J.R. Ward - Crave - Sóvárgás
Fülszöveg: Hét főbűn. Hét lélek, akiket meg kell menteni. Egy újabb harc, amelyben minden megtörténhet. Isaac Rothe egy titkos szervezet katonája. A múltja sötét, a jövője komor. Miközben egy bérgyilkos vadászik rá, rács mögött találja magát. A sorsa Grier Childe, a lélegzetelállítóan szép védőügyvédnő kezében van. Isaac ellenállhatatlan vonzódására az ügyvédnő iránt sem a hely, sem az idő nem alkalmas. És ekkor Jim Heron még el sem mondta neki, hogy a lelke veszélyben van. Isaac belekeveredik egy bűnös játékba azzal a démonnal, aki mindig Jim nyomában van, és el kell döntenie, vajon katona lelke hisz-e benne, hogy a gonosz ellen az egyetlen fegyver csakis az igaz szerelem lehet.A világ sorsát eldöntő, jó és rossz közti háború a második csatájához érkezett. S miközben Jim és segítői egy újabb lelket próbálnak megmenteni az örök kárhozattól, egy szerelem beteljesedik.
S végre én is megkaptam azt a 'ó, a csudába, hogy félbe kell hagynom a könyvet akár pár percre is' érzést, amit a sorozat nyitó kötetében oly nagyon hiányoltam. Ehhez egyetlen dolgot kellett megtennem - s javaslom ezt mindenki másnak is -: Elfelejteni, hogy a Fekete Tőr Testvériséget megálmodó szerző új regénye van a kezemben, azaz túl magas elvárásoktól mentesen kezdtem bele a történetbe. És minden sorát élveztem!
Ward írói nagyszerűségét dicséri, hogy megtalálta az egyensúlyt az akció és a romantika, az átívelő szál lassú kibontása és a feszültség szintjéről megfelelő módon gondoskodó információ cseppek adagolása között. Talán lehetett volna picivel több hangsúly a szerelmeseken, de annyi minden történt, hogy olvasás közben nekem fel sem tűnt, csak utólag. Miközben faltam a lapokat az kötött le, hogy a Die Hard főszereplőnek is beillő, szexis, erős fickó, Isaac és az öntudatos Grier között micsoda izzás van, valamint Jim mellékesnek csöppet sem mondható háttértörténete is okot adott az izgalmakra.
Isaac... *sóhaj* nálam telitalálat volt a karakter. Imádtam, ahogyan keveredett benne a déli úriember és a hidegvérű, kegyetlen harcos. Miközben majd' mindenkit képes lenne egy jól irányzott ökölcsapással kiteríteni, a nő házába lépve leveti a cipőjét, és elnézést kér a kicsúszott káromkodásokért...hát nem édes? És a gondolatai... muris volt olvasni, hogy míg udvarias és szűkszavú hangosan, addig a gondolatai milyen kis mocskosaik is tudnak lenni. Ó, és az a borospince jelenet... no igen, valóban hagy néhány emléket. ;)
A másik, szerintem nagyszerűen megalkotott szereplő a gonosz képviselője, Devina. Bár a pszichiáternél tett látogatásai kicsit röhejesek voltak, de az aztán következő dolgai... pfúj, undi! Tökéletesen sikerült velem megutáltatni. Szó szerint gyűlölöm azok után amit most Jimmel, és régebben Adriannel tett. Mostantól, ha csak feltűnik a színen, tuti forogni fog a gyomrom a nem is igazán nőtől.
Adrian... * újabb sóhaj* ez a szexis, tetkós, piercinges, szörnyen összetört angyal... mennyire akarom, akarom, akarom, hogy ő is révbe érjen egyszer... de addig is, nagyon szeretném megvigasztalni.
Ám mielőtt átcsapnék teljes ömlengésbe, hogy milyen istenien futnak össze a szálak, mennyire találtam nagyszerűnek, hogy a jófiúk is tudnak butaságokat művelni, hogy nem mindig minden felhőtlen happy end... abbahagyom. :) Aki eddig nem tette, az olvassa el. Jól megírt, kissé sötét, de pörgős történet.
Mondjuk egy apróság nem világos. Pontosan miért is lett Sóvárgás a cím? Valahogy ez nekem nem esett le... Valaki?
2010/101.
2nd challenge/19.