Kristen Callihan: Zuhanás


Az első találkozásom Jax Blackwooddal kissé furcsán alakult. Mentségemre szóljon, hogy nem is sejtettem, hogy vele hozott össze a sors. Ugyan ki gondolná, hogy egy legendás rocksztár maga jár vásárolni a boltba? De ami még fontosabb: hóvihar közelgett, ő pedig épp az utolsó doboz mentás-csokicseppes jégkrémet, a kedvenc édességemet készült elorozni.
És persze álmomban sem gondoltam volna, hogy ő lesz az új szomszédom.
Egy idegesítő szomszéd, aki rendszeresen nagy élvezettel figyelmeztet, hogy tartozom neki egy doboz jégkrémmel, de boldogan elfogad csókokat törlesztés gyanánt. Egy ellenállhatatlan szomszéd, aki nem hagy aludni, mert meztelenül – és milyen látványosan meztelenül! – gitározik a nappalijában.
Nyilván az lenne a megoldás, ha elkerülném. Csakhogy Jaxet egyáltalán nem könnyű levegőnek nézni – ahogy megnevettet, ahogy hasonlóan borongós tud lenni, mint én, és ahogy egyetlen pillantásától elolvadok, gyorsabban, mint a vaj a tűző napon.
Egyikünk sem hisz a szerelemben vagy az életre szóló kapcsolatokban, mégis egy szempillantás alatt egymásra kattanunk. De lehetnénk ennél többek is egymásnak. Bármi lehetséges lenne.


Ha a jelenkori románc alvariánsai közül kellene kedvencet választani, bevallom, nálam a rocksztáros sztorik nem lennének dobogósok. Mégis, van néhány olyan sorozat, amit szerintem is egyértelműen vétek lenne kihagyni. Ilyen például Kylie Scott Stage Dive szériája mellett Kristen Callihen VIP (eddig) trilógiája. A sorozatindító Rajongás nekem kellemes szórakozást nyújtott, bár a könyv második fele számomra picit túl sok drámázást hozott. Ugyanakkor a második kötet, a Kontroll, hatalmas kedvencemmé vált, iszonyat jókat kacarásztam az ellentétek vonzzák egymást típusú történeten. Épp ezért roppant kíváncsi voltam, mit hoz majd a harmadik felvonás.
„Ő az új kedvenc dalom; szeretném eljátszani újra meg újra.”
A Zuhanás középpontjában a Kill John egyik szövegíró, énekes-gitárosa, Jax áll. Ő az együttes azon tagja, akinek öngyilkossági kísérlete hatalmas törést jelentett nem csupán a csapat életében, de a fiúk sok esztendős barátságában is. A borzalmas eset óta két év telt már el, a banda sikeres turnén van túl, Jax pedig gyógyszer és terapeuta segítségével igyekszik uralni az őt időről-időre legyűrni igyekvő depressziót. S akkor, a New Yorkra egy márciusi napon lecsapni készülő hirtelen hóvihar előtt a rocklegendának számító Mr. Blackwood összetalálkozik egy különleges nővel, Stellával. Szerencsére e két érdekes ember egymásra találása is magával ragadóan kivételesre sikerült.
„Stella Pocok, abban a pillanatban, amint kitépted a kezemből azt a jégkrémet, kibillentettél az egyensúlyomból. Esélyem sem volt. Azonnal zuhanni kezdtem.”
Kellemes és gördülékeny stílusú, váltott nézőpontban elmesélt románc, hitelesen emberi szereplőkkel. A slow-burn jegyeit is mutató sztoriban a játékos nyitás után a humor inkább csak itt-ott megvillanó vendég. Hangvétele komorabb, mint a korábbi daraboké. Ám ez teljességgel érthető, tekintve a főszereplők démonjait. Jax ugyebár súlyos depresszióval harcol. Stella pedig, aki alapvetően vidám lélek és szinte sugározza magából a szeretet, család és valódi barátok nélkül kénytelen évek óta boldogulni, ezért olykor óhatatlanul küzd az elhagyatottság és magányosság érzésével. Ami engem nagyon megfogott, hogy a szerző - bevallottan saját tapasztalataiból merítve – milyen autentikusan jelenítette meg mindkettejük fájdalmas önmarcangolását, vagy épp gonoszkodó és elbizonytalanító belső hangjukat, valamint a sajgó lélek okozta testi panaszokat: a visszahúzódást, a levertséget és fáradságot. Tagadhatatlan, hogy ez nem egy könnyed érzelmi utazás, de szerintem nagyszerű, hogy ilyen nehézségek is reflektorfénybe kerülhetnek végre a szórakoztató irodalomban. Nálam külön jó pontot érdemelt ki, hogy a testiség nem akarta mindenáron elhomályosítani az emocionális vonalat. Bőven maradt idő egymás megismerésére és az összecsiszolódásra mielőtt a regény háromnegyede felé a szenvedély vette volna át a gyeplőt.
„Nincs olyan, hogy tökéletes. Az emberek hibáznak. Sokszor azok követik el a legnagyobb hibákat, akiknek a legmélyebbek az érzéseik.”
Hosszú könyv volt, de én egy pillanatig sem unatkoztam. Igen, akadt néhány részlet, ahol picit megpihentem, de pusztán azért, mert elgondolkodtatott egy-egy jelenet. Vagy épp azért, mert képtelen voltam megállni, hogy ki ne keressem az említett zeneszámokat… És persze kellett pár perc akkor is, amikor szóba került a Linkin Park. A könyv születésekor csak egy menő rockbanda voltak, ám azóta Chester Bennington is elvesztette a mentális betegségével vívott csatát, kínzó párhuzamot mutatva a Nirvanával és Kurttel.
Vidámabb vizekre evezve érdemes szót ejteni arról, hogy Jax könyvével bizony nem ér véget a sorozat. A negyedik rész Rye & Brenna sztorija lesz, amely az Exposed címet kapta. A(z angol) megjelenésre sajnos kicsit még várnunk kell, hiszen annak ellenére, hogy két évig készült, majd múlt márciusban kerül először szerkesztőhöz, az írónő mindössze most februárban írt arról a twitteren, hogy talán júniusban végre olvashatják majd a rajongók.

Könyvinfók:


Kristen Callihan

beleolvasó
moly
goodreads

Kiadó: Könyvmolyképző

Fordító: Harcsa Henrietta
ISBN: 9789633994023
584 oldal

Műfaj: jelenkori románc
Sorozat: VIP 3.
Elbeszélés módja: E/1, jelen idejű, váltott nézőpontú

Ki? John ‘Jax’ Blackwood (30) & Stella Grey (29)
Hol? New York
Érzékiség? izzó
Szerelmi háromszög? nem
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? akár

05.20. - Könyvvilág
05.22. - Angelika blogja
05.24. - Betonka szerint a világ
05.26. - Sorok között (e)

Nyereményjáték:

A zene sok sebre gyógyír lehet, éppen ezért a mostani játékunk során olyan könyvekből fogunk idézni, amelyekben a zene valamilyen formában segített a szereplőinek. A feladat, hogy megfejtsétek, melyik könyvről van szó.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
„Az élet néha nagyon nehéz tudott lenni, de az Úr talán azért adta az embernek a zenét, mert így akart bocsánatot kérni tőlünk a ránk mért nehézségekért.”

Angi

Angelika most, túl a negyedik x-en, immár több, mint húsz esztendeje nagy rajongója a mindig boldog véget érő történeteknek. 2010 januárja óta ír rövid beszámolókat az általa olvasott regények (egy részé)ről.