Jennifer Ashley - The Madness of Lord Ian Mackenzie - Lord Mackenzie tébolya

Az a hír járja, hogy Ian Mackenzie őrült, és veszélyes a nőkre. Betht mégis elbűvöli a Lord. A lány megérzi, hogy a férfi romlottsága és kivételes tehetsége ellenére segítségre szorul. Az ő segítségére. Beth mindent felad a férfiért. Életének egyetlen értelme, ha mégoly veszélyes is, Ian Mackenzie lesz. Semmi sem szabhat gátat izgatóan viharos és buja erotikus kalandokkal teli kapcsolatuknak… Főszereplők: Lord Ian Mackenzie & Beth Ackerley London - 1881 Sorozat: Mackenzie fivérek 1.  Műfaj: Történelmi romantika Kiadó: Kossuth Megjelenés: 2012. november 376 oldal, puhatáblás

Jennifer Ashley ismét egy olyan írónő, akinek könyveivel már évek óta szemezek, s minek is tagadnám, az ok bizony a skót főhősök iránti elfogultságomban gyökerezik. Ám míg kilométernyire nyúló akarom listámon tologattam a sorozatot, szép csendesen megjelent az első kötet idehaza a Kossuth Kiadó gondozásában kiadott Relax könyvek nyitó darabjaként.

Odáig voltam az örömtől, amikor megláttam a könyvet az újságos standon. Az árát rendkívül pénztárca barátnak találtam (mindössze 1390 Ft volt, igaz a folytatás már 1990 Ft lesz), a mérete tökéletes táskában hurcolászáshoz, és jómagam egy csöppet sem bánom, hogy ezért cserébe a papírlapok az amerikai paperback kiadásokban megszokottakat idézik, mint ahogyan a margók és térközök nagyságai is. Ráadásul ez esetben a nagyon is kedvemre való külcsín élvezetes szórakozást rejtett, így nyugodt szívvel ráragasztanám a románc rajongóknak kihagyhatatlan jelzést.

„A Mackenzie fivéreket a legszárnyalóbb képzelettel sem lehetne „jónak” nevezni.”

Ian Mackenzie minden, csak nem a tipikus történelmi románc főhős, és igen messze áll attól, hogy szokványos álom férfinak titulálhassuk. Az ő korában még nem ismert, de a jelek szerint Asperger-szindróma nevű mentális rendellenességgel született Ian a tinédzser éveit elmegyógyintézetben töltötte. Különböző ’terápiás’ kezeléseknek vetették alá, amelyek gyógyulást nem hoztak, de azóta is kísértik. Felnőttként is szenved az időnként rá törő borzalmas fejfájástól, küzd a rajta olykor eluralkodó zavarodottsággal, s igyekszik uralkodni a benne rejtőző, kavargó dühön. A csendes, szinte már morózus férfi képtelen bárkinek is a szemébe nézni, nem érti a humort, mindent szó szerint vesz. Viszont olyan megátalkodottan jó az emlékezete, hogy az szinte már csodaszámba megy. Legidősebb bátyja, a herceg Hart, ezt gyakran ki is használja. Ám Iant ez csöppet sem zavarja, míg nyugalomban élhet, és tovább gyűjtheti hőn szeretett Ming porcelánjait. Éppen gyűjteménye bővítése közben találkozunk vele a regény első lapján, amikor Lyndon Mathertől vásárol egy újabb értékes darabot.

„Az biztos, hogy nem csiszolatlan gyémánt vagyok. Inkább csak kifényesített kavics.”

Beth sem épp a báltermek tipikus virágszála. Dologházban nevelkedett, majd később tanítóként is ott élt, míg feleségül nem ment az ifjú lelkészhez, Thomas Ackerley-hoz. Házasságuk boldog, de tragikusan rövid volt. Az özveggyé vált Beth társalkodónői állást vállat Mrs. Barringtonnál, aki úgy megszerette, hogy végrendeletében kisebb vagyont hagyott rá. Nem sokkal ezután Sir Mather nem annyira a személye iránt érdeklődve, mint inkább a pénzére áhítozva jegyezte el az akkor 29. évébe lépő asszonyt.

Amikor Ian tudomást szerez a tervezett frigyről, úgy dönt, nem hagyhatja, hogy Mather kihasználjon egy tisztes hölgyet. Így amikor az esti opera előadás alatt tiszteletét teszi a jegyespár páholyában, lopva átad egy papírost Beth-nek. Az üzenet nem csupán szűkszavúan beszámol a vőlegény különös szexuális érdeklődéséről, hanem olyan személyeket is megnevez, akik megerősíthetik az állítás valódiságát. A kapott hírtől fedúlt nő a hűvös folyosóra menekül gondolatait rendezni, ahol ismét összefut a férfival, aki szinte magával vonszolja a Mackenzie páholyba.

„- Mind a ketten kilógunk a sorból – mondta. – Mások vagyunk, mint a többiek, és ők nem tudnak mit kezdeni velünk. De összeillünk. – A férfi megfogta Beth kezét, és összefonta az ujjaikat. – Összeillünk – ismételte meg.”

Ian ugyan már akkor, egy szenvedélyes csókot követően feleségül kéri Beth-t, még egy franciaországi utazás, pár szomorú zongoradarab, egy megvetéstől vezérelt nyomozó rosszindulattól csöpögő, zaklató kutakodása, egy bűnbarlangban tett látogatás, megdöbbentő beszélgetések sora és néhány vágytól izzó együttlét vár mindkettejükre mire sor kerül a kézfogóra. Ám még ekkor sem a nyugalom napjai várnak a friss házasokra, a múlt jó néhány titkot rejt, amelyek már nem maradhatnak tovább a homályba veszve.

Nagyon tetszett:

• Ian szokatlan karakteréből adódóan nem egy kiszámítható főhős. Az pedig ahogyan az írónő bepillantást engedett az érzéseibe, mestermunka.

• Beth a tabu témák említésekor sem kiáltott repülősóért.

• A szerelem nem csodaszer. Beth nem gyógyítja meg varázsütésre Iant, nem is akarná, hiszen olyannak szerette meg, amilyen. És így a betegség leírása is hiteles marad. Nincs cukormáz, nincs csodás felépülés, ez komoly és soha meg nem szűnő dolog, amivel viszont meg lehet tanulni együtt élni.

• Oly kevés az a regény, ahol a férfi fiatalabb a nőnél. Igaz csak két esztendő köztük a korkülönbség, és nem is nyer ez különösebb jelentőséget, de nálam hatalmas piros pontot ért.

• Mac és Isabella kettőse már itt felcsigázta a kíváncsiságomat, de mindezt anélkül, hogy ellopták volna a történetet a valódi főszereplőktől.

Ami zavart picit:

• Időnként a szenvedély vulgaritásba fordult, ezzel engem teljesen kizökkentve.

• Hart tettei, és a róla megtudott dolgok összezavartak. Bár az izgalmas karakter ígéretét hordozza magában – ó igen, kíváncsi vagyok rá, nagyon is -, egyelőre nem lopta be magát a szívembe.

• A szívós Lloyd Fellows nyomozót egész végig irritálónak találtam. Ráadásul miért csak Beth vesz észre vele kapcsolatban olyat, ami eszerint oly nyilvánvaló?

A második részre már nem kell sokat várni, a Lady Isabella botrányos házassága február végétől lesz kapható. Én biztosan beszerzem a magam példányát belőle!

Értékelésem: