2013. április 28., vasárnap

A majdnem 500. bejegyzés...

Először is köszönet mindazoknak, akik az elmúlt hónap hallgatása után most olvassák ezeket a sorokat! Hálás vagyok, hogy itt vagytok, hogy nem felejtettetek el!

Sok minden történt ez alatt az idő alatt, és hazudnék, ha azt állítanám, mind földöntúli örömmel tölt el.
A magánéletem drasztikus változásai előre láthatólag jó időre erősen lecsökkentik a szabadon eltölthető óráim számát: A betegség olyan rossz, ahol nincs választásuk, felvesszük a kesztyűt és harcolunk, kívánjon ez bármit is tőlünk. A gazdasági helyzet ránk rót nehézségei feladják a leckét, hogy megtaláljuk a módját, hogyan maradjunk talpon, de összeszorítjuk a fogunkat, és tesszük, amit kell. Sok év után visszaülni az iskolapadba rémisztő, de ugyanakkor izgalmas lehetőség is. Ám mindezeknek itt nincs helyük!

Amikről itt szót kell / lehet ejteni, azok a bloggal kapcsolatos gondolatok:
Kezdjük talán egy nagy, sötét felhővel, amely jó időre árnyékba borította a lelkemet, és ami megkérdőjelezte, szeretném-e egyáltalán folytatni.
Úgy tűnik, minden évre jut nekem néhány elvakult, erőszakos ember, akik úgy gondolják, hogy jogukban áll másokat mocskolni, sértegetni, fenyegetni. Sajnos. Nem tudom, mások vajon hogyan kezelik ezeket, de én bármennyire is igyekszem nem tudomást venni a gáncsoskodásról és a bántó szavakról, az agyam egy szegletében elraktározódnak, és időnként mintha együttes erővel támadnának rám. És ilyenkor elkedvetlenedek, és visszahúzódok a csigaházamba. Mert attól, hogy megtanultam, nem állunk le vitázni ilyen alakokkal, minden egyes szavuk megsebez. Értetlenkedve állok az olyan durvaságok előtt, amelyek alapja csupán a magyarázat nélküli düh és gyűlölködés. Nem tudom eldönteni, hogy sírjak-e miattuk vagy körberöhögjem őket,
  • amikor a világ szajhájának bélyegeznek, mert nem vetem meg az erotikus irodalmat,
  • amikor agyatlan és kiéhezett vén satrafaként állítanak be, aki csak értéktelen szemetet olvas,
  • amikor gusztustalannak kiáltanak ki, amiért két férfi szerelmét ugyan olyan szépnek találom, mint bármely más párét,
  • vagy épp, amikor egyesek különös 'ellen' kampányba kezdenek, mert szerintük az, ha őszintén véleményt mondok, vagy megosztom az érzelmi reakcióimat másokkal, egyet jelent a könyv és szerzőjének lejáratásával.
Kétségem sincs afelől, hogy nincs igazuk. Sziklaszilárdan hiszem, hogy jogomban áll azt olvasni és mondani, amit akarok. Tudom, hogy mindig arra törekszem, hogy minden általam kézbe vett könyv gazdagítsa a lelkemet, és ezért cserébe mindig igyekszem bennük meglátni a jót és a szépet, még akkor is, ha végül úgy zárom be őket, hogy azt érzem, ez nem nekem szánt történet volt. Büszke vagyok arra, hogy nem viselek szemellenzőt, hogy nyitott vagyok a világ különbözőségeire, de ugyanakkor tisztában vagyok a saját korlátaimmal és preferencia rendszeremmel. És tudatában vagyok, hányan kedvelnek, és olvassák szívesen soraimat, s hatnak meg újra és újra a felém mutatott szeretetükkel.
De a tüske akkor is kínoz, és képes mérgezni azt, aminek örömöt kellene adnia. És olyankor időt kell szánnom arra, hogy legyőzzem a borús gondolatokat, és újra önmagam tudjak lenni. Ezúttal ez ennyi időbe tellett.

Ugyan messze nem csupán a visszatérést ünnepelendő, de örömmel jelentem, a blog megújult. Bár a blogspot igyekszik egyre jobban megnehezíteni a hozzám hasonló amatőrök dolgát, hosszas html bűvöléseket követően elkészültem a nagy művel. Igyekeztem az átláthatóságot szem előtt tartani, és amennyire tudtam, egyszerűsíteni. Remélem, az új külső elnyeri a látogatók tetszését! Persze munka akad még bőven. Az Idézetek részleg csupán egy félbe maradt alap, amelyen az igazi építkezés csak eztán következik. Az infó aloldalak sürgős frissítésért kiáltanak. De bízom benne, hogy apródonként sikerül majd a tervezett formába öntenem őket. Egyelőre egy üdvözlő oldal (Iránytű), valamint a sorozatok aloldalai készültek el teljes egészében. Ehhez majd negyven korábbi blogbejegyzés tartalmát írtam, formáztam át, így a régebbi posztok egyes linkjei már nem fognak működni. Egyszer talán érzek majd elég erőt magamban, hogy átbogarásszam ezeket (is).
A fentebbi mondatok egyben magyarázatot adnak arra a talányra, hogy ez miért is nem a blog felezredik írása, holott a cím olyasmit sugall. Szép lett volna, de ezúttal a törlések miatt nem jött össze. Viszont akad más, a blog életében jelentős pillanat, amelyről szeretnék szót ejteni. 
A látogatói szám, és az oldalmegjelenítések száma is olyan értéket mutat, amelyért hálás büszkeséget érezhetek, s amelyért köszönettel tartozom mindannyiótoknak. Ugyanis - rövid dobpergés - előbbi bő ötezerrel lépte túl a fél milliót, utóbbi lassan az 1.1 milliót is meghaladja.
 Köszönöm szépen! Igyekszem a jövőben is megszolgálni a figyelmet. 

"...a múlt már elmúlt. Az ember tanulhat belőle, de meg nem változtathatja."
Hogy a jövő mit tartogat? 
Legelőbb két érdekes könyvről kell sürgősen beszámolnom, ha már a kiadók voltak olyan kedvesek, és megajándékoztak ezekkel a nekem nagyon is tetsző regényekkel. Nem ártana kedves vendégbloggereimet sem tovább hanyagolnom. Aztán ideje lenne megmutatnom valami olyan kis csodát, ami a legszomorúbb napjaim egyikén vidított fel. Szeretnék majd kicsit dicsekedni az áprilisi szerzeményeimmel. Ó, és Könyvfesztiválon is jártam... de!... hihetetlen önfegyelemről tettem tanúbizonyságot. Az elmúlt hetekben olvastam pár szokatlan, de elképesztő történetet, és néhány nem annyira világrengetőt is. Meglátjuk, melyikről mit sikerül írnom. Elképzelhető, hogy lesznek egészen rövid, feljegyzés szerű bejegyzések, és hosszabbak is vegyesen. S igen, ha már írás... *sóhaj* még mindig nem tudtam eldönteni, tudnék-e úgy írni, hogy az az én saját kis szemétdombomon túl is megállja a helyét. Szeretném, de félek is tőle. Ha lesz belőle valami, feltétlen elmesélem majd! Ja, és talán megérdemelne egy nyúlfarnyi feljegyzést a Nicholas Sparks Menedék című regényéből (bemutató), illetve Stephenie Meyer Burok című írásából (bemutató) készült film is, amelyet mostanában láttam, mert meg kell mondanom, nekem mindkettő elnyerte a tetszésemet.

Node, nem untatlak tovább Titeket. Inkább meséljetek, veletek mi a helyzet?

19 megjegyzés:

  1. Már megint lemaradhattam valamiről, de a lényeg úgy is csak az, hogy: nem szabad feladni! Hülye emberek mindig voltak és lesznek is, nem szabad velük foglalkozni és kész.
    Fel a fejjel és kívánok neked kitartást minden máshoz is!

