5 nap = 50 árnyalat tripla kiadásban

Kiadó: Vintage
Megjelenés: 2012. március
Formátum: e-könyvek

Amikor barátnőjét helyettesítve Anastasia Steele, az irodalom szakos egyetemi hallgató interjút készít az ifjú vállalkozóval, Christian Grey-jel, elbűvölő, okos és ijesztő férfival találja szemben magát. Az ártatlan Ana megretten, amikor ráébred, vágyik a férfira. Grey pedig képtelen ellenállni Ana szelíd szépségének, eszének és független szellemének, és elismeri, hogy ő is akarja a lányt - de a saját feltételei szerint. Ana, akit egyszerre ijeszt és izgat Christian szokatlan szexuális ízlése, habozik. Grey-t minden sikere - multinacionális vállalkozásai, hatalmas vagyona, szerető családja - ellenére démonok gyötrik. Amikor a pár vakmerő, szenvedélyes viszonyba kezd, Ana fölfedezi Grey titkait és tulajdon, sötét vágyait.

A bejegyzésben felnőtt tartalom is előfordul!

Már a múlt évben felfigyeltem arra, hogy így vagy úgy, de folyton E.L. James nevébe ütközök könyves-blogos szörfölgetéseim alatt. Nem igen tudtam mire vélni eme fene nagy izgatottságot, hát utána néztem, s bevallom, enyhe szájbiggyesztéssel suhantam is tovább. Aztán idén tavasszal ismét úgy tűnt, valahogy kikerülhetetlen ez a nő, ahogy a könyvei is.

A goodreads 2011 legjobb romantikusai szavazáson másodikként végzett, így némi szemöldökráncolós értetlenkedés után felpakoltam egy emlékeztető listára magamnak. Majd valószínűleg szépen meg is felejtkeztem volna róla. Ám ekkor beindult idehaza is a verkli. Immár hosszú hónapok óta hangos a hazai kiadó facebookja attól, hogy biza náluk kapható lesz hamarosan (ehéten meg is jelent az első kötet) a botrány trilógia, a mami pornó. Ez utóbbi kifejezés vajon kinek volt oly szimpatikus, hogy feltétlen szükségét érezte erre alapozni a marketingjüket??? Igaz viszont, hogy viszketett az ujjam, hogy utána keressek, mi a jó életért reklámoznak így egy könyvsorozatot.

Kérem szépen, nem igen kellett megdolgoztatni az agytekervényeimet, hogy túl egzakt keresőszavakat tudjak a google-be beütni. A cím bepötyögése maga feldob annyi találatot, amelyek olvasgatásával napokat el lehet tölteni. Van, ami ijesztő mértékű imádattól csöpög és van, ami bűzlik a prüdériától. Sokak által látogatott bloggerek, Tv-s személyiségek, viselkedés kutatók, szexuálpszichológusok fejtegetik véleményüket világháló szerte. Legutóbb akkor találkoztam ilyen vehemensen megfogalmazott rajongó és elítélő véleményekkel, amikor kitört a Twilight-láz.

No igen, a Twilight! A regények, amelyek nem is oly régen megosztották a közvéleményt, de amelyek tagadhatatlanul óriási bevételhez juttatták megálmodójukat, és hatalmas rajongótábort hoztak létre világszerte. Lehet szeretni, utálni, de úgy látszik, szinte mindenkinek van róla véleménye. Úgy tűnt, a tőlünk nyugatabbra eső világfélen most is valami hasonló játszódik le. Véletlen lenne? Abszolút nem! Miss James bizony az Edward & Bella mániát lovagolta meg nagyon ügyesen. Elkezdett írni egy fanfictiont sokak kedvenc párosáról, csak épp korhatáros verziót. S miután ily módon megalapozta az érdeklődést, alakított párat a történeten. 250.000-nyi ausztrál e-könyv letöltés után az amerikai kiadás jogát megvásárolta a Random House-hoz tartozó Vintage, és márciusban 750.000 papír alapú példánnyal árasztotta el a piacot. Twilight felnőtteknek. Meghazudtolhatatlan, hogy a történetek több mozzanata kísértetiesen egyezik, s a karakterek alap tulajdonságai is megfeleltethetőek. De szerintem nem kell túlgondolkodni, sem ezt, sem a testiség kérdését.

