Erin Watt: Omladozó királyság
Mióta Hartley Wright találkozott Easton Royallal, az élete fenekestül felfordult. Minden sarok mögött ellenség, minden ajtó mögött veszély rejlik. Amikor beüt a tragédia, ami elragadja az emlékeit, a lány már senkiben sem bízhat, még a kék szemű fiúban sem, aki azt ígéri, minden rendben lesz.
Mert míg Hartley emlékei tele vannak fehér foltokkal, az ösztönei azt súgják, hogy Easton veszélyes. Képtelen eldönteni, hogy a fiú vajon a kígyó az édenkertben, vagy az esélye a megváltásra. A káoszt, ami vele jár, képtelenség kezelni, az érzések pedig, amiket őbenne kelt, túl zavarosak ahhoz, hogy kibogozza őket.
Easton azt akarja, hogy a lány emlékezzen. Hartley szerint jobb felejteni.
És talán igaza van.
Az utolsó Royal család kötet, az Omladozó királyság pont ott veszi fel a történések fonalát, ahol a Bukott örökös sokkoló függővége elvágta azt. S mintha a komoly sérüléseket okozó autóbaleset önmagában nem lett volna elég, a szerzők igen hamar egy újabb, szappanoperákból roppant ismerős fordulattal toldották meg az eseményeket, nevezetesen a hősnő emlékezetvesztésével. Így a korábban épp csak elkezdődött Easton és Hartley románc vissza is került a kiindulási mezőre, sőt, az ebben a könyvsorozatban kötelező elemnek számító intrika miatt inkább negatív irányba mozdult el kettejük kapcsolata egy időre.
„… mi, Royalok olyanok vagyunk, mint egy hurrikán.”
Ebben a túlzó drámaiságban, klisék puffogtatásában semmi újdonság nincs, az Erin Watt álnév mögött álló írópáros konstans módon hozta ezt a stílust, amely egyébként számomra roppant addiktívnak bizonyult, mert folyton csak azt vettem észre, hogy lapozok és lapozok, majd hopp, itt a vége. Tehát én ezen a csavaron meg sem lepődtem, vártam, innen merre szövik tovább a történetet. Ami ellenben rosszul érintett, hogy mennyire erőltetett, kapkodós, logikailag lukacsos és elnagyolt lett az egész regény. Az Eastont középpontba állító duológia első felvonása lassabb folyású, a belső vívódásokat előtérbe hozó volt, itt viszont fontos részleteket is csak felületesen érintettek, vagy épp teljesen kihagytak a szerzők, mintha siettek volna úgy, ahogy elvarrni a szálakat, és lezárni a sorozatot. Ugyanakkor a záró fejezet, amely leginkább Ella & Reed miatt érdekes epilógusszerű valami, feldobott egy olyan labdát, amire az ikrek sztorijára szomjazók tuti rávetik magukat, reménykedve, hátha lesz folytatás. Számomra viszont ez is inkább az összecsapottság, átgondolatlanság érzetét mélyítette.
Örültem persze a happy endnek, annak, hogy Easton láthatólag lenyugodott és boldogságra lelt, de az oda vezető út, hiába olvastam minden oldalát a könyvnek, olyan káoszos homályba vész, mint egy nem csupán bortól gőzös éjszaka. Hol, mikor lett hirtelen a ’tetszik nekem’ből életem értelmét adó szerelem? Mi volt ez az egész Steve-vel? Miért adta fel az ármánykirálynő Felicity ilyen könnyedén a bosszú tervét? Honnan jött Mr. Wright ennyire mély gyermekutálata? Egy függőség hogyan múlhat el ilyen hirtelen? Hogy csak néhány bennem kavargó kérdést említsek.
Örültem persze a happy endnek, annak, hogy Easton láthatólag lenyugodott és boldogságra lelt, de az oda vezető út, hiába olvastam minden oldalát a könyvnek, olyan káoszos homályba vész, mint egy nem csupán bortól gőzös éjszaka. Hol, mikor lett hirtelen a ’tetszik nekem’ből életem értelmét adó szerelem? Mi volt ez az egész Steve-vel? Miért adta fel az ármánykirálynő Felicity ilyen könnyedén a bosszú tervét? Honnan jött Mr. Wright ennyire mély gyermekutálata? Egy függőség hogyan múlhat el ilyen hirtelen? Hogy csak néhány bennem kavargó kérdést említsek.
„… az igazság ingatag fogalom…”
Úgyhogy bár nem bánom, hogy végig követtem a sorozatot, és szívesen beelismerem, minden egyes darabját extra rövid idő alatt elolvastam, azt őszintén sajnálom, hogy a búcsú ennyire lehangolóra sikerült. Gyanítom, ha az előző, inkább pozitív élmények nem visszahangoznának oly hangosan bennem, akkor még kevésbé lennék elnéző. Így egyszerűen annyi marad majd meg, hogy a Royal család nagyon olvasmányos guilty pleasure, egy nem épp jól sikerült lezárással.
Kedvenc idézet:
„Beceneveink érzelgős jelentéssel bírnak, amit meg sem tudunk fogalmazni, mert a csöpögős romantika csak elrontaná. (…) Hogy ő miért az én napom, a melegségem, a vezércsillagom. Az én Eastem. Hogy én miért vagyok az ő lelke, a célja és a szerelme. Az ő Hartja.”
Könyvinfók:
| Műfaj: ifjúsági / new adult Sorozat: Royal család 5. Elbeszélés módja: E/1, jelen idejű, váltott nézőpontú Ki? Hartley Wright & Easton Royal (18) Hol? Bayview Mikor? november Érzékiség? ártatlan Szerelmi háromszög? - Lezárás? boldog Önállóan olvasható? nem |
03.21. - Sorok között
03.23. - Angelika blogja
03.25. - Sorok között (e)
03.27. - Pandalány olvas
03.29. - Dreamworld (e)
03.31. - Readinspo
04.02. - Readinspo (e)
Nyereményjáték:
A játékban való részvételhez nincs más dolgotok, mint megfejteni, a bejegyzésekben szereplő idézetek melyik Royal család-kötetből származnak. A Rafflecopter dobozba az adott könyv címét írjátok be.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
„Az őszinteség szívás, Sav, és nemcsak azért, mert az igazság általában fájdalmasabb, mint a hazugság, hanem mert sosem jár érte jutalom.”