Tiffany Reisz: Az úrnő
Nora Sutherlin, az ünnepelt dominatrix, a híres erotikus szerző egy szobában találja magát, két férfi társaságában. Más körülmények között élvezné ezt a kis játékot, de most partnerei nem játszani akarnak. Hamarosan megérti: ha életben akar maradni, fogvatartói Seherezádéjává kell válnia, miközben bíznia kell abban, hogy szerettei - Wesley, Kingsley, de legfőképpen Soren - rá fognak jönni, hogyan mentsék meg. Egy halottal azonban nehéz vitázni, és Marie-Laurie, Kingsley nővére és Soren elhunytnak hitt neje minden, csak nem kompromisszumkész. Egy sértett nőnél pedig nincs veszélyesebb ellenség, és bár Nora mindezt tudja, lassacskán mindent elmesél az asszonynak arról, hogyan lett egy katolikus pap szeretője, miközben egyre mocskosabb részleteket tár fel a múltból... A háttérben Soren, Nora és Kingsley életének minden fontos szereplője csendben várakozik, hogy aztán az összekuszált szálakat kibogozva az olvasó is megtudja, kicsoda Nora Sutherlin valójában. Vagy legalábbis elhiggye, hogy tudja... Kiadó: Athenaeum Fordító: Márton Andrea ISBN: 9789632934112 528 oldal, puhatáblás Sorozat: Eredendő bűnösök 4. Műfaj: erotikus Elbeszélés módja: E/3, múlt idejű Érzékiség: botrányosan íncsiklandóan perverz Lezárás: egyelőre boldog |
Melyik három szóval jellemeznéd a könyvet?
Nusejka: Izgalmas, feltáró, kiforgató.
„Ez a szerelem mélyebb volt a vonzódásnál, a vonzalomnál, a románcnál vagy a vérköteleknél. Ez valami erősebb, furcsább, vadabb volt… olyan, mint a hit.”
Angelika: Az egyik legjobb
Mit gondolsz a sorozat ívéről és a történet felépítéséről?
Nusejka: Nagyon szerettem. Szerintem a kötetek egyenként is megállják a helyüket, külön-külön is olvashatóak és nem igénylik feltétlenül a folytatást. Mégis, a négy kötet együtt ad ki egy kerek egészet. Ehhez olyan átgondolt, kifinomult írásmódra van szükség, amivel manapság sajnos ritkán találkozhatunk a szórakoztató irodalomban. Első olvasásra botrányos és meghökkentő, de ha a végén visszanézünk, láthatjuk, ahogy a mozaik darabok egy tökéletesen és pontosan megtervezett mintába hullottak bele. Tiffany Reisz olyan eszközöket használ, amire a felületes szemlélő könnyen azt mondhatja: harsány és hatásvadász. Ugyanakkor ha a botrányos és perverz elemek mögé nézünk, meglepő és érdekes gondolatokat találhatunk.
„A katolikusok nem a halál, hanem a reményvesztettség miatt ítélik el az öngyilkosságot.”
Angelika: Egyértelműen tetszik az irány, amit Tiffany választott. Norát olyan bátor, vicces és pimasz nőként ismertük meg, aki képes egyszerre flörtölni és sértegetni, ha egy morcos szerkesztő, vagy egy minden lében kanál riporter az ellenfele. Most viszont valós veszéllyel kénytelen szembenézni, ahol csábereje mit sem ér, és az élete a tét. Örömmel láttam, hogy harciasságából és gúnyolódó szellemességéből mit sem veszített. Nagyon tetszett, hogy mint egy modern kori Seherezádé, történetekkel nyert időt, hiszen a múltbéli emlékek mind a neki – és nekem – oly kedves férfiak körül forogtak. S bevallom, érdekes fricskának találtam, hogy míg a sorozat kezdetekor Nora írása volt az, ami nem kis kavarodást okozott, ezúttal viszont azon múlt az élete, hogyan bánik a szavakkal.
„Nora azon tűnődött, hogyan fogalmazza meg finoman (…) Aztán eszébe jutott, hogy ő Nora Sutherlin, és nem kell finomkodnia.”
A korábbi kötetekhez viszonyítva milyennek találtad ezt a részt?
Nusejka: Felemás érzéseim vannak. Az első három rész kiegészítéseként zseniális lezárást kaptunk, viszont önmagában ez a kötet nekem kevésbé tetszett. Az alaphelyzet rettenetesen felfokozott, miközben az állandó visszaemlékezések folyamatosan visszafékezik a történet lendületét. Persze, ennek is megvan a célja. Mégis, én azt éreztem, hogy bár nagyon sok mindent megtudunk, amit eddig csak sejthettünk, valójában mégsem történt szinte semmi a könyv végéig. Nora örök humora azonban valamennyire kárpótolt még ezért is, és mindent összevetve ugyanolyan élvezet volt ezt a részt olvasni, mint bármely korábbi kötetet.
„Nora nem szűnik meg megdöbbenteni engem.”
Angelika: Ezzel a sorozattal sosem unatkozok: minden kötete magával ragad, és szinte letenni sem akaródzik. Imádom, és ámulatba ejt, ahogyan újra és újra képes megkérdőjelezi a hagyományos és szokványos elképzeléseket, legyen szó vallásról, emberi természetről, szerelemről vagy szexről. Ráadásul mindezt nagyszerű, okos stílusban teszi. Szerencsére ebben a kötetben sem volt ez másként, sőt. Így aztán, ahogy az előző három részt, úgy ezt is élvezettel olvastam.
Mi a véleményed a szereplőkről és a köztük lévő kapcsolatról?
Nusejka: Húú, erről regényt lehetne írni, de Tiffany ezt már megtette helyettem :) Azt mondhatom, hogy a végére talán mindenki a megfelelő helyre került…
„A Nora Sutherlin nélküli világ Søren nélküli világ is.”
Angelika: Ez egy kesze-kusza kapcsolatrendszer, ahol mindenkit szoros kötelékek kötnek a másikhoz, és bár először szokatlan volt a dolog, mára megtanultam így elfogadni, sőt imádni, mert Miss Reisz elképesztően ért hozzá, hogy egyedi és ellenállhatatlan karaktereket keltsen életre. S bár tisztában vagyok vele, hogy ennek a sorozatnak pont az az egyik lényege és vonzereje, hogy megmutatja, nem mindenkinek a hagyományos életstílus jelenti a boldogságot, azért én képtelen vagyok megtagadni a bolond romantikus lelkemet, és úgy ellágyulok, mint vaj a napon, amikor Søren és Nora kapcsolatáról van szó. Mert hát ki bírja megállni sóhajtozás nélkül az ilyen részeket:
Kedvenc jelented vagy mondatod?
Nusejka: „Maga tudja, hogy Søren nem vámpír, ugye? Søren szadista. Nem attól lesz perverz, mert Søren megharapja.”
Angelika: Számos jelenet eséllyel pályázott a szívemnek legkedvesebb címre, de akadt egy pillanat, ahol szinte boldog tapsikolásban törtem ki. Így habár elsőre furcsának hangozhat, azt kell mondanom a kedvenc részem az, ahol a főgonosz Marie-Laure rafinált módon arra kényszerítette Norát válasszon az ifjú, jóravaló, vanília Wesley és a szadista dom Søren között; döntsön, ki iránti szerelme a nagyobb.
„Olyan nem létezik, hogy „jobban”. A szerelem nem így működik. A szerelem végtelen. Megszámlálhatatlan.”
Volt-e olyan a regényben, ami nem nyerte el a tetszésedet?
Nusejka: Minden prüdériát nélkülözve be kell vallanom, hogy a történet végén lévő mindenki-mindenkivel csinálja dolog nekem nagyon nem hiányzott. Nehéz megmagyarázni, egész egyszerűen csak úgy érzem, hogy ez nem adott semmi pluszt a ciklus lezárásához, az az utolsó 30-40 oldal nélkül is teljes lett volna.
„Az élet furcsa, és csodálatos, és ijesztő és jó.”
Angelika: Erős túlzás lenne azt állítani, hogy nem tetszett, de engem meglepett Grace feltűnése és a szerep, amit ráosztott az írónő. Habár sejtem, hogy érdekes történetszál kerekedhet ebből, bennem egy csöppnyi keserű szájízt és némi csalódást keltett, amiért Søren nem csupán a szadista énjét volt hajlandó megosztotta valaki mással, aki nem Nora vagy Kingsley. Így aztán ami Grace és Søren között megesett minimum a meghökkentő és vegyes érzelmeket kiváltó jelzőket érdemli nálam.
Várod-e a folytatást, és ha igen, milyen fordulatban reménykedsz?
Nusejka: Nem tudom, hogy lesz-e igazán folytatása ennek a ciklusnak, hiszen a folytatás kötetetek valójában az előzményeket mutatják be. Nem is vagyok benne biztos, hogy ezután a lezárás után egyáltalán kell-e még folytatni, legalábbis a jelenben nem hinném. A múltbéli eseményeket bemutató köteteket szívesebben olvasnám.
„… író vagyok. Nem árulhatok el mindent neked az elején.”
Angelika: Kell ezt még kérdezni? Mindenképp és minél hamarabb szeretném a folytatást. Kíváncsi vagyok, milyen lesz Noráék számára a new orleansi élet, hogy milyen változásokat hoznak az ebben a kötetben kiderült titkok. Érdeklődve várom, hogy további részleteket megtudjak ennek a nem mindennapi triónak a múltjáról, s ugyanakkor szívesen venném, ha többet láthatnám Kingsley-t az ő Juliette-jével, mint ahogy az ellen sem tiltakoznék, ha Griffin és Michael nagyobb szerephez jutna a jövőben.
Nusejka értékelése: | Angi értékelése: |
04.22. - MFKata gondolatai
04.24. - Függővég
04.26. - CBooks
04.28. - Kelly & Lupi olvas
Nyereményjáték:
Nora Sutherlin életében számos férfi játszik fontos szerepet, így most nekik szeretnénk egy kis figyelmet szentelni. A blogturné minden állomásán közreadunk egy-egy rövid jellemzését, amely alapján egy igazi Eredendő Bűnösök rajongónak nem okozhat gondot kitalálni a szereplő nevét. Segítség gyanánt még az első betűt is megadjuk.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyerteseknek 72 órán belül válaszolniuk kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
192 cm magas, szőke, skandináv származású, és nem Alexander Skarsgardnak hívják.