Zavarba ejtő, hogy mennyien képesek megdöbbenni azon, hogy nem csak a férfiakat érdekli a szex. Komolyan, ez még újdonság a 21. században? Elképesztő, hogy egyébként általam fölöttébb értelmesnek tartott emberek képesek azon megbotránkozni, hogy ihol egy (vagy három) regény, amely tömve van szexuális tartalommal. Könyörgöm, van egy romantika műfaj, aminek alcímkéjén bizony az szerepel, erotika... és manapság egy kivillantott boka már nem fedi le a szó jelentését! Az pedig egyenesen kiakaszt, hogy van, aki elítéli azokat, akik kézbe vesznek ilyesmit, pláne, ha nem áltatják még azt is bevallani, jól szórakoztak. Részemről fityiszt nekik!

A borítók nekem tetszenek a maguk egyszerűségével. Messze ízlésesebbek és visszafogottabbak az erotikus regények nagy részének címlapjaitól, és ugyanakkor az az egy-egy tárgy fontos szereplője az adott kötetnek. Tökéletesek!

Az írónő stílusáról viszont nehezen tudnék elismerően szólni, mert annyi helyen kilóg a lóláb. A szinonima szótár - s egyáltalán bármi féle szótár - és egy erős kezű szerkesztő hiánya szinte ordít a regényekről. Zavaró? Naná. A vége felé már ott tartottam, hogy sikítok, ha még egyszer Christian hosszú ujjairól vagy Anastasia hibátlan bőréről olvasok. És másnak is feltűnt, hogy szinte mindig suttogtak, mormogtak, elcsukló hangon kérdeztek, mérgesen kiáltottak, de soha nem mondtak csak úgy valamit? Ám a kíváncsiságom átlendített az ugyan azon kifejezések, szókapcsolatok több századik említésén. Hogy arra mi a magyarázat, hogy a cselekmény és karakterizálás hiányosságain is túltettem magam? Nehéz meggyőzően megfogalmazni, hiszen a történetet kb ennyiben össze lehetne foglalni:

A szívdöglesztő, krőzus gazdag férfi és a teljesen átlag, ártatlan nő találkozik. A férfi írásos szerződéssel szabályozott, perverzitásoktól csöppet sem mentes szexuális kapcsolatot javasol. A nő beleegyezik, de érzelmi kötődésre vágyik. A férfi váratlanul, de mélységesen beleszeret a nőbe. Kapcsolatuk alakítgatása közben megküzdenek eltérő igényeikkel, egy korábbi szerető és egy régmúltból jóvátétel követelő őrült fenyegetésével. És közben fölöttébb sokszor és intenzíven élvezik a hús gyönyöreit.

Valamiért mégis végig olvastam, és nem éreztem, hogy szenvedtem, unatkoztam, vagy megbotránkoztam volna. Szerintem teljesen sikerült ahhoz tartanom magam, hogy nyitottan, előítélet mentesen fogom kezelni, és adok neki esélyt, hogy kikapcsoljon, és elragadjon a hétköznapokból. Ugyan egy 800 oldalas regénybe belefért volna mindaz, amit elmesélt a trilógia, de manapság már nem lepődünk meg azon, hogy szinte mindent minimum három részre nyújtanak.

