Kristen Callihan & Samantha Young: Kiütéses győzelem

Parker Brown nem akarja elhinni, hogy kamupasit kell felfogadnia. Amikor megkapta álmai állását, úgy hitte, hogy a haladó gondolkodás világába lép. Csakhogy a főnöke a „megállapodott” alkalmazottak előrejutását segíti. Szerencsére azonban megtalálta a tökéletes jelöltet, egy hasonlóan eszes srác személyében, aki könnyű pénzszerzési lehetőséget keres. Ám akit végül Parker kap, az a fiú védelmező bátyja – Rhys Morgan. A magas, izmos, szabadszájú egykori ökölvívó éppen egyszerre bukkan fel a főnökével, és a lány most a manipulatív szemétláda mellett ragadt.
Rhys vállára nagy felelősség nehezedik. Végleg kiszállva a ringből megpróbálja összetartani néhai apja edzőtermét és a helyes útra terelni öccsét, Deant. Hogy megóvja Deant önmagától, átveszi a helyét, készen arra, hogy beolvasson ennek a beképzelt lánynak. Ehelyett lehetőséget talál. Bár alig tudják elviselni egymást, párt játszani mindkettőjük számára előnyös helyzetet teremt. A lány megtarthatja a munkahelyét, ő pedig elbűvöli Parker megszállott bokszrajongó főnökét, hogy patronálja az edzőtermét.
A gond az, hogy alig tudnak ellenállni egymásnak. Hisz milyen jövője lehet egy zord exbunyósnak, aki fél megnyitni a szívét, és egy kényesen választékos okostojásnak, aki lemondott a valódi kapcsolatokról?

„Ahogy a világ penicillint, a röntgent, a pacemakert és a pillanatragasztót, úgy Rhys és én is véletlenül fedeztük fel egymást.”

Szerintem óhatatlan, hogy magas elvárásokkal lásson neki az ember két általa ismert és kedvelt szerző közös regényének. Pedig talán jobb lett volna, ha nem ezt teszem. A Kiütéses győzelem, ha csak úgy véletlen akadt volna a kezembe, kellemesen kiszámítható, szórakoztató, cuki, ugyanakkor tüzes románcként mentődik el az olvasásélményeim közé, amolyan messze nem hibátlan, vagy különleges, de könnyed kikapcsolódást nyújtó kötetként. Ám így leginkább arra emlékszem majd, mennyivel többet reméltem, mint amit kaptam.

„… a szerelemben nem találunk értelmet… A szerelem nem a logikáról szól. Hanem a szikráról.”

Amit szerettem…

🥊 Imádtam az alapötletet. Ez a stréber jó lány és sztáratléta rossz fiú álkapcsolatából valós, ellentétek vonzzák egymást típusú szerelem kerekedik történet olyan, mint egy nagy doboz fincsi bonbon a romantika kedvelőknek, így nekem is.

🥊 A váltott nézőpontú mesélés nálam mindig plusz jó pont, mert szívesen kukkantok bele mindkét főszereplő gondolataimba. Ez egyrészt segít jobban megértenem a karakterüket, másrészt számomra élvezetesebb ilyen módon látni az érzelmek alakulását.

🥊 Szerettem mind az incselkedő kötekedést és szócsatát, mind a perzselően erős vonzalmat Parker és Rhys között.

🥊 Óriási megkönnyebbülésemre nem a ’megláttam mással a szerelmemet félreértés’ adta a sztori végi nagy drámai fordulatot. Habár először úgy tűnt, az elsietett duzzogás nyer a felnőtt átbeszéléssel szemben, szerencsére Rhys kierőszakolta a helyzet tisztázását.

„… ha senkit nem engedsz közel magadhoz, sosem fogod teljes mértékben élvezni az életet.”

… és amit kevésbé

🥊 A cselekmény tempóját nem éreztem kiegyensúlyozottnak és konstansnak. Mivel Parker és Rhys kapcsolatának komolyra fordulását elsietettnek éreztem, nehezemre esett teljes szívvel átérezni a szerelmüket. A lezárás pedig egyenesen csalódást keltően kurtára sikerült.

🥊 Sajnos bár számos komoly társadalmi kérdés került a történetbe – pl kiváltságosság, szexizmus, veszteség feldolgozás, környezetvédelem -, a szerzők megmaradtak a közhelyek és felszínesség szintjén.

🥊 Ahogyan szociális problémákból, úgy románc klisékből is túl sok került a könyvbe.

🥊 S ha már a sok a téma, nem tudom elhallgatni milyen hihetetlen módon irritált, hogy a boksz mérkőzés a könyv jókora részében folyton folyvást harcként szerepel. Igen, az ökölvívás egy brutális küzdősport, de azért léteznek szinonimák. Ugyanakkor messze nem biztos, hogy ez a fordítás hibája, meglehet, hogy az eredeti szöveg szintén ugyanazon szót használta túlzott mértékben. Ami viszont a magyarítás hibája az szerintem az, hogy a férfi fejezetekben olykor nőiesebb kifejezések és jelzők kerültek, ezzel eléggé aláásva a macsó pasi feelinget.

♥ A recenziós példányt hálásan köszönöm a kiadónak!