Alex Flinn - Beastly - A szörnyszívű

december 27, 2010

Alex Flinn - Beastly - A szörnyszívű

Fülszöveg: Egy szörnyeteg. Nem farkas vagy medve, gorilla vagy kutya, hanem egy teljesen új faj, ami két lábon jár - egy karmos-agyaras teremtmény, akinek minden testrészét sűrű szőr fedi. Azt hiszik, ez egy tündérmese? Nincs olyan szerencsém. New York Cityben vagyunk. És a jelenről beszélek. Nem baleset ért, és nem valami betegség támadott meg. De örökre ilyen torz maradok, hacsak meg nem sikerül törnöm az átkot. Igen, az átkot, amit az irodalomórámra járó boszorkány bocsátott rám. Hogy miért változtatott szörnyeteggé, aki nappal elrejtőzik, éjszaka pedig az utcákon settenkedik? Elárulom. Elmesélem, milyen voltam Kyle Kingsburyként, olyasvalakiként, aki mindenki lenni szeretne, gazdagon, tökéletes külsővel és tökéletes élettel. Utána elmesélem, hogy váltam tökéletesen... szörnyeteggé.

Három ok miatt tudtam biztosra, hogy ez a kötet nekem kell, és beszerzés után hamar sort is fogok rá keríteni.
1) Disney A Szépség és a Szörnyeteg meséje óta odavagyok a történetért.
2) A könyvleírás egy mai, modernizált változatot ígért, méghozzá a Szörny szemszögéből.
3) Láttam a könyv alapján készült film bemutatóját, ami teljesen megfogott magának.
Ahogyan ez a rövidke - sajnálatosan túl rövidke - regény maga.
A történet nem tartogat/hat/ nagy meglepetéseket, hiszen mindenki ismeri a sztorit, mégis, ahogyan Alex Flinn ötvözte a több féle Szörnyeteges mesék különböző elemeit, egy kicsit véve innen, egy kicsit onnan, majd belekeverte a mai hétköznapi világunkba, mintha csak most történne mindez... le a kalappal. Szerettem az első sorától az utolsóig, teljesen elvarázsolt az írónő stílusa. Tagadhatatlanul amolyan igazi amerikai rózsaszín vattacukros romantika - néhol sokat hallott közhelyekkel -, de istenien van megírva. Nem akar A nagy regény lenni, nem próbál ömlengős belső vívódásokkal vagy oldalhosszú leírásokkal felnőttes, komoly könyvnek tűnni. S pont ezért tökéletes. Egyszerű, letisztult, néhol vicces... és csak úgy olvastatja magát.
No és a részek (hat, plusz az utószó) közti, átváltoztatottak (békakirályfi, grizzlysrác, kis hableány) között zajló, terápiás csoport szerű chat beszélgetések... valami csudajó, nagyon eredeti és mosolyogtató betétek. A legelső alkalommal, amikor még hős szörnyetegünk a neten tervez szerelmetes leányzót vadászni, s így fölöttébb érdeklődő, ha lányok kerülnek szóba:

"SzornyetegNYC: 2 lányt is ismersz, Herceg??? Hol laksz Te?
Mr. Anderson: Ez nem társkereső szolgáltatás, Szörnyeteg.
SzornyetegNYC: Hát, pedig nekem az kellene. Nem könnyű lányokat összeszedni, ha az ember úgy néz ki, mint Csubakka!"

Ezt olvasva kis híján hangosan felkuncogtam. Még csak a negyedik lapon tartottam, de kb itt eldőlt, hogy beleszerettem a könyvbe.
Teljesen megérintett, és néhol picit meg is hatott, ahogyan a felfuvalkodott, önző, menő srác, Kyle (jelentése: jóképű) fokozatosan átalakul a világ apró szépségeire fogékony Adrianné (jelentése: sötét illető). Voltaképp úgy el voltam bűvölődve tőle, hogy csak a bejegyzés írása közben döbbentem rá, hogy kb a regény feléig csak egy pillanatra tűnt fel a 'hősnőnk', Lindy.
Lenyűgözött, hogy a nagy, szörnyekről szóló irodalmi műveket, majd a lány feltűnésével a romantikus gyöngyszemeket a szerző úgy szőtte bele a történetbe, hogy annak szerves részévé váljanak. Eszembe ötlött, hogy néhányan talán kedvet kaphatnak a klasszikusok lapjainak forgatásához ez után a regény után.
A két mellékszereplőt, Magdát, a házvezetőnőt, és Willt, a vak házitanítót, kevéske jelenésük ellenére megkedveltem. Sajnáltam, hogy nem voltak többet a színen. Pláne úgy utólag, amikor megvilágosodott még egy kis apróság...
Csak ajánlani tudom a románckedvelőknek! Egy gond van, most már még jobban várom a filmváltozatot is. Kíváncsi vagyok, a szőr helyetti forradásokon kívül, vajon még mit, és hogyan változtatott meg a forgatókönyv.

ITT belekukkanthatunk a regény első oldalaiba.