S hogy mit gondolok a legnagyobb fanyalgásokról? Íme:

• Hihetetlen a történet. - Abszolút. De végignézve az olvasmánylistámon, ez áll a legtöbbre, hiszen sem a természetfeletti világ bugyiszaggató alfái nem igen vetőnek elém, sem vadító és öntudatos pasik nem akarnak szenvedélyes kapcsolatra rávenni, de még csak azt is kétlem, hogy a történelem során mindenki izzó szerelemben talált rá örök társára. Szóval ahogyan máskor is, ha felcsapok egy könyvet, itt is beléptem az ottani világba, és hagytam, hogy magával ragadjon. 27 évesen elképzelhetetlenül sikeres üzletember valaki? Legyen. A diplomázás előtt álló lány még szűz, nem rúgott be, és nincs saját laptopja? Azért emiatt még nem igen kerülne a címlapokra, mint cirkuszi attrakció.

• A szereplők nélkülöznek minden mélységet. - A mellékszereplők? Ők tényleg. Néha a nevükre is nehéz volt emlékeznem, különösen Elliotot és Ethant kevertem. De hogy Christian és Ana? Számomra nem. Sokkal több van bennük, mint amit először hittem.

• Anastasia tiszta Bella. - A kezdeti fejezetek után, ahol valóban nagyon olyan, mintha Bella keveredett volna rossz díszletbe, sokkal tolerálhatóbbnak találtam Anát, mint akiről eredetileg mintázta az írónő. Igaz, iszonyat tapasztalatlan, és fülig belezúg az első pasiba, aki megmozdít benne valamit. De talán pont ezért hajlandó kipróbálni olyat, amit sokan élből elutasítanának.
  

  “Why, oh why have I fallen for someone who is plain crazy—beautiful, sexy as fuck, richer than Croesus, and crazy with a capital K?”

  Aláveti magát a férfi akaratának? Ritkábban, mint ahogyan azt először gondolnánk. Szexuálisan valóban behódol, és igyekszik a férfi kedvében járni, de igazából ott is van egy határ, amit nem képes, és nem hajlandó átlépni. Viszont a mindennapokban igen csak sokszor viselkedik másként, mint ahogyan irányításmániás párja szeretné. S bár a szerelem miatt sok mindent elvisel, nem fél kinyilvánítani a véleményét. Tévedés ne essék, nem ő a férfihátsókat szétrúgó hősnők prototípusa, de kezdeti Bella klónságát a harmadik kötet végére teljesen kinőtte.

• Christian nem más, mint Edward csillogás és hegyes szemfogaktól mentesen. - Gazdagok, örökbe fogadták őket, mint ahogyan mostohatestvéreiket, szeretnek zongorázni, nyakakat harapdálni, és mindeddig nem voltak szerelmesek, féltik, és irányítják a nőt, akit maguknak választottak. Ezekben valóban megegyezik a két karakter. Viszont a kissé passzív Eddel ellentétben Christian érzelmei szélesebb skálán mozogtak. Mint ahogyan az enyémek is iránta. Volt hogy megijesztett, volt hogy sajnáltam, volt hogy utáltam, sőt volt hogy szinte gyűlöltem, de mindezek között valahol megkedveltem a karakterét, és ha nekikezdett romantikázni, volt hogy olvadtam a pasitól. Így ha választhatnék, ki csábítson a sötét oldalra, akkor Christianra voksolnék. Az ő múltja jobban meghatott, tetszett, ahogyan apró lépésenként változott, de sosem vetkőzött ki teljesen korábbi énjéből, és ráadásul vele imádnék évődni.
  

  “I love philanthropic Christian,” I murmur.
  “Just him?”
  “Oh, I love megalomaniac Christian, too, and control-freak Christian, sexpertise Christian, kinky Christian, romantic Christian, shy Christian . . . the list is endless.”
  “That’s a whole lot of Christians.”
  “I’d say at least fifty.”
  He laughs. “Fifty Shades,” he murmurs into my hair.

  Persze a valóságban képtelen lennék együtt élni valakivel, aki ennyire uralkodó és irányító személyiség. Még csak nem is az előzetes lenyomoztatás, vagy a testőr kíséret miatt. Hanem mert belőlem időről időre előtörne az önálló feminista, aki alaposan beolvasna neki már olyan egyszerű dolog miatt is, mint a napjában ötször feltett, 'Ettél már?' kérdés. Másrészről viszont ki ne akarna olyan pasit, aki azt akarja, hogy egyen a szíve hölgye???