    VálaszTörlés
  2. Módfelet dühítő tud lenni, hogy az olyan semmirekellő, bunkó emberek, akik a Moncsi-show színvonalú műsorokon szocializálódtak, megnyilvánulásaikkal megbántanak másokat és elbizonytalanítják őket azokban a dolgokban, amiket szeretnek és amiben örömüket lelik.
    Megvan a véleményem az ilyen korlátozott, sivár lelkivilágú emberekről, de inkább nem hangoztatom, mert lesüllyedek a szintjükre, és legyőznek a rutinjukkal.
    Angi, sokkal többen vagyunk, akik szeretnek téged és az írásaidat, szóval hajrá :) Az újítás tetszik, várom a bejegyzéseket :))

    VálaszTörlés
  3. A blog kinézete nagyon tetszik, de hát te általában a legszebbeket választod ki, majd szerkeszted olyanná amilyen Te vagy. Kedves és kifejező (ez jutott eszembe, mert mindig nagyon szépen fogalmazod meg a mondandódat). :)

    Gratulálok a majdnem 500. bejegyzés alkalmából! :)

    Kitartást! Hidd el nagyon sok olvasód szeret, hiszen a soraidból nem csak a könyvek iránti szereted érezhető, hanem az is, hogy kedves és aranyos is vagy, aki nem fél elmondani a véleményét.
    Tisztelem benned, hogy kiállsz mindez mellett és (ha nem is jelent semmit) kitartok melletted, mint hű olvasód! :)

    Az említett bejegyzéseket már nagyon várom, molyon/goodreads-en lestem is az olvasásaid. :)

    VálaszTörlés
  4. Nem a szürke sokak véleménye számít. Ők már elfelejtették milyen az: álmodni - szenvedélyeset, igézőt, mélyet, örökszépet. És elfelejtették milyen az: élni. Ami nekik maradt: az irigység, mert velük ellentétben vannak olyanok, akik ezt nem adták fel a szürke hétköznapokért, ez elvárt kötelességekért.

    Ami számít, az a fontos kevesek szava. Mert ők téged látnak, nem csak néznek. Veled nevetnek, sírnak. Téged hallanak és hallgatnak. Ők azok, akik mindig mosolyognak, vagy nevetnek, veled, nem rajtad.

    Lehet hogy 'csak' egy vagy kettő, vagy száz ilyen ember van az ezrekkel szemben.
    De ők bárhol, bármikor ott vannak.

    Mi pedig itt vagyunk :)

    Még fogod jó párszor olvasni ezeket a sorokat, vagy akár hallani is őket: Imádom a blogodat:)
    Én is egyike vagyok azoknak, akik nagyon sokat kaptak a soraidtól:)

    Amit én most megtehetek, innen küldöm a pozitív energiákat +++++ :)

    Kitartás:)

    Shin

    VálaszTörlés
  5. Olyan kedvesek vagytok. Köszönöm szépen!

    VálaszTörlés
  6. Szia!

