Rachel Gibson - Rescue Me - Ments meg!

33 éves, szingli és egy rágógumi-rózsaszín koszorúslányruhába gyömöszölte magát. Ráadásul az egész város azon mesterkedik, hogy összehozza őt valakivel. Bárkivel, aki meg tudná zabolázni ezt az öntörvényű, szilaj teremtést. Na de ki fogja megmenteni a gyönyörű Sadie Hollowellt? A texasi Lovettben mindenki tudja, hogy Sadie mindig is lázadó csajszi volt. Amint lehetett, elhúzta a csíkot e porfészekből, hátra sem nézett. Ám most visszatért, és csak azért is meghívott egy jóképű, tökéletesen kigyúrt ismeretlent az unokahúga esküvőjére. Jobb ma egy idegen, mint tegnap egy lúzer ex. Vince Haven ellenállhatatlan izmait kemény munkával szerezte: a SEAL-elitalakulatban szolgált Afganisztánban. Kattant nénikéjét látogatva cseppent Lovettbe, és talán marad a városban egy darabig. Talán képes lesz megbirkózni véres múltja gyötrő démonaival. Talán kihámozza Sadie-t abból a cuki rózsaszín ruciból! Főszereplők: Vince Haven & Sadie Joe Hollowell Lovett, Texas - jelenkor Sorozat: Lovett, Texas 3. Műfaj: Jelenkori romantika Kiadó: Athenaeum Megjelenés: 2013. január 320 oldal, puhatáblás Értékelésem:

Ha modern románcokat kellene ajánlanom, Rachel Gibson neve minden bizonnyal szerepelne a top 10-ben, bár tagadhatatlan, hogy a Hokis sorozatát említeném. Idehaza egyelőre csak a seattle-i csapat két tagjának történetét ismerhettük meg, azaz a hatodik, Any Man of Mine című regényre még várnunk kell. Hogy ez miért érdemel említést? Mert az a kötet a kapocs a két sorozat között! Az AMoM Sam Leclaire hokisztár és Autumn Haven szerelmének sztorija. Azé az Autumn Havené, akinek bátyja, Vince, felkerekedik, hogy maga mögött hagyja a várost, és a texasi Lovettig meg sem áll.

Illetve attól 15 km-nyire, mert ott beadja a kulcsot az autója. S az első jótét lélek, aki lefékez mellette nem más, mint Mercedes Johanna Hollowell, vagy ahogyan a legtöbben szólítják, Sadie. Aki épp egy esküvőre látogat haza Arizónából. Mivel hősnőnknek nem sok kedve van rózsaszín habszörnynek öltözött koszorúslányként még lesajnáló pillantásokkal kísért kíváncsi kérdésekre is válaszolgatni arról, hogyan lehetséges, hogy még mindig szingli, megkéri a férfit, legyen a kísérője. Az pedig fogja magát, és nemet mond.

Hogy e visszautasítás nem végleges, ráadásul az első lépés lesz, amely közös életükhöz vezeti majd őket, egyikük sem sejtette. A dolgok csak úgy megtörténtek…

Pro:

• A kisvárosi miliőbe ágyazott történetek jó ideje kedvesek a szívemnek, a Dél hangulata pedig csak fokozza számomra az élményt.

• Aki kedveli SEP könyveiben a főhős és hősnő általában fölöttébb mosoly fakasztóra sikeredett első találkozásait, az nagy valószínűséggel hozzám hasonlóan imádni fogja Sadie és Vince első közös jelenetét.

„- Van egy kábítópisztolyom – ez ugyan nem volt igaz, de mindig szeretett volna egyet.

- Tessék? – a férfi ismét Sadie-re nézett.

- Van egy kábítópisztolyom, és nem félek használni – a férfi tett egy lépést hátrafelé. Sadie elmosolyodott: - Komolyan beszélek.

- A kábítópisztoly nem halálos fegyver.

- És ha elég magasra célzok vele?

- Ha magasra céloz, akkor sem tud ölni, kivéve, ha az áldozat már korábban megsebesült. Nekem pedig semmi bajom, mint látja.

- Hát ezt meg honnan veszi?

- Valamikor biztonsági szakemberként dolgoztam.

Hm.

- Mindenesetre fájni fog, ha fenékbe lövöm.

- Nos, hölgyem, nem szeretném, ha fenékbe lőne. Egyetlen vágyam, hogy elvontassanak a városba.”

• Sok könnyednek szánt románc története hasonlít a gyorsvonat szerű száguldásra az elkapkodott, ’férfi találkozik a nővel, csók, ágyjelenet, szerelmi vallomás’ szerű esemény láncolatukkal. Itt ettől nem kell tartani! Üdítő, hogy mindkét főszereplőnek megvan a maga élete, amely a másik jelenléte nélkül sem áll meg. Sadie-t leköti édesapja sérülése és lábadozása, míg Vince nekilát a Gas and Go üzlet felújításának.

• Szeretem, ha a főszereplők közötti vonzalom nem az ágyjelenetek számából szűrhető le. Élvezem a pattogó szikrákat; szívesen veszem, ha a másik látványától pikáns gondolataik támadnak, és örömmel olvasom, ha a pajkosan évődnek. Így aligha meglepő, hogy nem könnyedén fogom elfelejteni azt a negyven centes orgazmusról szóló beszélgetést.

Kontra:

• Az, hogy Vince ex SEAL katona, olyan gyakorisággal került megemlítésre, hogy a végére már kezdett dühíteni. Az elitalakulatban való több évi szolgálat valóban jellemformáló, az átélt események rányomják bélyegüket a leszerelés utáni életre is, s ezáltal a karakter ábrázolásának szempontjából fontos szerep jutott e ténynek, de miért kellett – némi túlzással- háromoldalanként újra és újra nyomatékosítani?

• Amilyen kis lassú folyással haladt a történet, a vége csöppet elkapkodottnak érződött. A 28 évvel korábbi események megbolygatása pedig csak fokozta azt az érzésemet, hogy legalább egy fejezettel a lezárás előtt vége lett a regénynek.

A Ments meg! más, mint a korábbi Gibson könyvek. Egy barátok extrákkal kapcsolatból szárba szökkenő szerelem néhol vicces, néhol szívszorító története. Csendes, esős délutáni kikapcsolódásnak ajánlom egy csésze finom tea mellé.

Kedvenc idézet:

„… néha szüksége van az embernek arra, hogy meg tudjon bocsátani másoknak, azért, hogy továbbléphessen, és saját magának is megbocsáthasson.”

Dal a könyvben:

My Chemical Romance – Bulletproof Heart

 (8. fejezet, 130. oldal)
  

Tovább...

Nalini Singh - Archangel's Storm - Angyalárny

Az éjfélszín szárnyú Jason az árnyak között érzi otthon magát. De amikor India arkangyalának, Nehának férjét holtan találják a palotájában, a kémmester kénytelen kilépni a fénybe. Egy arkangyal őrült haragja ugyanis szörnyű pusztítást végezhet a világban, Jasonnek pedig meg kell találnia a gyilkost, hogy ezt megelőzze. De Neha bizalmának ára van: a kémmesternek az arkangyal vérvonalához kell kötnie magát, véresküt kell tennie Mahiya hercegnőnek. A lánynak, aki szörnyű titkokat hordoz a szívében, és már senkiben sem bízik meg. Legfőképpen nem egy ellenséges kémmesterben. A gyilkos után kutatva Jason és Mahiya egy évszázados rémálom közepébe cseppen. A váratlan szenvedély feltámadó, fekete vihara pedig mindkettejüket magával ragadja… könnyen lehet, hogy a halálba. Főszereplők: Jason & Mahiya India Sorozat: Angyali vadász 5. Műfaj: Paranormális romantika Kiadó: Egmont Dark Megjelenés: 2013. január 440 oldal, puhatáblás

Nalini Singh két, egymástól teljesen független, de egyaránt ragyogó világot teremtett meg sorozataiban. S engem mindkettővel megfogott magának, így mindig nagy örömmel térek vissza hozzájuk, legyen szó alakváltókról vagy angyalokról a soron következő történetben. Pár héttel ezelőtt az utóbbi féle kötetek megjelenésével beértük az eredeti kiadást, így valószínűleg még nehezebb lesz eztán a várakozás.

Az Angyali vadász szériában Elena és Raphael párosa a maguk nem mindennapi három kalandját követően egy időre háttérbe húzódtak (a hatodik részben viszont ismét övék lesz a főszerep) teret engedve New York arkangyalának legfőbb segítői, a Hetek tagjainak. Az én legnagyobb örömömre! No nem mintha nem imádnám Raphaelt - gúnyos kacaj jár már csak a feltételezésért is -, de bizalmasai is beindították képzeletem fogaskerekeit. Előbb az Angyalkardban vezetőjük, a vámpír Dimitri talált örök társára Honor személyében, most pedig az éjsötét szárnyú, halk szavú kémmesteren, Jasonön a sor, hogy búcsút intsen sok évszázada tartó magányának.