• Ana belső hangjai idegesítőek. - Csak a belső hangjai? :) Néhol azért a hallhatóakra is ráfért volna egy kreatív felturbózás. Komolyra fordítva a szót: Az egész trilógiát Ana szemszögéből látjuk. A döntéseit befolyásoló képzeletbeli vállon ülő angyalkát és ördögöt nála a tudatalattija és belső istennője jelenti. Előbbi kissé prűd, de értelmesebb; utóbbi érzelmesebb, szexmániás cicababa. Kissé hibbant és irritáló mindkettő, de ugyanakkor rajtuk keresztül jobban lehetett érezni, hogy belső vívódás van Ana viselkedése mögött. Ennek megjelenítésére biztosan lehetett volna más módot is találni, de elég újszerű volt ahhoz, hogy inkább szórakoztatónak, mint idegesítőnek találjam.

• Az első könyv másról sem szólt, mint egy olyan szerződésről, amit bár nem írtak alá, voltaképp mindent kipróbáltak a benne foglalt listáról. - Ezzel nagyon nem értek egyet. Való igaz, a történet sarkalatos pontja a szerződés. De Ana jó okkal nem írja alá, és sokat mond az is, hogy a végére Christian számára is elveszti a dolog a jelentőségét. Talán a precíz könyvelő énem bújt ki belőlem, de nekem tetszett, hogy végigvették pontról pontra, mit vár(na) el a férfi, és ezek közül mire hajlandó a nő. Hogy mindent ki is próbáltak volna? Messze nem igaz. A legszélsőségesebb dolgokat alapból kihúzta a listáról Ana. És a megmaradtak közül is van jó néhány olyan tétel, amibe épp csak belekóstoltak, ráadásul nem is mindbe az első kötetben.

• Pornó az egész. - Vitatkozhatnánk napestig azon, kinek mi és mennyi, ami már kicsapja a biztosítékot. Nálam ez még nem. Van egy, ha messze nem is tökéletes, történet a testiség mögött. A két főszereplő kapcsolata halad előre, uram bocs', néhol rózsaszín vattacukorba is átcsap.
  

  “This is me, Ana. All of me...and I'm all yours. What do I have to do to make you realize that? To make you see that I want you any way I can get you. That I love you.”

  Akit zavar az intenzív, kísérletező, provokatív testiség, annak valóban nem való a könyv.

• Gusztustalan jelenetek vannak benne. - Erre mit lehet mondani? Sokan elítélik a BDSM bármely formáját. Engem mindaddig nem zavar, míg nem kényszerből vesz benne részt valaki. Azaz fontos a fentebb említett szerződés, hiszen azzal átgondolják, mibe is egyeznek bele. Plusz Christian frappánsan megfogalmazta, hogy az irányító és alárendelt közti kapcsolatban, a hatalom csak látszólag az úré, valójában a szolga szabja a határokat. Ráadásul talán a teljes sorozatban ha három durvább jelenet van.
  

  „What's vanilla sex?” I ask, if anything to distract myself from the intense, burning, sexy look he's giving me.
  He laughs.
  „Just straightforward sex, Anastasia. No toys, no added extras.” He shrugs. „You know… well actually you don't, but that's what it means.”
  „Oh.” I thought it was chocolate fudge brownie sex that we had, with a cherry on the top. But hey, what do I know?"

