Suzanne Brockmann - Otherwise Engaged - Második esély

A Sunrise Key trilógia:

1. Kiss and Tell - Éjféli ölelés
2. The Kissing Game
3. Otherwise Engaged - Második esély

Fülszöveg: A fiatalon megözvegyült Molly Cassidy igyekszik maga mögött hagyni fájdalmas emlékekkel terhes múltját, amikor tízéves kisfiával, Zanderrel a festői Sunrise Key-re költözik. A váratlanul jött örökség - a gyönyörű, de romos tengerparti ház -, amely új életük záloga, számos nehézség elé állítja Mollyt. A talpraesett asszonynak azonban nem csupán a mindennapos kihívásokkal kell megküzdenie, hanem a rámenős, dúsgazdag és rendkívül jóképű Preston Seaholmmal is, aki mindenáron meg akarja venni a házát, noha az nem eladó, és aki nem ismer lehetetlent, ha valamit meg akar szerezni. Rövid ideje tartó, ám érzelmileg annál intenzívebb kapcsolatukban a férfi hamarosan kénytelen szembenézni a ténnyel, hogy van valami, amire az ingatlan tulajdonjogánál is jobban vágyik, ám ami a legkevésbé sem mérhető anyagiakban: Molly szerelme. Csakhogy múltjuk árnyai ott kísértenek; kimondatlan érzelmeik, elhallgatott vágyaik és túlzott óvatosságuk a legkevésbé sem könnyíti meg útjukat, amíg megérkeznek egymáshoz.

Csalódott vagyok, mert megtévesztett a külalak. No nem a borítóképre gondolok, hanem a regény itthoni kiadási formájára. Ha, mint eredeti nyelven anno 1997-ben, itt is egy harlequin füzetszerű kiadványban találkozok Suzanne Brockmann nevével, akkor valóban néhány órányi gondolkodást nem igénylő kis limonádés olvasgatásra számítottam volna. De a keménykötés, no meg a vételár totális tévképzetet szült nálam.
Az első sokkot akkor kaptam, amikor kiemeltem a regényt a csomagból. Vékonyka. A Genaral Press ettől azért testesebb könyveket is szokott két és fél ezer magyar forintocskáért elénk tenni. Ám ezen még felülemelkedtem azzal, hogy végre egy jó contamporary írónővel lesz gazdagabb a romantikus paletta. A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy Ms. Brockmanntól már megjelent régebben két történet magyarul - információ róluk itt - viszont a GP-től általában ha lassan is, de remélhetjük a szerző összes művének kiadását. A mostani kiadvány ugyan a Sunrise Key trilógia utolsó kötete, de minden gond nélkül olvasható volt az előzőek ismerete nélkül is, nem igen találtam benne megfejthetetlen utalásokat az előzményekre.
Aztán kinyitottam a könyvet. Fogalmazzunk úgy, hogy a kiadó többi kiadványához hasonlóan itt is könnyen olvasható nagyságú a betűméret. Tehát az a 224 oldal igen csak gyorsan bekebelezhető. Úgyhogy neki is láttam.
És a második csalódás ekkor ért. A történetet csöppet sem találtam emlékezetesnek vagy bármilyen szempontból is egyedinek. Tucat sztori időnként eltúlzott hallmarkszerű vonásokkal. Bár a jelbeszéd használatát, tanulását megkapónak találtam, amikor modern kori szőke lovagunk, Preston könnyeket hullajtott, mert megtudta, hogy nem lehet semmilyen drága műtéttel sem segíteni a hallássérült Zandernek…. akkor már kicsit forgattam a szemeimet. Nem értettem az özvegyasszony Mollyt, hogy ha egy pár száz dolláros hallókészülék is megterheli a költségvetését, hogyan képzelte el felújítani az örökölt romos házat. Ha nem is retten vissza a sok és kemény munkától, akkor is kell némi pénzügyi fedezet, nem? Preston pedig hogy a csudába tett szert milliókra, ha a zaklató újságírókat szerinte le lehet szerelni egy kidolgozatlan kis füllentéssel holmi nem létező aráról? Vagy amikor a biztonsági szolgálatra beosztottak létszámhiánya miatt a kő gazdag férfi ugrik be vigyázni álszerelmére… node hiszen nem sokkal előtte ő maga is menekülni volt kénytelen a sajtó hiénái elől! Ilyen és ezekhez hasonló apróságokon bukott meg nálam a történet. Egyszerűen nem tudtam átérezni a múlt kísértő árnyait, nem voltam meggyőzve a szereplők között kibontakozó érzéki vonzódás valódiságáról, a párbeszédek néhol picit banálisra sikerültek, s a humort, amit oly nagyon szeretek a jelenkor románcokban (is) - lásd SEP vagy Crusie – nem igen találtam.
Mindezek ellenére nem fogok lemondani az írónőről. Úgy gondolom, részben nem volt túl szerencsés korai munkáját választani elsőre, részben nekem voltak túlzott elvárásaim. Plusz reménykedek, hogy a sok helyen lelkesen dicsért Troubleshooters sorozatába is lesz alkalmunk belekóstolni.

2010/96.