Claire Contreras: Kaleidoscope Hearts - Üvegszív
| Még hányszor fogja összetörni a szívem? Még hányszor kell újra megragasztanom? A bátyám legjobb barátja. Együtt nőttünk fel. Fiatal lányként ő tanította meg, milyen az, ha megérintenek és úgy istenigazából megcsókolnak. Később azt is ő mutatta meg, mennyire fáj, ha elveszítünk valakit, aki közel áll hozzánk. Csak arra nem készített fel, hogyan birkózzak meg a kínnal, miután összetörte a szívem. És most újra eljött értem, úgy néz rám, mintha fel akarna falni. Szinte minden ellenünk szól, és csak egy dolog mellettünk. A szerelem. Felkavar. Elringat. Megtanít harcolni az érzésért, amiért érdemes. |
„Ő tanított meg arra, hogy ne féljek a fájdalomtól, mert bármilyen gyönyörű is az élet, néha fájdalommal jár. Ő értette meg velem, hogy a szerelem – a mindent elsöprő, igazi, észveszejtő, mindent lecsupaszító szerelem, ami miatt sokszor teljesen hülyének érzed magad – az, amikor szárnyalsz, amikor magasabban vagy, mint azt valaha lehetségesnek képzelted volna. De amikor lezuhansz, a világ legmélyebb, legsötétebb szakadékában landolsz, és senki nem segít abban, hogy kikászálódj belőle.”
Az Üvegszív amerikai kiadása tökéletes csali minden coverwhore számára, ám mivel én emellett igazi hős könyvmoly is vagyok, sokáig dacoltam a csábítással. Aztán a hazai őszi-téli megjelenésekről szóló információk eldöntötték a pénztárcám felett őrködő józan eszem és könyvhörcsög szívem közti héraklészi küzdelmet, kiütéssel győzött a ’de magyarul olvashatom’ érv. S bár a mi borítónk számomra nem annyira nyálcsorgatósan hívogató, mégis nagy izgalommal vetettem bele magam Claire Contreras regényébe. Hiszen olyan második esély románc ez, ahol a főhős a hősnő bátyjának legjobb haverjai egyike, azaz régi barátok esnek ismét szerelembe, miközben a kapcsolatuknak van egy kis tiltott / titkos hangulata, márpedig én külön-külön is szeretem az ilyen típusú sztorikat, hát még így egybeolvasztva.
Határozottan nem bántam meg, hogy belevágtam, mert igazán kellemes kikapcsolódást nyújtott a könyv, és számtalan – komolyan, rengeteg - idézetet jelölgettem be, viszont néhány apróság miatt ezúttal elmaradt nálam a tökéletes élmény érzése.
„… a szívnek jár egy második esély. Igen, lehet, hogy megint összetörik, de mivel egyszer már darabjaira hullott, a zuhanás másodjára talán már nem lesz olyan fájdalmas.”
Amit minden kétséget kizáróan imádtam, az a történet mögöttes üzenete: Az, hogy ami egyszer apró darabokra tört, még nem biztos, hogy menthetetlen és értéktelen, megeshet, hogy a sérülésekkel és hibákkal együtt lehet belőle valami megismételhetetlen szépet és fontosat építeni. Teljesen elvarázsoltak az üvegszívek, s egyáltalán a művészet megjelenése a könyvben. Megérintett a veszteség feldolgozásának, a gyász elengedésének és a továbblépés állomásainak bemutatása. S igazán tetszett az is, hogy bár a jelen eseményeit Elle-n keresztül ismerhetjük meg, amikor szükségessé vált, hogy többet is megtudjunk Oliverrel közös múltjukról, akkor a visszaemlékezéseket mind a férfi nézőpontjából olvashattuk. Szerintem az írónő ezzel ügyesen tompította annak élét, hogy elsőre nemtörődöm nőcsábásznak tűnt a srác.
„Amiért úgy csináltam, mintha nem látnálak.
Minden csókért, amit elmulasztottam.
Minden nevetésért, amiről lemaradtam.
Minden sikerért, amit nem oszthattunk meg egymással.
Amiért folyton elmentem.
Minden könnycseppért, amit miattam ejtettél.”
Ha kedvenc jelenetet kellene választani, bizony bajban lennék. Először is ott vannak azok a gyönyörű gondolatok, amiket kijegyzetelgettem, aztán ott van az a bizonyos közös fotózkodásos délután Miánál, ami ooolyan nagyon dögösre sikerült, ugyanakkor a lopott csókok pillanatait is szerettem. Ám ha csak egyet mondhatnék, minden bizonnyal azt mondanám, az epilógus előtti utolsó fejezet az, ahol a leginkább olvadoztam. Édesen megható, bűbájosan romantikus jelenet, ahogyan Oliver lánykérés előtt megvallja a szerelmét.
„Utolér minket néhány különleges pillanat, de aztán nem történik semmi.”
Jogos a kérdés, akkor mégis mi kivetnivalót találtam a regényben. Nekem a stílus kissé darabos, a mesélés olykor döcögős volt. A történet pedig beleesett abba a hibába, hogy a szereplők újra és újra ugyanazokat a köröket futották, mintha a könyv nagy részében csak azt próbálták volna kitalálni, hogyan is viszonyuljanak egymáshoz. Illetve igazából nem volt nagy konfliktus, vagy éles fordulat, s ettől a cselekmény nekem kissé lassúnak érződött.
„Azt akarom, hogy ezúttal sikerüljön.”
Mindazonáltal kíváncsian várom az ebben a kötetben megismert mellékszereplők, Mia és Jensen történetét. S addig, míg elkészül a Paper Hearts fordítása (Ó, remélem, nem kell sokat várnunk!), mindenképp sort kerítek az előzmény novellára, elvégre a Torn Hearts-ot a wattpaden ingyenesen el lehet olvasni.
Könyvinfók:
| Műfaj: new adult / jelenkori romantikus Sorozat: Hearts 1. Elbeszélés módja: Jelen: E/1, jelen idejű, Estelle nézőpontú; Múlt: E/1, múlt idejű, Oliver nézőpontú Ki? Estelle Reuben & Oliver Hart Hol? Santa Barbara Érzékiség? izzó Szerelmi háromszög? elhanyagolható Lezárás? boldog #Kulcsszavak: barátság, báty, gyász, második esély, orvos, szobrász |
12.06. - Angelika blogja
12.08. - MFKata gondolatai
12.10. - CBooks
12.12. - Deszy könyvajánlója
12.15. - Szembetűnő
12.16. - Kelly & Lupi olvas
12.18. - Dreamworld
Nyereményjáték:
Az Üvegszívben fontos szerephez jut Elle szenvedélye, a művészet. A turné során hét állomáson hét olyan könyvnek a borítójából találtok majd egy részletet, amelyben legalább egy szereplő művész, vagy valamilyen szerephez jut a regényben a képzőművészet. Ezeknek a könyveknek a címeit várjuk a Rafflecopter dobozban.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
a Rafflecopter giveaway