról a fajta elképesztően mély istenhitről, amely képes valaki teljes létezését áthatni, és minden cselekedetét irányítani.
"– Mennyit tudsz a szexről?
Amber felhorkant – Azt tudom, hogy az Istennek semmi köze hozzá!
– Szóval… semmit."
Nem maradhat említés nélkül az a pillanat sem, amikor rádöbbentem micsoda komplex világ bontakozik ki a szemem előtt, egészen a legkisebb fűszáltól, az önmagát elpusztító magas technikai tudású civilizáció romjain újjáéledő középkori jellegű társadalom felépítéséig. Mint ahogyan érdemes szót ejteni Amber harcos szelleméről, ami elbűvölte, de sokszor végtelenül fel is bosszantotta Meoraqot. De leginkább arról, ahogyan a két hasonló értékrendű, de rendkívül eltérő világnézetű, különböző kultúrájú főszereplő ütközteti nézeteit, és eközben szép lassan összecsiszolódik. De szót kell ejtenem a csúnyaságról, és a másik szemébeni megszépülésről.
"– Kibírhatatlan ember!
– Pikkelyes kurvapecér!"
De nem felejtkezhetek el arról, hogy a történetnek megvannak a maga hibái és olyan részei is, amitől kényelmetlenül éreztem magam a bőrömben. Már korábban említettem, hogy a könyv számomra túl hosszúra sikerült, és az eleje meglehetősen lassú volt mindaddig, míg a főhősök nem találkoztak. Roppant mód bosszantott a túlélő csoport rosszul megírt belső dinamikája, birkanyáj szellemisége is. Azt gondolom, többeket sokkolhatnak a sztori sötétebb, keményebb részletei, hiszen a regényben megjelenik a kiközösítés, kihasználás, rabszolgaság, csonkítás, erőszak, gyilkosság, éhezés, fagyás… Egy tagadhatatlanul erőszakos világ részletei. Ám az író talán néha szándékosan túlozza el ezeket, hogy szembe állíthassa az isteni igazságba vetett megrendíthetetlen ragyogó hittel, és egy emberségben hivő ateista életszemlélettel, melyek összeolvadásából egy új világ alapjainak kell majd megszületnie. 

Van, aki úgy jellemzi a regényt, hogy olyan, mintha William Golding A legyek ura és Stephen King Setét torony sorozata találkozott volna Diana Gabaldon Outlander szériájával. De én inkább csak annyit mondok, hogy ez egy rendkívüli utazás volt, olyan, mint egy igazi zarándoklat. Sokszor jó, sokszor rossz, de felejthetetlen élmény.

Megjelenés: 2013.09.12.
ASIN: B00F64A1YK
The Rules of You and Me

 
back to top