    Engem minden ,,beszólás" felháborított, amit írtál, de a legjobban (idézem) ,,amikor gusztustalannak kiáltanak ki, amiért két férfi szerelmét ugyan olyan szépnek találom, mint bármely más párét" . Annyira együtt érzek veled! Nekem ez a legnagyobb frusztráció az életemben. A múltkor kitiltottak egy közösségi oldalról facebbok-on, mert az egyik videójukhoz leírtam, hogy ne merjék szidni a melegeket. Annyira feldühített, hogy mikor azt a szorgalmit kaptuk irodalomból, hogy írjuk le Dante Poklának XXI. századi verzióját, hogy kik kerülnének be, és milyen büntetést kapnának, az első, amit leírtam, az intoleráns, másokat diszkrimináló emberek voltak, akiknek az lenne a büntetésük, hogy körbe-körbe rohangálnak, és valaki mindig leköpi őket.
    Ja, és a másik ,,amikor a világ szajhájának bélyegeznek, mert nem vetem meg az erotikus irodalmat". Na, ez a másik vesszőparipám. Annyira képmutatóak az emberek. Mindenkinek vannak erotikus vágyai, gondolatai. Nem tudom, mi a francnak játsszák meg, hogy ők erre még soha nem gondoltak, mikor ráadásul teljesen természetes dolog. Gyűlölöm, hogy visszafojtják az érzelmeiket és a vágyaikat, és megvetik, aki nem így tesz, akiben még van egy kis természeteség, és néha szabadjára engedi az ösztöneit. Mondanom sem kell, a suliban én tiltakoztam a leghangosabban, amikor az igazgató kitalálta, hogy nem lehet az iskola területén csókolózni. Mert egyes tanárokat zavar... Könyörgöm, akik szeretik egymást, azok az iskolában is szeretik egymást, nem? Nekem nincs pasim, és még nem is volt, de így is felbosszant, de baromira. Engem speciel kifejezetten boldoggá tesz, ha látom, hogy két ember szereti egymást.
    Szóval tényleg teljes mértékben egyet értek veled, pont azokkal az előítéletekkel találkozol, amikkel én is nap mint nap harcolok. Tudom, milyen. Úgyhogy csak annyit mondok, KITARTÁS! :)

    VálaszTörlés
  7. Nagyon teccetős lett! Imádom a hátteret és annyira örülök, hogy sokkal gyorsabb is lett :) A többire meg nem mondok inkább semmit, mert az ilyen emberektől robbanok, szóval inkább el sem kezdem, remélem úgy is tudod, hogy én is veled vagyok ;)

    VálaszTörlés
  8. Sajnos egyesek felett hiába múlnak az évek, még így sem képesek felnőni :( Mindig is lesznek ilyen hajthatatlan rögeszméjű emberek.
    De mi szeretünk téged, és az írásaidat is, szóval csak így tovább :)

    VálaszTörlés
  9. Kedves Angi!

    Nekem a Te blogod az iránytűm a (paranorm.) romantikus regények világában. Forr bennem a düh, hogy egyesek ilyen nemtelen, alaptalan vádakkal illetnek. De tudod, mindig csak a gyenge és az irigy vagdalkozik, úgyhogy fel a fejjel, és hajrá tovább, bármilyen akadály kerül is eléd! Fontos vagy nekünk, és jóval többen vagyunk, akik szeretnek és elfogadják a gondolataidat, mint akik nem.
    (és nem is azzal van a gond, ha valakinek ellenvéleménye van, hanem az a stílus, ahogy ezt közli..)
    Az erotikus regényekről meg annyit, hogy legjobban a férjem profitál abból, amit olvasok!:D
    Ne törődj az indulat-vezérelte, személyeskedő kritikákkal, tarts ki, veled vagyunk!

    üdv,
    tiria

    VálaszTörlés
  10. Én mindig szívesen olvasom a bejegyzéseidet. Nem egy nagyszerű könyvre hívtad fel a figyelmemet. Csak így tovább!

    VálaszTörlés
  11. 100%ban megértelek, tudom milyen az, amikor benne marad a tüske az emberben. Túl kell ezen lépni, pont ahogy csináltad.
    Nagy segítség a blogod a jó könyvek kiválasztásában, erre gondolj:)
    Én is szeretem a meleg erotikus könyveket és sajnos kevés ami igazán jó és nem csak 40 oldal hard... Persze a ya blogomban nem nagyon írok erről:))
    Jó egészséget Neked!!

    VálaszTörlés
  12. Szia, én nem szoktam írni Neked, de minden nap, ha bekapcsolom a gépem a Te oldalad megnyitom, mert annyi remek könyvet olvastam el a Te ajánlásodra, és olvasnék el még, ha tudnék angolul. Köszönöm, hogy megosztod Velünk godolataid, és ha van olyan, akinek ez nem tetszi, úgy gondolom, akkor ne látogasson ide. Az új külső gyönyörű lett, örülök, hogy visszatértél és a személyes gondjaid remélem hamar megoldodnak. Továbbra is minden nap eljövők és kíváncsian várom majd a könyvbeszámolóidat.
    Erika

