A. Meredith Walters: Light in the Shadows - Fény az éjszakában
| Hogyan tovább, amikor úgy érzed, vége az életednek? Maggie sosem hitte, hogy újra látja Clayt. Ezért inkább igyekszik újra összerakni régi életének darabjait, még ha úgy is érzi, nem bízhat meg senkiben. Megpróbál továbblépni, előre, ahogy Clay kívánta. Clay nem képes elfelejteni Maggie-t, bár erőszakkal elszakította magát tőle, hogy megkaphassa a segítséget, amire mindennél jobban szüksége van. És most gyógyul… apránként. De a szíve még mindig a lányé, akinek az életét köszönheti. Amikor egy váratlan tragédia újra egymás mellé sodorja a fiatalokat, többé semmi nem olyan, mint azelőtt. Csakhogy vannak dolgok, amik sosem változnak. Lehetséges átformálni a sötétséget, ami kis híján elnyelte őket, és elérni végre, amire mindketten vágynak? Létezik vajon a boldogság két ember számára, akik ennyit küzdöttek már, csak hogy együtt legyenek? Vagy a félelem és a démonaik örökre elszakítják őket egymástól? |
„Az árnyékoknak van egy olyan tulajdonsága, hogy nemcsak sötétségből állnak. Muszáj, hogy legyen valami fény, hogy előtűnjenek.”
Azt mondják, három a magyar igazság. Nos, nekem háromszorosan érdekes tapasztalatot nyújtott a Fény az éjszakában.
Habár szeretem azt hinni, ha elolvasok egy regényt, akkor annak története a részemmé válik, s örökre megmarad bennem, igazából, ahogyan minden más emlék, úgy ezek is kopnak és halványulnak az idő múlásával. S bizony az Utánad a sötétbe óta eltelt több, mint három év, amely alatt Clay és Maggie távoli, futó ismerősökké szürkültek, s nehezemre esett felidézni, pontosan mi zajlott körülöttük, amikor búcsút vettünk egymástól. Emlékeztem viszont az érzésekre; a fájdalmas szomorúságra és a frusztráltságra. Csoda-e hát, ha hosszan tanakodtam, szeretném-e kézbe venni kettejük sztorijának folytatását?
Ráadásul nem tagadhatom, miközben annyi mindent felejtettem, és a felszabadult ’tárhelyet’ új élményekkel töltöttem meg, változtam. Napról napra lépkedve nem is tűnt fel, hogy ennyit. Ma már többet, mást várok el az olvasmányaimtól, illetve határozottan kevésbé vagyok toleráns az általam éretlennek tartott viselkedéssel szemben. Bevallom, még az is megfordult a fejemben, hogy az egész ifjúsági műfajjal kezdünk annyira eltávolodni egymástól, hogy elhidegülés miatt lassan kénytelenek leszünk végleg szakítani.
„Kevesebb őrült depresszió és indulat, több boldog és felszabadult pillanat…”
Ám a legérdekesebb tapasztalat elméleti díjáért folyó versenyben az ilyen merengések messze alulmaradnak azzal szemben, hogy milyen ambivalens érzelmekkel küszködtem olvasás közben. Egyszerre imádtam, és utáltam ezt a könyvet. Voltak részei, amelyek teljesen magukkal ragadtak, másoktól viszont csak a szememet tudtam forgatni. Ha mindennek a mélyére ások, a konklúzió körülbelül az lenne, hogy míg a főhős fejezeteit érdeklődve és élvezettel lapoztam, addig a hősnő az idegeimet cincálta.
A borderline személyiségzavart, mint témát, különlegesnek és érdekfeszítőnek találtam. S kizárólag elismeréssel tudok szólni arról, ahogyan a szerző megjelenítette a küzdelmes gyógyulást, az állandó kételyeket vagy épp a visszaesés kockázatát. Hihetetlen jó volt látni, ahogyan Clay végre odafigyelt magára és próbálta kézbe venni a sorsát! A másik dolog pedig, amiért szintén hatalmas képzeletbeli piros pontot adtam az írónőnek, az a történet üzenete volt, miszerint a szerelem nem gyógyír, nem csodaszer, ami mindent helyrehoz. Sajnos azonban mindezek nem voltak képesek teljes egészében elnyomni azt a bosszúságot, amit Maggie fejezetei idéztek elő bennem. Olykor felszínesnek, gyakran éretlennek találtam a viselkedését, valamint a körülötte legyeskedő új srác is végtelenül irritált.
De hogy megbántam-e, amiért időt szántam a regényre? Egyáltalán nem. Minden, az én szememben hibának számító vonásával együtt különleges élményt nyújtott. Az epilógus pedig valami csodálatos, önmagában megérdemelne egy külön fél csillagot.
Kedvenc idézet:
„Soha ne érezd úgy, hogy szégyen beismerni, hogy nem tudsz egymagad megbirkózni egy-egy helyzettel. Semmi gyengeséget nem jelez, ha tudomásul vesszük, hogy túlnőttek rajtunk a dolgok.”
Könyvinfók:
| Műfaj: ifjúsági Sorozat: Utánad a sötétbe 2. Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, váltott nézőpontú Ki? Clayton Reed (18) & Maggie May Young Hol? Davidson (Virginia); Grayson (Florida) Mikor? március → május Érzékiség? ártatlan Szerelmi háromszög? elhanyagolható Lezárás? boldog Önállóan olvasható? nem |
02.12. - Deszy könyvajánlója
02.14. - CBooks
02.16. - Sorok között
02.18. - Dreamworld
Nyereményjáték:
Mostani turnénkon a pszichés betegségekkel foglalkozó regények és szerzőik nyomába eredünk. Az állomásokon közreadott betű halmazokból egy-egy könyv címe állítható össze. Segítségképpen még a magyar kiadót, és a megjelenés évét is megadjuk. Nektek pedig az írók teljes nevét kell beírnotok a rafflecopter megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.)
a Rafflecopter giveawayMaxim 2015 ~ DEELV DEIMNN EHLY AGGOÓRY