Elizabeth Hoyt: Dearest Rogue - Szívembe zárva
| A csinos és életvidám Lady Phoebe Batten minden vágya, hogy egy herceg húgaként a pozíciójához illő társasági életet élhessen. Ez azonban nem kivitelezhető egykönnyen, lévén a fiatal nő szinte teljesen vak, és a bátyja utasítására mindenhová elkíséri egy felfegyverzett testőr - a meglehetősen idegesítő, ámde felettébb vonzó Trevillion kapitány. James Trevillion azután szerelt le a királyi dragonyosoktól, hogy megsérült a lába. A sántasága ellenére mégis ördögien ügyesen lő és lovagol, egyszóval nem lenne szabad nehézséget okoznia számára, hogy megvédelmezze az őrjítő Lady Phoebet. A csábító nő azonban egyre gyakrabban tereli el a figyelmét a feladatáról; így amikor Lady Phoebe emberrablók célpontjává válik, a kapitány merész lépésre szánja el magát, hogy megvédelmezze a szívének egyre kedvesebb hölgyet... |
„Az embernek néha meg kell botlania, hogy érezze: él.”
Amilyen döcögősen indult a kapcsolatom Elizabeth Hoyt Maiden Lane köteteivel, nem gondoltam volna, hogy néhány kevésbé kedvemre való részt követően ennyire megszeretem majd a sorozatot. Ám örömmel jelentem, hogy a Sötétség hercege és az Egy ágyban a szörnyeteggel után a Szívembe zárva ismét egy olyan darab, ami teljesen levett a lábamról.
Élveztem elejétől a végig. Olyannyira, hogy bár csak beleolvasást terveztem az egyik lustálkodós délutánon, végül menthetetlenül a lapok mellett ragadtam, s mindvégig elképesztő jól szórakoztam. Ez persze nem csupán az írónő olvasmányos, gördülékeny stílusának volt köszönhető, hanem az érdeklődésemet mindvégig fenntartó, igen csak mozgalmas cselekménynek, no meg a már korábban megismert, és itt végre főszerephez jutó Trevillion kapitánynak és Lady Battennek ugyancsak.
Már rögtön az első oldalon egy leányrablási kísérlet izgalmai közé csöppentem, amelyet részben katonai múltjának köszönhetően, részben pedig gyors helyzetfelismerésének hála szerencsésen meghiúsított Trevillion, aki akkor már hat hónapja testőrként szolgált Wakefield hercegének megvakult húga mellett. Persze egy ilyen támadás utána a herceg emberei eltökélten próbálták kideríteni, ki és miért akarhat Lady Phoebe ellen ilyen galádságot elkövetni. Pláne, hogy csakhamar bizonyossá vált, a kudarc nem hogy eltántorítaná, csak még nagyobb erőket bevetésére sarkalja a merénylet kiötlőjét. A hölgy biztonságának szavatolására az tűnt az egyetlen megoldásnak, ha teljes titokban Londonból a vidéki Cornwallba menekítik. A napokig tartó közös utazás szintén elég kalandosra sikerült, ráadásul kitűnő alkalmat nyújtott arra is, hogy az egymás iránt titkolt vonzalmat dédelgető fiatalok jobban megismerjék egymást. Szerintem ebből a rövid összefoglalóból is világos, miért állítom, hogy ez a könyv aztán egy percig sem volt unalmas.
Amikor pedig a történet egy pár jelenet erejéig visszább vett az izgalmakból, akkor incselkedő, esetleg gyengéd vagy éppen szenvedélyes jeleneteknek lehettünk tanúi a főhős és hősnő között. Akik, meg kell mondanom, teljesen elrabolták a szívemet. Tiszteltem a férfi állhatatos hűségét, és mélyen megérintett az, ahogyan a lány kezelte önmaga romló állapotát. Voltaképpen mindketten annak dacára, hogy napjaikat alaposan megnehezítő fogyatékossággal kénytelenek együtt élni, roppant erős és bátor karakterek. Igaz, míg a korosodó James inkább sztoikus és komor jellem, addig a kis termetű, ámde gömbölyded Phoebe életörömmel teli és vidám lélek. Különböző temperamentumuk jó néhány szóváltásukkor kiütközött, amit fölöttébb élveztem, és tetszett az is, mennyire képesek voltak ráhangolódni egymásra, milyen nagyon átérezték a másik helyzetét és ráadásul teljesen el is fogadták egymást mindenestől. Az életkor- és társadalmi osztály különbségükből, no meg a köztük lévő védenc – testőr kapcsolatból adódó tiltottság érzése még némi plusz pikantériát csempészett kettejük itt-ott izzóan szenvedélyessé váló románcába, az én legnagyobb örömömre.
Úgyhogy a legnagyobb lelkesedéssel ajánlom ezt a regényt minden történelmi romantikusokat kedvelő olvasónak. S aki esetleg visszaretten attól, hogy ez már a nyolcadik Maiden Lane regény, annak megsúgom, önmagában is tökéletesen megállja a helyén, ahogyan a korábbi részek is.
Kedvenc idézet:
„Az ember sok hibát elkövet az élete során, köztük van pár kisebb, lényegtelenebb, és vannak olyanok is, amelyektől minden megváltozik. De az a lényeg, hogy aztán túllépjen rajtuk, és élje tovább az életét. Mert ha ott ragad a múltban, és olyasmikkel foglalkozik, amiken már nem tud változtatni, akkor neki vége”
Könyvinfók:
| Műfaj: történelmi romantika Sorozat: Maiden Lane 8. Elbeszélés módja: E/3, múlt idejű Ki? James Trevillion (33) & Phoebe Batten (21) Hol? London és Cornwall Mikor? 1741 nyár Érzékiség? izzó Szerelmi háromszög? - Lezárás? boldog Önállóan olvasható? igen |
06.21. - Angelika blogja
06.22. - Olvasónapló
06.24. - Dreamworld
06.26. - Könyvvilág
06.27. - Insane Life
06.28. - Kristina blogja
Nyereményjáték:
A Szívenbe zárva történetének hősnője vak. Mostani játékunk minden állomásán egy-egy olyan regényhős(nő) nevét keressük, aki élete egy szakaszában, vagy akár annak egészben, szintén ezzel volt kénytelen együttélni.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
a Rafflecopter giveawayLorraine Heath: Vak végzet