Celeste Bradley - The Impostor - A szélhámos
A 2007-ben alapított Victoria Kiadó 2014 elején három sikerszerzőjük - Nicole Jordan, Celeste Bradley és Susan Elizabeth Phillips - sorozatának folytatásával jelentkezik.
| Nem könnyű piperkőcként kiöltözve megjelenni a londoni társaságban, különösen egy, a feltűnést mindig is kerülő úriember, Dalton Montmorency számára. Márpedig az Álruhások vezetőjének legújabb küldetése során éppen Sir Thorogood, a különc karikaturista szerepét kell alakítania, akinek a politikai gúnyrajzai egész Londont felbolygatták. Sir Thorogood valódi kilétét homály fedi. Daltonnak ezt a rejtélyt kell megoldania, mivel a karikatúrák rombolják a Korona tekintélyét. Feladata teljesítése során azonban folyamatosan az útjába kerül egy bosszantó, ugyanakkor furcsa módon vonzó hölgy, Clara Simpson… Amikor Clara megpillantja Sir Thorogoodot egy bálban, azonnal tudja, hogy az illető úr szélhámos – hiszen a hölgy az igazi Sir Thorogood. Titokban készít karikatúrákat e furcsa álnév leple alatt, így próbál némi pénzre szert tenni, hogy elköltözhessen végre sógornőéjék házából és saját lábára állhasson. Eltökélt szándéka, hogy leleplezi a csalót – ehhez viszont neki is alakoskodnia kell. A különös szerepjátszás olyan cselekedetekre készteti, amelyekről korábban még csak nem is álmodott – s amelyek egyenesen az ördögien jóképű ellenfele karjaiba sodorják őt! Értékelésem:  |
A déli születésű Celeste Bradley hivatásos művész volt mielőtt az írással próbálkozott. Ahogy ő mondja, azt szereti ebben, hogy végre használhatja mindazokat a tapasztalatait, amire ifjabb korában nyolc államban élve és egyetemi főszakot ötször váltva szert tett. Jelenleg újságíró férjével és két tinédzser lányával Tennessee-ben él, szabadidejében szívesen kertészkedik és készít ékszereket. A New York Times bestseller szerzője, kétszer jelölték a rangos RITA díjra, és elnyerte a Romantic Times Book Reviews az év legjobb történelmi románc mesélője díját.
A regency Londonban (1813), ahol úriemberek és gazemberek jártak kart karba öltve, s az alvilág vadul virágzott, a koronát egy tehetséges kémcsoport segítette, az Álruhások Klubja.
1. The Pretender - Az álruhás
Simon Montague Rain & Agatha Cunnington
2. The Impostor - A szélhámos
Lord Etheridge, Dalton Montmorency & Clara Simpson
3. The Spy - A kém
James Cunnington & Phillipa Atwater
4. The Charmer - A szépfiú
Collis Tremayne & Rose Lacey
5. The Rogue
Ethan Damon & Jane Pennington
Számomra a kémmesterek olyanok a történelmi románcokban, mint a tetovált rock/sport sztárok a jelenkori romantikusokban: Igen csak csábítóak, így az Álruhások Klubja sorozatot mintha csak nekem találták volna ki. S azt hiszem, a szerző ezúttal is ügyesen kufárkodott az itt-ott megcsillanó humorral, a váratlan - s néha a hihetetlenség határát súroló - fordulatokkal, és a tüzesen erotikus jelenetekkel, hisz érdeklődést fenntartó regényt alkotott a sorozat második kötetének is.
„Én a Korona fegyvere vagyok. Méghozzá rikítóan színes fegyver, papagájjelmezben.”
Úgy gondolom, a történetről szinte már túl sokat is elárul a fülszöveg, így nem is részletezném. Helyette csak annyit mondanék, jót kuncogtam azon, hogy főhőseink mindketten más személyiséget magukra öltve találkoznak először, s bolondulnak bele a másikba, valamint fölöttébb élveztem, hogy a könyv alkalmat adott a fejtörésre is, mert számomra bizony sokáig nem volt egyértelmű, vajon ki is itt a valódi rosszfiú.
Clara a regény vége felé lévő botlását leszámítva - amikor mintha elfelejtette volna, hogy ő voltaképp egy okos nő - pont az a tehetséges és talpraesett hősnő, akiről szívesen olvasok, ráadásul nagyra értékeltem, hogy nem holmi félszeg szűzike, hanem aféle tudja mit akar, és mi jó neki özvegyasszony. A sok nőcsábász főhős után Dalton figurája pedig üdítő változatosságot kínált. Ő inkább zárkózott, a csendet és rendet kedvelő férfi - no jó, a hűvös és összeszedett külső meglehetősen szenvedélyes szeretőt takar -, aki barátaihoz és hazájához a végletekig hűséges, s pont ezért az események feladták számára a leckét, hiszen úgy tűnt, a szerelem és a lojalitás között választani lesz kénytelen.
„Átkozott nők és az az átkozott női divat! Mi viszi rá őket arra, hogy valamiféle logikátlan testideál miatt feláldozzák a kényelmüket? Ekkor megrándult az arca, mivel kis híján kificamította a bokáját, amikor magasított sarkú cipője megcsúszott a murvával beszórt ösvényen.”
Bajban lennék, ha kedvenc jelenetet kellene választani, mert túl sok pillanat jut eszembe, amit érdemes lenne megemlíteni. Ott van például szinte a könyv elején a túl szoros fűző miatti incidens a bálon, vagy később az a romantikát és akciót szépen elegyítő, londoni jellegzetességnek számító ködbe vesző hídbéli jelenet... s mennyi nagyszerű még!
Állítom, ez egy igazi szórakoztató kikapcsolódás!
Állítom, ez egy igazi szórakoztató kikapcsolódás!
További vélemények a regényről:
01/07. Francica blogja
01/08. Keményfedél
01/09. Kristina blogja
01/10. Olvasószoba
01/11. Insane Life