    VálaszTörlés
  13. Én minden nap feljövök ide és olvasgatok, szemezgetek a hírekből, morzsákból. Nagyon szeretem ezt az blogot. Sokszor az itt olvasottakból döntöm el hogy elolvassak-e egy könyvet vagy sem. Úgy vettem észre, hogy kb. ugyanazokat a könyveket olvasom és tetszik mint neked, ami jó mert így sokszor megerősítést is kapok. Ez a te blogod és ha valakinek nem tetszik amit írsz az menjen egy másik blogra, nem kötelező itt lenni, mocskolódni meg pláne nem. Utálom az ilyen irigy,rosszindulatú, vérszegény embereket. Remélem még nagyon sokáig jöhetek még ide nézelődni és olvasgatni. Üdv Linda

    VálaszTörlés
  14. Mindig nagy örömmel olvasom az írásaidat, örülök, hogy visszatértél! Nagyon tetszik az új design, igazán illik hozzád! :)

    VálaszTörlés
  15. Szia! Először is gratulálnék a blog új ruhájához, ami nagyon szép lett! Azután meg én is csak biztatni tudlak. Nagyon jó vagy abban, amit csinálsz. Érzem, hogy a szíved és az egész lényed van ott megbújva, a soraid és a mondataid között. Elárulja a stílusod, holott személyesen nem ismerlek, hogy egy nagyon intelligens, széles látókörű, nyitott ember vagy, rugalmas felfogással és nézetekkel. Mindez nagyon pozitív és te is tudod, hogy az a pár "ellendrukker" nem szabad, hogy elvegye azt az örömöt, amit a blogod ad. Hiszen nem ez a mérvadó.
    Köszönöm az eddigi és jövőbeli írásba fektetett energiáidat.
    viirag

    VálaszTörlés
  16. Szia!
    Véletlenül bukkantam rád, könyvkeresgélés közben, de nagyon örvendek, sőt hálás köszönetem akartam kifejezni, mert rengeteg jó könyvet köszönhetek neked, ill. annak alapján, amit írsz egy adott könyvről.
    Már több ,mint egy éve " figyellek",szóval Köszönöm !
    Biztos,hogy a sérelmeket nem lehet kitörölni, de talán ellensúlyozni picit igen.
    Ani

    VálaszTörlés
  17. Szia Angi,
    Először is azt szeretném mondani hogy nagyon tetszik nekem az új külső. Olyan ideillő :)
    Másodszor, meglepett amit írtál. Nem gondoltam volna hogy vannak ilyen kicsinyes emberek akik ilyeneket írnak másoknak/másokról. Kinek mi köze van ahhoz mit szeretsz/szeretünk? egyláltalán, ha nem ért egyet vele, akkor miért olvassa?
    Bevallom, én a Te írásaid hatására kezdtem el olvasni paranormális romantikust, erotikust olvasni (két pasiról szólót még nem olvastam de alig várom a LaL-t. :) Sajnos angolul nem megy de ha menne azt is elolvasnám) és egyáltalán nem bántam meg. Sőt, azóta megfertőztem a környezetemet is. Egy szó mint száz, nem kell törődni az ilyen korlátozott értelmű emberekkel, akik mindenről véleményt mondanak. Ha nem hiszel nekem, nézd meg a látogatói számot - amihez egyébként külön gratulálok - és nézd meg a hozzászólásokat. Sokan szeretjük az írásaidat és igenis adunk a véleményedre. Szóval ne add fel. :)

    VálaszTörlés
  18. Nagyon szép lett az új külső, minden munkát megért! Gratulálok hozzá! A többivel pedig ne foglalkozz, hidd el, hogy csak irigykednek rád, mert nyitott vagy a világra és mersz olyan könyveket elolvasni, amit ők csak titokban szeretnének. Kitartást és fel a fejjel!

    Kathleen.

    VálaszTörlés
  19. Drága Angelika, szívből örülök, hogy újra olvashatlak. A blog pedig nagyon csinos lett!

    VálaszTörlés

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top