Dimitiék menyegzője közben érkezik a hír, hogy Erist, aki Nehának, a Tízek Tanácsának egyik tagjának volt régóta a párja, brutálisan meggyilkolták. Mivel lánya, Anoushka kivégézése (Angyalcsók) óta Neha mély gyűlöletet táplál Raphael iránt, félő, hogy fájdalomtól tébolyult haragja most ellene fog fordulni. Hogy a fenyegető pusztításnak elejét vegyék, Jason önként jelentkezik, hogy segít kideríti, ki törhet Neha ellen ilyen borzalmas módon. Ám hogy India arkangyalának területére léphessen, bele kell egyeznie, hogy véresküt tesz annak családjának, így biztosítva a nyomozás idejére feltétlen lojalitását.

„Ősi szertartás volt ez, a szavak (…) évezredek óta nem változtak. A rituális körítés nélküli lényege egy hűségeskü volt.”

Jason közvetlenül az udvarba érkezése után esküt tesz hát Mahiya hercegnőnek, Neha ’hőn szeretett’ unokahúgának. Az angyalnő bizony nem egy óvó szeretettel körülvett, elárvult rokon, ő Eris csalfaságának élő bizonyítéka, mint annak Nivritivel, Neha húgával elkövetett félrelépésének gyümölcse. Épp ezért életének 300 éve sokkal inkább fogságra hasonlított, ahol sem barátokra, sem szerelemre nem lelhetett, de számtalanszor volt kénytelen elviselni Neha kegyetlen büntetését. Így megtanult csendes visszavonultságban, s a legnagyobb alázatban élni. Ám a szelíd felszín alatt Jason többet, erőt és éles elmét sejt, amelyet rögtön próbára is tesz azzal, hogy a hercegnőt is bevonja a tetthely vizsgálatába, hiszen a nő jó megfigyelőkészsége és jártassága az udvarban nagy hasznára lehet a tettes mihamarabbi kézre kerítésében.

Mahiyát szinte ez első percben megigézi a gyönyörű, csendes, titokzatos kém, de ugyanakkor a szabadulás esélyét is látja a férfiban, hiszen az olyan nagyhatalmú arkangyalt szolgál, aki nem fél szembe szállni nagynénjével. E kettős októl vezérelve igyekszik mindenben Jason segítségére lenni, és gondoskodni annak kényelméről.

Először úgy tűnik, hamar lezárul a nyomozás. Ám rövid idő alatt három további megcsonkított holtest bukkan elő: egy vámpír, aki a pletykák szerint Eris legújabb szeretője volt, Neha egyik kedvenc udvarhölgye, és az az angyal harcos, aki egyszer régen elcsábította, majd eldobta Mahiya szívét. A gyilkosságok egyre brutálisabbak, és egyre személyesebbek, ezzel arra utalva, hogy valaki komoly bosszúhadjáratot hirdetett.

Számomra pozitívumok:

• Az itteni események szervesen részei az angyalok világába komoly fordulatokat hozó nagy történés ezernyi darabból álló kirakósának. S ez a háttérben forrongó nagy változás immár végre nevet is kapott!

• Jason karakterét egy sötét vizű, mély tóhoz tudnám hasonlítani. A világra tükrözött képét eddig is ismerhettük, de azt, hogy a lelke és múltja mit rejt még csak nem is sejthettük. Itt, apránként adagolva, bepillantást nyertünk gyermekkora legtündöklőbb és legborzasztóbb emlékeibe egyaránt, ezáltal jobban megértve a felnőtt énjét. Kimondottan tetszettek az emlékvillanások, és annak bemutatása, hogy azok hogyan hatnak máig Jason személyiségére. Aminek pedig különösen örülök, hogy a kötöttséget kerülő, önmagát szeretni képtelennek tartó férfiból nem vált egy csapásra megrészegült hősszerelmes.
  
  „Ez a férfi, gondolta a lány, miközben Jasont hallgatta, soha nem vall neki szerelmet, és soha nem hoz neki virágot. Talán sem neki, sem magának nem vallja be soha, hogy a kapcsolat, ami Mahiyához fűzi, nem puszta érzéki kötelék, hanem két lélek összetartozása, olyan mély, hogy szinte belesajdul a szíve.”
  
