Colleen Hoover: Confess - Vallomás
| Mi mindent érdemes kockára tenni a szerelemért? Auburn Reed huszonegy éves korára már mindent elveszített, ami valaha fontos volt neki. A lány azért küzd, hogy újra felépítse romba dőlt életét, így csakis kitűzött céljaira összpontosít, és nem engedheti meg magának a hibákat. De amikor munkát keresve belép egy dallasi műterembe, váratlanul éri az erős vonzalom, ami elfogja az ott dolgozó titokzatos művész, Owen Gentry iránt. Most az egyszer Auburn mer kockáztatni, és a szívére hallgat, ám hamarosan felfedezi, hogy Owen súlyos titkot rejteget. Múltjának árnya tönkretehet mindent, ami fontos Auburn számára, és a lány egyedül úgy teheti sínre az életét, ha kizárja belőle a fiút. Ahhoz, hogy megmentse a kapcsolatukat, Owennek nincs más dolga, csak vallomást tenni. Ám ebben az esetben a vallomás sokkal ártalmasabb lehet, mint maga a bűn. |
„Bizonyos titkokról soha nem lenne szabad vallomást tenni.”
Itt az én vallomásom: Kívülállónak érzem magam, amikor mindenki szeret egy szerzőt vagy könyvet, én viszont nem értem, mire a nagy felhajtás.
Oké, azért most nem ennyire rossz a helyzet, de lassan valóban kezdek picit aggódni, hogy valami zavar van az erőben, már ami Colleen Hoover műveivel való kapcsolatomat illeti. A Hopeless sorozatot imádtam, az Egy nap talánt egészen csodálatosnak találtam, ám a többi kötettel valahogy nem igazán leltük meg egymást. Sajnos, a Vallomás szintén olyan darab, amely nálam csupán az egynek elmegy kategóriába került be.
A szerző kreativitása és tehetsége előtt továbbra is elismeréssel kell adóznom. Annak ellenére, hogy nem mondanám lírainak a prózáját, vagy iszonytató fordulatosnak a regénye cselekményét, újfent elérte, hogy a történet beszippantson és vigyen magával. A névtelen vallomások ötlete, s az azok nyomán készült festmények pedig valami elképesztően mély hatást gyakoroltak rám, s külön örömöt jelentett a felfedezés, hogy ezek nem szimplán a képzelet szüleményei, hanem valóban létező alkotások, melyek képei ráadásul helyet kaptak a könyv lapjain. Gyönyörűségesek és egyszersmind felkavaróak.
„… vannak emberek, akiket szép lassan megismerünk, és vannak, akiket mintha már a legelső pillanattól kezdve jól ismernénk.”
Ahol számomra kilógott a lóláb az a szerelmi szál volt. Mert míg azt képes vagyok elfogadni, hogy a hooveri hősnők gyakorta halmozottan sok szenvedésen esnek át, és kissé gyámoltalan naivaként viselkednek, az átütő érzelmekre igényem lett volna. S bár a könyv kezdetén úgy éreztem, az a bizonyos kórházi búcsújelenet a szívemet tépi ki, a folytatás nem váltott ki épp dúló viharokat a lelkemben. Gyorsan leszögezném, nem pusztán arról van szó, hogy az érzéki jelentek leírása láthatólag nem az írónő legnagyobb erőssége, sokkal inkább arról, hogy számomra itt maga az a bizonyos kémia hiányzott. Egyszerűen nehezemre esett elhinni, hogy ilyen kevés, s olykor kurta találkozás, ennyire korlátozott interakció a két főszereplő között annyira erős érzelmi köteléket, olyan mély és őszinte szerelmet lenne képes szülni.
Habár ez akár elég lehetett volna ahhoz, hogy elvérezzen nálam a történet, ám a már említett kreatív művészet ötvözés, valamint két jelenet oly’ mély benyomást gyakoroltak rám, hogy csöppet sem érzem elvesztegetettnek az időmet. Iszonyatosan tetszett az a két rész, ahol megcsillant az első pillantásra akár nem létezőnek gondolt nő erő. Az elsőért Auburn szobatársnőjét illeti az elismerés. Nem tagadom, üdítő volt látni, hogy nem egy másik férfi menti meg a hősnőt az erőszakoskodó karmai közül, hanem egy nőtársa áll ki mellette. A másik, számomra emlékezetes fordulat az volt, amikor Auburn komoly kockázatot vállalt azért, hogy végre kiszabaduljon az őt fojtogató kapcsolatból, holott addig szinte teljesen tehetetlennek és sodródónak gondoltam.
Szóval tény, hogy nem tudok totális elragadtatással szólni a regényről, de találtam benne olyan momentumokat, amiket értékelni tudtam. A kötet alapján készült hét epizódos sorozat megtekintését viszont bátran ajánlom mindenkinek. Még maga Colleen Hoover is feltűnik pár perc erejéig.
Kedvenc idézet:
„Önzetlenség. Minden kapcsolatnak ez kéne, hogy legyen az alapja. Ha valaki igazán szeret téged, akkor sokkal fontosabb neki az élvezet, amit ő okoz neked, mint amit te okozol őneki.”
Zene a könyvben:
Alabama Shakes - Hold On ♪ ♫ ♬
Könyvinfók:
| Műfaj: new adult Sorozat: - Elbeszélés módja: E/1, jelen idejű, váltott nézőpontú Ki? Owen Mason Gentry (21) & Auburn Mason Reed (21) Hol? Dallas, Portland Mikor? augusztus - december Érzékiség? heves Szerelmi háromszög? igen Lezárás? boldog Önállóan olvasható? igen |
11.26. - Könyvvilág
11.27. - Angelika blogja
11.28. - Sorok között
11.29. - MFKata
11.30. - Deszy Könyvajánlója
12.01. - Kristina blogja
12.02. - Dreamworld
12.03. - CBooks
Nyereményjáték:
Mostani nyereményjátékunkban festményeké a főszerep. Nagyon különleges képeket kell felismernetek, ugyanis alkotóik hírességek voltak. A feladatotok természetesen az, hogy megírjátok nekünk az alkotók neveit.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
a Rafflecopter giveawayA képet egy amerikai színész, fotómodell, énekesnő alkotta. Ő volt az ötvenes évek egyik legismertebb szexszimbóluma.