  Túlnyomó többségben hagyományos szeretkezésre kerül sor a főszereplők között, persze a helyszín nem mindig a hálószoba, és van hogy előkerülnek segédeszközök is, de inkább csak színes fantáziák kiélései ezek. Láttam, többeket sokkolt, hogy Ana menstruációja alatt sem tartóztatták meg magukat. (Az 1990-ben megjelent Jayne Ann Krentz Most vagy soha című regénye ugyan aranyosabban tálalta a dolgot, de az évszám is mutatja, akadt már ilyenre példa a történelemben.) Ahogy a kikötözés, úgy ez is olyan, amiről nem szokás beszélni. Van akit taszít, van aki képes nyitottan kezelni. Ana és Christian kapcsolata alapvetően tabudöngető. Miért ez lenne a kivétel? Jó azért ha tudjuk, hogy semmi abnormális nincs abban, hogy a nők jó része vágyik a szexre azokon a napokon is. Körültekintően, odafigyelve, párja válogatja ki mit tesz és mikor. S mivel az egész történetben hangsúlyos, hogy odafigyeljenek egymásra... Ráadásul azért azt mindenkinek el kell ismernie, hogy jó adag felvilágosító szellem is megbújik a könyvekben. Orvosi konzultáció, három féle fogamzás gátló módszer, töménytelen mennyiségben hangsúlyozott óvszer használat.

Úgy tűnik, képtelen vagyok rájönni, hogyan tudnám megfogalmazni, miért tetszettek a könyvek. Vagy azt írom, hogy mert csak, vagy további hosszú sorokat töltök meg úgy, hogy mégsem fogom tudni jól visszaadni azt, miért is nem dobtam el sikítva messzire. Nem hiszem, hogy valaha is újraolvasnám, de most élveztem. (Ha, ahogyan a harmadik könyv végén két fejezet ígéri, elkészül egyszer a történet Christian szemszögéből, szerintem arra azért be fogok nevezni. Nagyon tudnám élvezni, ha jobban beleláthatnék az ő fejébe.) Tele van hibával, sztereotípiák és klisék egész sorából építkezik, mégis elcsábított és fogva tartott. A kedvenceim az emailek. Lehet szájat húzni, hogy manapság már hivatalos az emailek jellege, s inkább sms-ezünk, nekem mégis az egyik legjobban tetsző részek azok voltak. Csipkelődtek, szurkálódtak, őszinték voltak, és édesek.

Akinek piszkálja a kíváncsiságát ez a könyvsorozat, az szerintem három dolgot mérlegeljen, mielőtt beszerezné:

1. Elég nyitottak vagyunk-e szexuális tartalmak iránt? (Ha nem jövünk zavarba sem J.R.Ward, sem Nicole Jordan regényeit olvasva, akkor nem kell ezen aggódni. Ha még Maya Banks-et is kedveljük, végképp nem lehet probléma.)

2. Volt-e már, hogy egy gyengébb könyv pozitív élményt nyújtott? (Ha van esetleg kedvenc Harlequin kötet eldugva valahol a polcok mélyén, akkor hiába minden tiltakozás, nem csak a románcírók krémje képes elvarázsolni minket.)

3. Mennyire fog meg minket a nagyon rossz fiú karakter, pláne ha cinikus humorral megáldott? (Ha Patricia Gaffney Megszerezni és megtartani című regényét szerettük, és Sebastian Verlaine minden kegyetlensége ellenére beférkőzött a szívünkbe, akkor Christiannak is van rá esélye.)

Ahogy a könyvről, úgy a filmről is ezer és egy honlapon, fórumon, miegyéb netes helyeken lehet olvasni sok mindent. Leginkább találgatásokat, hiszen semmi, de semmi hivatalos információ nem került még nyilvánosságra azon kívül, hogy a megfilmesítés jogára március végén lecsapott az Universal Pictures és Focus Features, méghozzá egy 5 millió dolláros ajánlattal. Így a rajongóknak egyelőre marad a képzelet játéka, milyen is lesz Christian Grey a filmvásznon. Van ahol szinte biztosra veszik, hogy Rupert Friend lesz a kiválasztott (ó, neee!!!), van akiknek szent meggyőződésük, hogy Ian Somerhalder lesz a befutó (hát, nem tiltakoznék...). Egyelőre az én képzeletemben Matt Bomer...hmmm, khm... csábít. Neki én is szívesen mondanám: "Laters, baby!"

Értékelésem: