Jaci Burton - Taking A Shot
 |
Sorozat: Play-by-Play 3. Kiadó: Berkley Trade Megjelenés: 2012. március Formátum: 334 oldal, e-könyv |
Jenna Riley életében a legkevésbé még több sport dologra van szükség. Tetszik neki, vagy sem, míg bátyjai sikert sikerre halmoznak a pályán, ő a család sportbárjában ragadt. Aztán egy nap besétált Tyler Anderson, a profi hoki játékos. Bár Jenna megesküdött, hogy sosem kezd sportolóval, a kettejük közti vonzalom tagadhatatlan. Bizalom, szenvedély, álmok... Jennának el kell döntenie, mit akar, mire van szüksége, kit szeret és van-e benne elég bátorság, hogy mindezt megszerezze.      |
Fantázia vadító borítók, dögös sportolók a főszerepben, erotikában bővelkedő modern románc. Kb így tudnám összefoglalni Jaci Burton Riley família körül forgó sorozatát, amely most érkezett a harmadik részéhez. Ám messze nem az utolsóhoz, hiszen szeptemberben, majd jövő tavasszal és ősszel még biztosan érkezik újabb kötet. S ezt hallva azért felmerül az emberben, hogy mi a csuda lehet azokban a Riley génekben? Az idősebb fiú az NFL híres hátvédje, a fiatalabbik sztár baseballos, az unokatestvérük egyike az amerikai foci legjobb szélső elkapóinak. Oké, a lányok nem a sportban jeleskednek. Épp csak elismert orvosok, vagy világklasszis az énekhangjuk... viszont naná, hogy egy újabb baseball ikont és egy nagyszerű hokist hoznak a családba.
Tulajdonképpen egészen jól szórakoztam, de 1) magabiztos és pimasz Jennát ígért a korai ízelítő, ehelyett pfff... 2) valódi, leküzdeni való problémát vártam volna. Bizony, bizony, azok a fránya elvárások.
Kétségtelen, számomra Jenna karaktere a legnagyobb csalódás. Külseje - piercingek, tetoválások (pl egész hátat beborító sárkány!), rövid, tüsi haj, lila tincsezéssel - alapján igazán lazának tűnt. Apjuk szívrohama után egymaga vette kezébe a családi sportbár irányítását. Gondoltam, megbízható és nem ijed meg a felelősségtől. Ahogyan kezdetben évődött Ty-al, azt hittem, íme egy talpraesett, alkalmasint vitriolos humorú nő, aki aztán nem fog rögtön a szexis macsó lába elé omlani. Az első együtt töltött éjszakájuk jelenetei után még hozzácsaptam a 'tudja mi a jó neki, és nem fél megkapni't is a jellemzéséhez. Majd placcs, szétpukkadt az illúzió buborék. Jenna átváltozott egy nem szeretem hősnővé.
Megértem, ha valaki a sok kudarc miatt visszahúzódik a csigaházába; ha erőt kell gyűjtenie, hogy ismét belevágjon. De nekem úgy tűnt, ő soha nem is harcolt azért, hogy elérje az álmát. Mártírként feladta első szóra szíve vágyát úgy, hogy igazából senki nem is volt tudatában, hogy mit szeretett volna. Hibáztat mindenkit és mindent, holott csak a bukástól félt... vagy a sikertől. Fene se tudja. Mert hol azon lamentált, hogy egyszer valaki szerint nem volt megfelelő a hangja, hogy egy zenekar énekese legyen. Hol pedig azon aggályoskodott, hogy nem is akar valódi énekes lenni, csak olyan bárt szeretne, ami a zenére fókuszál, viszont akkor a sportbár vezetése olyan valakire maradna, aki nem családtag. Tekintve, milyen támogató családként lettek ábrázolva Riley-ék, mondvacsináltnak éreztem ezt az egész könyv alatt elhúzódó nagy lelki tusát. Ráadásul a nem akar sportolóval járni hozzáállása is mindösszesen ebben gyökerezett. Nagy hűhó a semmi miatt. Igazán kár, mert néhány belső gondolata, valamint a kezdeti szemtelen feleselése őszinte mosolyra késztetett, és jópofának találtam a 'ki mit iszik' alapú pasi radarját.
Jennával ellentétben Ty folyton tudta mit akar. Először is a nőt az ágyában (vagy bármelyik hálószobában, a kanapén, az asztalon, a bárpulton, a biliárd asztalon, a jégpályán... ). Aztán, hogy igazi pár legyenek. Előbbi ellen Jenna sem ágált, sőt igen készségesen együttműködött, mondván, így végre ki tudja majd verni a fejéből a férfit. Utóbbi ellen viszont kézzel lábbal tiltakozott, csöppet sem meggyőzően.
Sajnálom, hogy a nagy megoldandó konfliktus annyiban merült ki, hogy Jenna határozatlan, Ty pedig nógatja. Néha már túlzottan is, és így támogatóból átbillen a személyisége irányítani akaróba. Amit viszont nehezen egyeztethető össze azzal, ahogyan egyébként bánt a nővel.
Ami igazán tetszett, hogy itt nem veszítjük szem elől a már megismert szereplőket. Részt veszünk Mick és Tara esküvőjén. Liz pedig örök kotnyelesként tündököl végig. Hol Jennát látja el szabad szellemű és szájú tanácsokkal, hol Ty-t igyekszik helyes vágányra terelni.
“You could be right. I just didn’t get enough of him, and he’s on my mind a lot. It’s not like I care for him.”“Right. You just want more of that hot stuff he’s offering.”She let out a snort. “Something like that.”“So go for it.”“If he’s interested. Remember, I dumped him.”“Honey, he has a penis. He’s interested."
Hokiban járatlanként pedig nagyra értékeltem, hogy a meccs leírások nem tengtek túl, inkább hozzáadtak a történethez. Ráadásul úgy voltak megírva, hogy abszolút amatőrként is követhető és élvezhető volt.
Könnyed kis kikapcsolódás, némi morogni valóval. S lévén ismét elkövettem azt a hibát, hogy elolvastam a folytatás ízelítőjét, kíváncsi vagyok, a negyedik kötet mit tartogat majd.
Szerintem:
