2010. április 22., csütörtök

Lara Adrian - Veil of Midnight - A vámpír bosszúja


Fülszöveg: Renata a pengék és lőfegyverek mestere, hihetetlen mentális képességek birtokosa, akit sem ember, sem vámpír nem győzhet le. Mégis halálos veszélybe kerül, amikor egy aranyhajú vámpír csapdába ejti... az érzékiség csapdájába, a földöntúli gyönyörök palotájába. Nikolainak a küzdelem a lételeme. Csupán egy nő állhat az útjába; a hűvös és szexi harcos, Renata. A vér erős kötelék, a szenvedély még erősebb, és valamelyiküknek pusztulnia kell.
Vegyes érzéseim vannak.
A legfőképpen azért, mert egészen jó romantikával fűszerezett akció történetet olvashattam, de sem az akció, sem a ráhintett romantika nem volt olyan hűűű de lehengerlő. Jól szórakoztam, de nem ez lenne az első könyv, amit másodszori - harmadszori - sokadszori olvasásra választanék.
Vagy lehet csak azért vagyok ilyen szőrözős, mert a főszereplő hölgyeményt úgy fel szerettem volna képelni a történet alatt kétszer is, hogy szinte vöröset láttam a pipától. A forrófejűnek nevezett vámpírnak hozzám képest egy angyal türelme van elrejtve a szexis izmai mögött valahol, hogy képes mindent megbocsátani.

Ja, és hogy a történet! Ezúttal a veszélyben lévő első generációsok közül az orosz Sergei Yakut felkutatására induló Nikolai talált párra az igen csak harcias (de meglehetősen hirtelen természetű) Kiválasztott, Renata személyében.

*** Spoiler***

Yakut után Montrealban kérdezősködő Nicot alaposan lépre csalja egy hosszú combú, elbűvölő nő... nem más, mint a mentális sokkolóként is remekül működő Renata. - Oké, itt még érthető, hogy egy az egyben kiütötte Nicolait. - Az első generációs rezidencián magához térve a harcosnak nem sok idejébe telik kideríteni, hogy a jó öreg vámpír mocsok a legjavából. Őszintén, mikor a fia hatalomvágya a vesztét okozta szinte ujjongtam, egyedül azon sajnálkozva, hogy nem szenvedett legalább egy kicsivel többet. S mit ad isten, a drága poronty magasba törve hamar pórul jár. Hiába, Dragos beteg tervéhez nem lehet csak úgy akárkinek csatlakozni!
Ám még mielőtt előzékenyen eltűntek volna a képből a zavaró tényezőként szereplő vámpír férfiak, Kiválasztottunk tanújelét adta enyhe hibbantságának. Mert most komolyan, ha valakit gyűlöl, de szívből, nem csupán maga miatt, de a vele együtt csapdában vergődő tüneményes szöszke kislány miatt is, akkor mi a jó életnek támad rá arra, akiről úgy hiszi, hogy megszabadította utálata tárgyától? Pláne egy vérforraló lopott csók és erős szimpátia érzések után. De most tényleg... Miután szegény Nicot kis híján a teljes megsemmisülésig kínozták, nem tudtam teljes szívből értékelni Renata mentőakcióját. Nem csupán mert aktív szerepe volt abban, hogy egyáltalán elfogták a harcost, hanem mert az indítéka messze nem az volt, hogy rájött mekkora ballépést követett el. Á nem, segítségre volt szüksége Mira, a pöttöm leányzó kiszabadításához, akit előző éjjel eladtak egy beteg lelkű, és mint később kiderül, Dragos-szal szövetkezett vámpírnak.
Hogy a cukisága mellett miért is jelentős tényező Mira a történet szempontjából? Magától érthetődően ő maga is Kiválasztott, s a különleges képessége az, hogy szemei mindenkinek bepillantást nyújtanak jövője egy-egy sorsfordító jelenetébe. Adottságok! Nico édesanyja a Földanyával osztozhatott a géneken, Reichen családjában pedig egy sárkánynak is kell lennie. :) Egyre izgalmasabb képességekről szerzünk tudomást.
Nos tehát, hőseink igyekeznek felkészülni a mentőakcióra. Naná, hogy kalandos napjaik alatt sikerül összemelegedniük... vérkötelék, izzó pillanatok, szerelmi vallomások... Majd elérkezik az akció estéje. Mivel időközben világossá vált, hogy nagyon nagy dolgok húzódnak a háttérben, a Rend elsődleges prioritásnak a teljes fajt, sőt emberiséget veszélyeztető őrült likvidálásához elvezető személyek fogságba ejtését jelölte meg, a kislány kimenekítését ezzel időlegesen hátrébb sorolva. Amikor ez kiderül Renatának, bepöccen, ismét kiüti Niconkat - a lököttje -, és mintha Lady Terminator lenne, elviharzik, hogy maga mentse meg a lánykát. 'Ügyes' húzásával segédkezet nyújtott ahhoz, hogy a saját első generációs hadseregének megteremtésén ügyködő elmebeteg és hat társa elszeleljen.

A könyv eseményei közül egy szívszaggató, és egy juj de jó dolgot kell még mindenképpen kiemelni.
A szomorú: Az előző kötetekben fel-fel tűnő, nekem kimondottan szimpatikus Andreas Reichent borzalmas veszteség éri, így nem is csoda, hogy egyetlen célja a bosszú lesz. S mivel egyértelmű, hogy ki állt a szörnyűséges vérfürdő mögött, több mint érdeklődést felkeltő a következő regény női főszereplőjének vezetékneve...
A szuper: A történet végén egy fiatal első generációs (igen, egyike Dragos teremtményeinek), Hunter csatlakozik a harchoz, a jók oldalán. A hallgatag vámpír akkor lopta be magát a szívembe, amikor óvatosan kézen fogva sétált el a kislánnyal. Nagyszerű, hogy egyszer neki is lesz saját regénye.

Nico szerelmi vallomása nekem mosolyt csalt a számra, mert olyan tüneményesen zavart, de ugyanakkor őszinte, hogy nem lehet nem szeretni:

“I’m not very good at this,” he murmured. “I want to tell you something…shit, I’m gonna fuck it up probably, but I want you to know that I care about you. I do…a hell of a lot, Renata.”...
“I care,” he blurted out, frustrated at himself for fumbling through the words that he wanted to be perfect for her. “I don’t know how it happened, or what it will even mean to you—if anything—but I need to say it anyway, because this is real. It’s real, and I’ve never felt this way before. Not about anyone.”...
“What I’m trying to say is…” He shook his head, feeling like a blithering ass, but Renata’s soft touch on his face soothed him. Her clear gaze brought him back, front and center, grounding him. “What I’m trying to tell you is, I’m falling for you…falling really hard. I wasn’t looking for this to happen. I didn’t think I’d ever truly want it, but…ah, Christ, Renata…when I look in your eyes, one word leaps into my mind every single time: Forever.”...
Niko ran his hands over her soft skin, into her damp hair. “I’m in love with you, Renata. I know I’m not a poet—shit, not even close. I don’t have all the fancy words I wish I could say to you…but I want you to know that what I’m feeling for you is real. I love you.”

Halkan megjegyezném, hogy nem igen értem az Ulpius címválasztását. Sokkal indokoltabbnak tartanám 'A vámpír bosszúja' elnevezést az eztán következő regényhez. Itt az eredeti címben szereplő fátyolnak jelentősége van, így ki tudja miért lett elfeledve. Ellenben hogy itt ki áll kin bosszút???


2010/42.

 
back to top