Gena Showalter - The Pleasure Slave

Hol is kezdjem? Talán mert nem vagyok mostanában a legjobb formámban, talán mert vacak az idő, talán mert ez egy korai Showalter regény, de bizony nem voltam teljesen elbűvölve, mágia ide vagy oda. Mindezek ellenére nem azt a két pontot adom a regényre, amire úgy egyébként értékelném, hanem megnövelem eggyel, teljesen saját elfogultságból. S hogy mi késztet a plusz megadására? Imádom a sárkányokat, s a főhős az ő kis sárkányának szólítja a hősnőt, mondván olyan félénk, mint azok újszülöttei, de olyan csodálatos, mint azok a teremtmények. Plusz a pasi a nekem nagyon is tetsző Tristán nevet kapta a szerzőnőtől. Ez van, elfogult vagyok, és még csak nem is szégyellem.
Maga az ötlet, miszerint Imperia egyik nagy harcosát egy elkényeztetett r*banc varázslónő egy ékszeres dobozba zárta, s örökös szenvedély rabszolgaságra ítélte, ami alól csak az igaz szerelem megtalálása szabadíthatja fel, nem rossz. Csak éppen nagyon Kenyon Álomszerető íze volt, némely jelenet iszonyatosan azt a történetet juttatta eszembe. Rendben, meg kell hagyni, most nem egy túl ragaszkodó páciens szedi darabokra a hölgy házát, hanem egy nem megfelelő varázslat következtében nő egy hatalmas fa a nappali közepén, így kissé átalakítva a berendezést, de természetesen itt is siet rendet tenni a rettenthetetlen harcos.
Ami viszont nagyon tetszett, hogy az első kötetben megismert Percen és Heather ismét feltűnik. Most már egy szinte felnőtt varázsló szülei, aki mit ad ég, pont abba az elvakult nőbe van belepistulva, aki Tristán minden baját okozta.
Nem írhatom, hogy az évtized regénye, sokkal inkább egy egyszer olvasós, harlequin típusú langyos történet, de aki szereti Gena stílusát, az a más világi rettenthetetlen harcos és az érzékiségét most felfedező régiségkereskedő történetén is jót tud szórakozni.
Google Preview
2010/62.
2nd challenge/11.