Karen Hawkins - To Catch a Highlander - Kockázatos szerelem
 |
Sorozat: MacLean átok 3. Kiadó: General Press Megjelenés: 2012. március Formátum: 288 oldal, keménytáblás |
Amikor apja elkártyázza a családi ékszereket és kastélyt, amely így a híres-hírhedt Lord Dougal MacLean kezébe kerül, Sophia MacFarlane-nek minden erejét latba kell vetnie otthona visszaszerzéséhez. Szépségét és ravaszságát használja fel arra, hogy rávegye MacLeant egy végső játszmára, ezúttal ellene. De még álmában sem gondolná, hogy mit kell tétként felajánlania. Lord Dougal MacLean meg van győződve arról, hogy a nők számító módon felhasználják a csáberejüket, ha valamit el akarnak érni, így ezúttal is lelkiismeret-furdalás nélkül veti bele magát az újabb kalandba, hiszen ő mindig minden játékot szenvedéllyel űz. Ám még ő sem sejti, hogy mire eljut a döntő küzdelemig, a legádázabb harcot saját magával kell megvívnia. A szerelemben a győzelem is lehet vereség, és a vereség semminek sem jelenti a végét…   |
Legnagyobb sajnálatomra nem sikerült egymásra találnunk a könyvnek és nekem. Pedig kezdetben úgy tűnt, minden adott ahhoz, hogy kellemes szórakozást találjak a majd 300 oldalban. Skócia vad fiairól mindig szívesen olvasok, talpraesett, fifikás hölgyeményekről nem különben. A fülszöveg olyan szituációt sejtetett, ami nagyszerű humor forrása lehet. És a sorozat részeit összefogó családi átok izgalmas plusz lehetőséget hordozott. De ezúttal valahogy szinte semmi nem úgy működött, ahogy kellett volna, legalább is nálam.
Pedig olyan lelkesen vágtam bele a történetbe! Még az sem riasztott vissza, hogy Dougal MacLeant saját testvérei is piperkőcnek titulálták a korábbi részek alkalmával. Úgy hittem, itt majd megmutathatja, mennyivel több is ő ennél. Nos, bár kellemes meglepetés volt, hogy milyen jól viselte a kényelmetlenségeket, nem változott akkorát, hogy jómagam sóhajtva a karjaiba akartam volna omlani. S ez nálam komoly gond. Mert képes vagyok különböző okok miatt imádni egy-egy romantikus történetet, de mind közül az egyik legnyomósabb, ha engem is elvarázsol a főhős. Ha ez hiányzik, igen kiemelkedőnek, vagy egyedinek kell lennie más téren a könyvnek ahhoz, hogy ne érezzem csalódottnak magam.
Persze az alapszituáció mindezért kárpótolhatott volna. Kimondottan ötletesnek éreztem, hogy a szerencsejátékos lordtól egy mokány nő akarja visszanyerni az apja által oly botor módon elkártyázott birtokot. Az pedig, hogy az új uraság érkezéséig megtettek mindent, hogy az egyébként csodás ház a lehető legelőnytelenebbül mutasson, mosolyra ingerelt. Amikor megérkezvén a férfi véletlen fültanúja lett a fondorlatos terv részleteiről folytatott beszélgetésnek, előre örömködtem, micsoda oda-vissza megtévesztések lesznek még itt. Ám valahogy az igazi nagy élvezet nálam elmaradt. Voltak vicces pillanatok, ez tagadhatatlan, de nem éreztem úgy, hogy az írónő mindent kihozott a helyzetből. Pergőbb, tüzesebb, elszántabb csatározásra számítottam.
S azt hiszem, itt volt a gond, az elvárások miatt éreztem sokkal gyengébbnek a regényt, mint amilyen valójában. Ha nem egy vadul szenvedélyes, természetfelettivel megbolondított felföldi románcot várok, valószínűleg sokkal jobban tudtam volna értékelni olyan dolgokat, mint a csöppnyit kotnyelesre megírt szolgálókat, a fantáziadús érzéki jeleneteket, vagy épp az első részben megismert Jack és Fiona vendégszereplését.
Mivel érdekel, mire jutunk a viharos családi átokkal kapcsolatban, nem kérdés, hogy bizalmat fogok szavazni a soron következő résznek is. Talán csak nem fogok túlzottan sietni vele, hanem kivárom a megfelelő hangulatot hozzá.
Értékelésem:
