E. Lockhart: We Were Liars - A hazudósok

Egy gyönyörű és előkelő család. Egy magánsziget. Egy ragyogó lány, akinek baja esett; egy szenvedélyes fiú, aki a társadalmi igazságot keresi. Egy négyfős baráti kör -- a Hazudósok, akiknek a barátsága pusztító fordulatot vesz. Egy forradalom. Egy baleset. Egy titok. Hazugságok hazugságok hátán. Igaz szerelem. Az igazság. A többszörös díjnyertes író, E. Lockhart új, modern, intelligens, titokzatos regénye. Olvasd el! És ha valaki megkérdezi, mi történik a végén, egyszerűen HAZUDJ! Kiadó: Ciceró Könyvstúdió Fordító: Rudolf Anna ISBN: 9789635399406 248 oldal, kartonált Sorozat: - Műfaj: realista ifjúsági Elbeszélés módja: E/1, múlt és jelen idejű, Cady nézőpontú Lezárás: meghökkentő ~ Beleolvasó ~

„Isten hozott a gyönyörű Sinclair családban!”

E. Lokhart: A hazudósok című regényében Cadence Sinclair két nyarát követhetjük nyomon, egyet a múltban és egyet jelenben. A két évvel korábbi események homályosak; a tizenöt esztendős lány rejtélyes balesetet szenvedett nagyapja magánszigetén, ám a részletekre egyáltalán nem emlékszik, és az esetről senki nem beszél a családjukban. Ezért amikor legközelebb visszatér, Cady elhatározza, kideríti, mi is történt valójában.

„… ha valaki megkérdezi, mi történik a végén, csak hazudj!”

Számomra ez a könyv maga a komplikált eset iskolapéldája. Egyrészt vannak részletek, amelyekről nem ejthetek szót anélkül, hogy spoiler gyilkossá ne válnék, másrészt könyvmolyságom egyik lefrusztrálóbb lezárást produkálta, amivel alaposan megnehezítette, hogy a jó dolgokra koncentráljak. Holott látszólagos cselekmény nélkülisége ellenére teljesen lekötött a sztori, s a befejezést leszámítva talán csak azt hozhatom fel igazi panaszként, hogy kezdetben bajos volt követnem, pontosan ki, kinek, milyen szálon a rokona. Minden más, elsőre szokatlannak és furcsának ható vonás, leginkább a szerző jellegzetes hangjának, illetve a regény egyediségének része. Következésképp csak azt mondhatom, emlékezetes élményt adott. Olyat, ahol a lényeg a részletekben rejlik.

„Olvastam valahol, hogy egy regény legfőbb feladata, hogy apró meglepetések sorozatát szolgáltassa.”

Emiatt aztán úgy gondolom, leginkább azzal tudom megmutatni, miben volt részem, ha felsorolom azokat az apróságokat – legalább is egy részüket -, amelyek engem megfogtak olvasás közben:

- a könyv egészéből árad a valami készül, valami rossz közeleg, felkavaró hangulata

- a szöveg nyakatekert és szójátékkal teli

- a karakter leírásokat érzékletes hasonlatok és nosztalgikus anekdoták helyettesítik

- az érzéseket gyakran zavarba ejtő, már-már sokkolóan véres, túlzó képekkel teli metaforákkal mutatja be

- a Grimm mesék néhol kimondottan morbidra sikerül, de az adott helyzetekhez nagyszerűen passzoló, újra és újra visszaköszönő átiratai

- a kézfejekre írt beszédes szavak, no meg az ’életfilozófiák’

- a Heatcliff-szerű, elmélkedő Gat

- a sok-sok mindenét elajándékozó Cady

- azok a csókok a padláson

- és a nagy titok leleplezése, ami nem A csavar, csupán annak az előszele

„… a való életben a tragédia nem úgy alakul, mint a színpadon vagy egy könyv lapjai között.”

Érdekes volt. Különös, de lehengerlő. Költői és gyötrelmes, gyönyörű és brutális egyszerre. Zűrzavaros történet egy titkoktól terhes nyárról, amely darabokra tépte egy fiatal lány és családja életét. Akik szeretik az összetett, drámai, elgondolkodtató könyveket, garantáltan élvezni fogják ezt a különleges utazást.

Kedvenc mondatok:

„A csönd védőburkot képez a fájdalom körül.”

„Ne törődj bele olyan gonoszságba, amin tudnál változtatni.”

„… jó, amikor szeretik az embert, még akkor is, hogyha nem lesz tartós.”

Az olvasás lehetőségét köszönöm a kiadónak!