  Ehelyett inkább úgy tűnik, bár rálépett a valódi boldogság útjára, de még hosszú út áll előtte, igaz ezt már nem egyedül kell majd megtennie.

• Dimitri és Honor újra és újra fel-felbukkantak néhány oldal erejéig a könyvben, és imádtam minden pillanatukat. Jeleneteiket olvasva olybá tetszett, mintha Nalini egy kedvesen elnyújtott epilógust adott volna a rajongóknak. S nem is én lennék, ha ellen tudnék állni ilyesminek. Volt, hogy szempárásodásik meghatódtam, és volt, hogy nehezemre esett elnyomni a kikívánkozó kacagást.
  
  „- Itt leszel amikor felébredek?
  - Mindig."
  
  „– Erről nem vitázom.
  – Dehogynem. Házasok vagyunk, szóval vitázzunk!”

Ami nálam levont a tökéletességből:

• Ritkán esik meg velem, hogy szinte a kezdetektől szent meggyőződésem legyen, hogy tudom, ki áll a gonosz tettek mögött, és még ritkábban történik, hogy ebbéli hitemben képtelen megingatni a szerző, s ráadásként még igazam is lesz. Itt így történt sajnos, s így, bár az információk, okok és okozatok szerintem szépen felépítettek voltak, számomra elmaradt a nagy döbbenet.

• Azt hiszem, az Angyalárny hangulata melankolikusabb, történetvezetése lassabban csordogáló, mint a korábbi részeké, és a románc is csak úgy csendesen, szinte észrevétlenül szökken szárba. Ettől persze nem lesz kevésbé élvezetes, csak talán kevésbé átütő élmény.

• Talán telhetetlen vagyok, de Dimitri és a Neha udvarában rövid időre tiszteletét tévő Méreg mellett szívesen találkoztam volna a többiekkel is. Különösen Illiumot és Aodhant hiányoltam, de velük kapcsolatban kissé elfogult vagyok. Arról pedig már ne is szóljak, hogy az írónő bedobja Ashwini és Janvier nevét, majd ismét semmi egyéb információ… Kegyetlenség!

Értékelésem:

A könyvet hálásan köszönöm a kiadónak!

Tovább...

Jennifer Ashley - The Madness of Lord Ian Mackenzie - Lord Mackenzie tébolya

Az a hír járja, hogy Ian Mackenzie őrült, és veszélyes a nőkre. Betht mégis elbűvöli a Lord. A lány megérzi, hogy a férfi romlottsága és kivételes tehetsége ellenére segítségre szorul. Az ő segítségére. Beth mindent felad a férfiért. Életének egyetlen értelme, ha mégoly veszélyes is, Ian Mackenzie lesz. Semmi sem szabhat gátat izgatóan viharos és buja erotikus kalandokkal teli kapcsolatuknak… Főszereplők: Lord Ian Mackenzie & Beth Ackerley London - 1881 Sorozat: Mackenzie fivérek 1.  Műfaj: Történelmi romantika Kiadó: Kossuth Megjelenés: 2012. november 376 oldal, puhatáblás

Jennifer Ashley ismét egy olyan írónő, akinek könyveivel már évek óta szemezek, s minek is tagadnám, az ok bizony a skót főhősök iránti elfogultságomban gyökerezik. Ám míg kilométernyire nyúló akarom listámon tologattam a sorozatot, szép csendesen megjelent az első kötet idehaza a Kossuth Kiadó gondozásában kiadott Relax könyvek nyitó darabjaként.

Odáig voltam az örömtől, amikor megláttam a könyvet az újságos standon. Az árát rendkívül pénztárca barátnak találtam (mindössze 1390 Ft volt, igaz a folytatás már 1990 Ft lesz), a mérete tökéletes táskában hurcolászáshoz, és jómagam egy csöppet sem bánom, hogy ezért cserébe a papírlapok az amerikai paperback kiadásokban megszokottakat idézik, mint ahogyan a margók és térközök nagyságai is. Ráadásul ez esetben a nagyon is kedvemre való külcsín élvezetes szórakozást rejtett, így nyugodt szívvel ráragasztanám a románc rajongóknak kihagyhatatlan jelzést.

„A Mackenzie fivéreket a legszárnyalóbb képzelettel sem lehetne „jónak” nevezni.”

Ian Mackenzie minden, csak nem a tipikus történelmi románc főhős, és igen messze áll attól, hogy szokványos álom férfinak titulálhassuk. Az ő korában még nem ismert, de a jelek szerint Asperger-szindróma nevű mentális rendellenességgel született Ian a tinédzser éveit elmegyógyintézetben töltötte. Különböző ’terápiás’ kezeléseknek vetették alá, amelyek gyógyulást nem hoztak, de azóta is kísértik. Felnőttként is szenved az időnként rá törő borzalmas fejfájástól, küzd a rajta olykor eluralkodó zavarodottsággal, s igyekszik uralkodni a benne rejtőző, kavargó dühön. A csendes, szinte már morózus férfi képtelen bárkinek is a szemébe nézni, nem érti a humort, mindent szó szerint vesz. Viszont olyan megátalkodottan jó az emlékezete, hogy az szinte már csodaszámba megy. Legidősebb bátyja, a herceg Hart, ezt gyakran ki is használja. Ám Iant ez csöppet sem zavarja, míg nyugalomban élhet, és tovább gyűjtheti hőn szeretett Ming porcelánjait. Éppen gyűjteménye bővítése közben találkozunk vele a regény első lapján, amikor Lyndon Mathertől vásárol egy újabb értékes darabot.

„Az biztos, hogy nem csiszolatlan gyémánt vagyok. Inkább csak kifényesített kavics.”

Beth sem épp a báltermek tipikus virágszála. Dologházban nevelkedett, majd később tanítóként is ott élt, míg feleségül nem ment az ifjú lelkészhez, Thomas Ackerley-hoz. Házasságuk boldog, de tragikusan rövid volt. Az özveggyé vált Beth társalkodónői állást vállat Mrs. Barringtonnál, aki úgy megszerette, hogy végrendeletében kisebb vagyont hagyott rá. Nem sokkal ezután Sir Mather nem annyira a személye iránt érdeklődve, mint inkább a pénzére áhítozva jegyezte el az akkor 29. évébe lépő asszonyt.

Amikor Ian tudomást szerez a tervezett frigyről, úgy dönt, nem hagyhatja, hogy Mather kihasználjon egy tisztes hölgyet. Így amikor az esti opera előadás alatt tiszteletét teszi a jegyespár páholyában, lopva átad egy papírost Beth-nek. Az üzenet nem csupán szűkszavúan beszámol a vőlegény különös szexuális érdeklődéséről, hanem olyan személyeket is megnevez, akik megerősíthetik az állítás valódiságát. A kapott hírtől fedúlt nő a hűvös folyosóra menekül gondolatait rendezni, ahol ismét összefut a férfival, aki szinte magával vonszolja a Mackenzie páholyba.

„- Mind a ketten kilógunk a sorból – mondta. – Mások vagyunk, mint a többiek, és ők nem tudnak mit kezdeni velünk. De összeillünk. – A férfi megfogta Beth kezét, és összefonta az ujjaikat. – Összeillünk – ismételte meg.”

Ian ugyan már akkor, egy szenvedélyes csókot követően feleségül kéri Beth-t, még egy franciaországi utazás, pár szomorú zongoradarab, egy megvetéstől vezérelt nyomozó rosszindulattól csöpögő, zaklató kutakodása, egy bűnbarlangban tett látogatás, megdöbbentő beszélgetések sora és néhány vágytól izzó együttlét vár mindkettejükre mire sor kerül a kézfogóra. Ám még ekkor sem a nyugalom napjai várnak a friss házasokra, a múlt jó néhány titkot rejt, amelyek már nem maradhatnak tovább a homályba veszve.

Nagyon tetszett:

• Ian szokatlan karakteréből adódóan nem egy kiszámítható főhős. Az pedig ahogyan az írónő bepillantást engedett az érzéseibe, mestermunka.

• Beth a tabu témák említésekor sem kiáltott repülősóért.

• A szerelem nem csodaszer. Beth nem gyógyítja meg varázsütésre Iant, nem is akarná, hiszen olyannak szerette meg, amilyen. És így a betegség leírása is hiteles marad. Nincs cukormáz, nincs csodás felépülés, ez komoly és soha meg nem szűnő dolog, amivel viszont meg lehet tanulni együtt élni.

• Oly kevés az a regény, ahol a férfi fiatalabb a nőnél. Igaz csak két esztendő köztük a korkülönbség, és nem is nyer ez különösebb jelentőséget, de nálam hatalmas piros pontot ért.

• Mac és Isabella kettőse már itt felcsigázta a kíváncsiságomat, de mindezt anélkül, hogy ellopták volna a történetet a valódi főszereplőktől.

Ami zavart picit:

• Időnként a szenvedély vulgaritásba fordult, ezzel engem teljesen kizökkentve.

• Hart tettei, és a róla megtudott dolgok összezavartak. Bár az izgalmas karakter ígéretét hordozza magában – ó igen, kíváncsi vagyok rá, nagyon is -, egyelőre nem lopta be magát a szívembe.

• A szívós Lloyd Fellows nyomozót egész végig irritálónak találtam. Ráadásul miért csak Beth vesz észre vele kapcsolatban olyat, ami eszerint oly nyilvánvaló?

A második részre már nem kell sokat várni, a Lady Isabella botrányos házassága február végétől lesz kapható. Én biztosan beszerzem a magam példányát belőle!

Értékelésem:

Tovább...

Vendégblog - Exina olvasmányai (1) - Gena Showalter - Wicked Nights

Gena Showalter – Wicked Nights

A mennyek leghatalmasabb seregének vezetőjét, Zacharelt olyan veszélyesnek, olyan könyörtelennek tartják, hogy ha nem elég óvatos, akár szárnyait is elveszítheti. Ez a jégszívű harcos soha, semmi elől nem hátrál meg, míg egy sebezhető ember sosem ismert érzéki vággyal nem csábítja.

Általa el nem követett bűnnel vádolt Annabelle négy évet töltött a bűnözők elmegyógyintézetében. Démonok követték minden mozdulatát, mert királyukat semmi sem állíthatja meg, hogy megszerezhesse őt. Zacharel a lány egyetlen reménye az életben maradásra. A pokol tüzénél lángolóbb érintésű, durva angyal vajon a megváltást vagy a végső kárhozatot hozza-e el számára?

Hónapokig vártam erre a könyvre, mert nagyon érdekelt Zacharel története. Kíváncsi voltam, hogy a mindig titokzatos, hallgatag, érzelmek nélküli angyal hogyan viselkedik egy romantikus szituációban.

A történet nagyon jó, koherens, minden mindennel összefügg, és van jelentősége, a fordulat pedig teljesen letaglózott. Zacharel angyali hadserege igazán különleges, meggyötört testű és lelkű angyalokból áll. Imádtam, ahogy piszkálták Zacharel-t… Epedve várom a többi részt. A következő rész Koldo könyve lesz, aki engem Zsadist-ra emlékeztet a Fekete Tőr Testvériségből. Ráadásul a könyvcímek is hasonlóak: Beauty Awakened – Lover Awakened.

A Lordok is megjelentek, fantasztikusak, mint mindig! Kár, hogy ilyen kevés szerep jutott nekik, de persze ez most nem az ő könyvük. Zacharel-lel sajnos nem kerültünk közel egymáshoz (és ez már így is marad). Tulajdonképpen ez a könyv róla szólt. Úgy értem, nem kimondottan Zacharel és Annabelle egymásra találásáról, hanem inkább csak Zacharel-ről. Annabelle az a tényező, aki mozgásba hozta az eseményeket. Annabelle eszköz: a főgonosz számára a bosszú eszköze, Zacharel számára pedig az egyetlen esély arra, hogy legyőzze, elengedje a múlt árnyait, és hogy megértse a valódi küldetését, mint angyal. Komoly leckét kapott az Istenétől, az biztos. De szerencsére Annabelle nem egy tehetetlen nőcske, aki szempillarebegtetve várja, hogy megmentsék, hanem hasonlóan Showalter többi hősnőjéhez, van benne „spiritusz”… Bátor, okos, és erős. Semmilyen körülmények között nem adja fel a harcot. Mindezekkel, és szarkasztikus humorával, éles megfigyelőképességével pillanatok alatt leveszi Zacharel-t a lábáról…

De vannak a könyvvel komoly problémáim:

- nem tetszettek az erotikus részek: lagymatagok, lassúak, szenvedélymentesek, hiányzott az izzás;

- hiányoltam a Lords of the Underworld-ben megszokott humort – persze, ott sem minden rész egyformán humoros. Ezt a könyvet leginkább Amun könyvéhez tudnám hasonlítani a humoros jelenetek mennyiségét tekintve – ahogy Zacharel, Amun sem egy mókamester…

- a végső harc túl gyors és kapkodós; Showalter szépen elővezeti az eseményeket, titokzatoskodik, izgalomban tartja az olvasót, és végül pikk-pakk

- Annabelle és Zacharel néhány közös fejezete unalmas és – megkockáztatom – felesleges. Három fejezet csak csókokról! Egy az első csókokról folytatott diskurzusról, egy az ő első csókjukról, további egy fejezet egy csókokról szóló alkuról.

Volt még sok apró dolog, ami nem tetszett:

- Annabelle démonná változása erős érzelmek hatására – aztán ha megnyugszik, visszaváltozik, mint Hulk. Persze, volt jelentősége, de én behaltam a röhögéstől.Ráadásul emiatt történt egy incidens, annak is Zach itta meg a levét: szegény, még egy dolog miatt gyötörhette magát.

- a Deity külső megjelenése, mint öregember – ne már!

- démonok, akik láthatatlanul a halandók vállán üldögélnek, és bűnökre csábító dolgokat suttognak a fülükbe... ugyan már!

- Fitzherbert doktor Fitzpervert-ként való emlegetése – akárcsak a Bridget Jones-ban – hú, hát ez nem szép dolog …

Az tetszett eddig a Gena Showalter által megalkotott világban, hogy olyan eredeti és egyedi, nem klisékből és ósdi elképzelésekből építkezik, erre tessék!

Lehet, hogy túlzottak voltak az elvárásaim, a LotU-ból kiindulva és a gyönyörű borítót nézegetve valami igazán különlegesre számítottam. Sajnos nem kaptam meg, de töretlen lelkesedéssel és bizakodással várom a következő részt.

Sorozat: Angels of the Dark 1.
Műfaj: paranormális romantikus
Harlequin H&G, 2012. június
 

Tovább...

Vendégblog - Exina olvasmányai - Beköszönő

Ahogy a gyakrabban ide látogatók megfigyelhették, több olvasás mániás molyocskát igyekeztem arra csábítani, hogy bemutatkozzon blogos platformon is. A mai vendégnek viszont ez már nem is újdonság, hiszen saját blogot vezet, igaz, mindezt angolul teszi. Exina kuckója ITT rejtőzik. Nem csak gyakori és élvezetes kritikái miatt érdemes ám ellátogatni hozzá, hanem mert soron lévő olvasmányából mindig bőven szolgál csemegézni való idézetekkel is. Remélem, hozzám is gyakran be fog köszönni, és ajánl valami izgalmasat!

Imádok olvasni! Kedvenc műfajaim a paranormális romantika, urban fantasy, és az erotikus románcok. Néha teszek apróbb kiruccanásokat a Young Adult, a jelenkori és a történelmi romantika világába.

A moly.hu-nak és természetesen általam nagyra tartott molyoknak köszönhetően az utóbbi években biztosabb kézzel nyúlok új olvasmányok felé, és a véleményem is karakteresebb a csak magam számára megfogalmazott, tetszett /nem tetszett kategóriáknál. Az olvasás élmény, és azt élményt megosztani öröm! A moly.hu-n nem csak jó társaságra, hanem barátokra is leltem.

Pár éve elkezdtem angolul olvasni, mivel jó néhány kedvenc sorozatomnak nem jelentek meg magyarul a további részei. Ezáltal kinyílt a világ! Most már az olvasmányaim 90%-a angol nyelvű, és remélem, hogy sokakat sikerül angol nyelven való olvasásra buzdítani.

Nagyon szeretek kézműveskedni, például rengeteg könyvjelzőt készítek! :)

Nagyon megtisztelő itt lenni Angi birodalmában. Bízom benne, hogy a jelenlétemmel valamiképpen viszonozhatom azt a rengeteg új könyvet és szerzőt, akiket általa ismertem meg. 

Tovább...

Heti megidéző (5)

Szeretem a könyveket, és imádom a jó kis idézeteket. Hörcsög módra gyűjtöm őket (is). A Heti megidéző rovatban egy-egy új vagy éppen régi kedvencemet osztom meg egy nekem tetsző kép kíséretében. 

„Szívesebben veszekszem veled (…), mint nevetek mással.”

[Sylvia Day: Melléd láncolva ~ 225. oldal]

(A kép forrása: Tumblr)

Tovább...