Abbi Glines: Sometimes it Lasts - Te vagy nekem a jövő
| Cage Yorknak végre mindene megvan, amire valaha vágyott, Eva pedig csak a hab a tortán: a tökéletes lány, gyönyörű és tüzes. Viszont a baseballösztöndíj mindig is az álma volt. Így amikor Cage eléri ezt, Evával túl kell élniük a távkapcsolat nehézségeit – és az összes veszélyesen csábító helyzetet, ami ezzel jár. Olyanokat, amelyeknek nem biztos, hogy az egykori rosszfiú, Cage York ellen tud állni. A fiatalok megbeszélik, hogy együtt költöznek Tennesseebe, ám Eva édesapja beteg lesz, így a lány nem tarthat Cage-dzsel. A távolság lassan bizalmatlanságot szül, és amikor olyan fotók látnak napvilágot, amik bebizonyítják, hogy Cage nem volt hűséges, egy csapásra minden rosszra fordul. De Cage vajon tényleg ilyen könnyen lemondott volna szerelméről? Eva őrülten vonzó szomszédja és gyermekkori barátja, Jeremy karjaiban lel vigaszra, aki megígéri, hogy úgy fog vigyázni rá, ahogy Cage sosem tudna. Ez pedig egy olyan ígéret, ami túl jó ahhoz, hogy Eva elutasítsa. A baseball és álmai nője között őrlődve Cage-nek bizonyítania kell, hogy megérdemli Eva szerelmét, vagy azzal kell számolnia, hogy örökre elveszíti őt. |
Minden alkalommal, ha egy-egy, már korábban boldogságra talált párosról olvashatok új történetet, picit hezitálva vágok bele. Bár örülök, hogy ismét ott lehetek közöttük, hogy bepillanthatok a jövőjükbe, aggódok is, hiszen általában nem csupán egy hosszúra nyújtott boldog epilógusról lesz szó, sokkal inkább arról, hogy újabb bukkanóhoz érkezett az életük. Nem volt ez másként a Te vagy nekem a jövő előtt sem. Cage Yorkra gondolva ugyan felcsillant a szemem, de tudván, mennyi mindenen ment már át ő és Eva, összeszorult kicsit a szívem, vajon mi jöhet még.
„Ideje, hogy elkezdjük a közös jövőnket…”
Nos - elnézést a kifejezésért, de - egy orbitális szartornádó, az jött. Én meg persze alig láttam a pipától. Mikor legutóbb elbúcsúztunk a két főszereplőtől, úgy tűnt, kezd helyre rázódni az életük: Cage az áhított baseball ösztöndíj kapujában állt, Eva pedig végre kezdett önállósodni. Most kevéssel az előtt vettük fel a fonalat, hogy ők ketten nekiindultak volna Tennessee felé. Sajnos azonban Eva édesapja egészsége erősen megromlik, s bár a fiú nem akarja magára hagyni szerelmét egy ilyen helyzetben, világos, hogy kettejük közös jövőjét szolgálja, ha nem hagyja elúszni a főiskolai támogatást. Ezután következhetett volna egy olyan történet, amelyben az egymástól való távolság, egy újabb családtag elvesztésének fájdalma, a farmerkédés és a profi sportoló lét összeegyeztetésének nehézségéről szól. Ám az írónő képzelete más irányba szárnyalt. A bizalomhiány, a szakítás, a szerelmi háromszögek, a totális önfeladás aknamezeje felé, és én sikongás széli kétségbeeséssel fogtam a fejemet.
Elviekben dúl a szerelem és izzik a szenvedély, néhány hónapot együtt is éltek már, mégis, Eva mintha egyáltalán nem ismerné, és a legkisebb mértékben sem bízna a barátjában. Értem én, hogy ez részben a saját belső bizonytalanságának kivetülése, ami a konfrontálódás kerülésére szintén indok lehet, ám hogy mindezt megfejelje azzal, hogy elzárkózik mindenféle kommunikációtól, na, az kiverte a biztosítékot nálam. Pedig a valódi lejtmenet csak ez után következett. Újra előkerült Josh – az egykor elvesztett vőlegény – neve, no meg a fiú testvére, mint Eva legnagyobb támasza. S ez volt az, amitől egyenesen füst szállt ki a fülemből. Pont, amikor már kezdtem volna rehabilitálni Eva karakterét magamban, mondván, megviselte az élet, de szép lassan magára talál, szembenéz az élettel, sőt, olykor a pajkosabb oldalát is megvillantja… Akkor fogta magát, és visszasüllyedt a mindenen picsogó, a válaszokat, iránymutatást és megoldást másoktól váró, erőtlen fősnő szerepébe, aki mintha képtelen lenne létezni, ha nincs ott egy férfi, aki fogja a kezét. S ha ez nem lehet az, akit szeret, megteszi más, kéznél lévő darab. Grr!
Még szerencse, hogy Cage egy egészen jól sikerült jó útra térő rosszfiú. Dögös és elkötelezett, nem riad vissza attól sem, hogy tettekkel bizonyítsa a szerelmét. Ez, és a korábbi párosok viszontlátása felett érzett örömöm (Law!) mentette meg számomra a regényt.
Mindent összevetve, úgy gondolom, Eva és Cage románcának második kötete érzelmes és drámadús ráadás, némi vadul szenvedélyes jelenettel fűszerezve. Igazán kár, hogy a valódi mélység, a realisztikus döntések és a jellemfejlődés hiányzott belőle, mert így sajnos számomra csak egy lett a rózsaszín semmiségek sorában.
Kedvenc idézet:
„… bíznod kell magadban annyira, hogy tudd, érdemes vagy valamire és küzdened kell azért, amit akarsz.”
Zenék a könyvben:
Nelly – Hot In Here ♪ ♫ ♬
Amazing Grace ♪ ♫ ♬
Könyvinfók:
| Műfaj: new adult Sorozat: Sea Breeze 5. Elbeszélés módja: E/1, múltn idejű, váltott nézőpontú Ki? Cage York & Eva Brooks Hol? Sea Breeze (Alabama), Tennessee Mikor? kb 1 év Érzékiség? tüzes Szerelmi háromszög? igen Lezárás? boldog Önállóan olvasható? nem ajánlott |
11.17. - Kelly & Lupi olvas
11.18. - Angelika blogja
11.19. - Dreamworld
11.20. - Kristina blogja
11.21. - CBooks
11.22. - Deszy Könyvajánlója
11.23. - Könyvvilág
Nyereményjáték:
Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek a Sea Breeze sorozat szereplőit. Minden állomáson találtok egy szófelhős képet, mely egyetlen idézetet tartalmaz; nincs más dolgotok, mint kitalálni ki mondhatta és a keresztnevét beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
