2013. január 20., vasárnap

Sylvia Day - Reflected in You - Melléd láncolva


Gideon és Eva lebilincselő, vad kilengésekkel teli története folytatódik. Kapcsolatuk igazi "se veled, se nélküled" - bár szenvedélyesen szeretik egymást, a régről magukkal cipelt lelki sérülések és az egymás kizárólagos birtoklására törekvő elemi ösztönök minduntalan közéjük állnak. Kísért a szörnyű múlt, a sebek túl mélyek... Elég egyetlen hibás döntés, és a szakítás immár végleges lehet.

Főszereplők: Eva Tramell & Gideon Cross
New York - jelenkor

Sorozat: Crossfire 2. 
Műfaj: erotika
Kiadó: Ulpius
Megjelenés: 2012. december

384 oldal, puhatáblás
„Az emberek túljutnak a szerelmen. Tudnak élni nélküle, tovább tudnak lépni. A szerelmet el lehet veszíteni, és újra megtalálni. De nálam nem ez a helyzet. Én nem élnélek túl Eva.”
A Melléd láncolva közvetlenül ott folytatódik, ahol a Hozzád kötve véget ért. Gideon és Eva alig egy hónapja vannak együtt, s míg a férfi már mindent tud az Evát kínzó emlékekről, ő nem igazán képes megnyílni. És ez aláássa Eva kapcsolatukba vetett hitét. Mind jobban bizonytalankodik, kételkedik, féltékenykedik, Gideon annál jobban bezárkózik. Majd a képzeletbeli szerelmi háromszög négyszöggé bővül, és úgy tűnik, a szakítás elkerülhetetlen. Bármennyire igyekeznek maguk mögött hagyni a múltat, az újra figyelmet követel, és itt az idő végleg elvarrni néhány szálat, még ha ennek fájdalmas is az ára.
„Azt akarom, hogy harcolj értem. Azt akarom, hogy számítsak neked ennyire. Az akarom, hogy megőrülj értem. De a birtoklási vágy bizalom nélkül maga a pokol. Ha nem bízol bennem, akkor semmink sincs.”
Tetszett-e? Igen. Megőrjített-e? Időnként, és nem is kicsit. Szeretném-e már a kezemben a folytatást? Nagyon. Hogy miért? Mert engem megfogott ez a normálistól igen távoli, zűrzavaros, de vadul intenzív, perzselő, egymásba kapaszkodó, egymástól függő kapcsolat. Mert mind Gideon, mind Eva annyira sérült személyiség, hogy egyszerűen képtelen vagyok nem lenyűgözőnek találni, hogy az ő múltjukkal akarnak egy kapcsolatot, s a maguk módján tesznek is ezért.
„Azért voltunk együtt, mert függtünk egymástól. Még soha életemben nem voltam olyan bódult, mint amikor jó volt vele, és tudtam, hogy ezzel ő is így van. Kifacsartuk magunkat ezekért a pillanatokért, pedig olyan fáradságosak voltak, hogy kizárólag a makacsságunk, eltökéltségünk és szerelmünk miatt harcoltunk értük.”
Aki kézbe veszi a kötetet, készüljön fel egy érzelmi hullámvasútra, ahol az utazás a bizalomról tanít, és a végállomás csak a kezdete valami újnak.

Nálam pozitívumként szerepelnek:
.
  • Gideon maga. Végre nem csak egy olyan főhős, akiről százszor és még párszor elmondják, hogy éles, számító elme, veszedelmes és kegyetlen aurájú, hanem bizonyítékot is kapunk erre. Így sokkal könnyebben hihető, hogy a cél a lényeg alapon képes átgázolni az akadályokon. Ráadásul nekem nem is kicsit csábító az a vasfegyelem, amivel kordában tartja az érzelmeit. Rendben, néha a féltékeny düh utat tör a higgadtság álarca mögül, és tombolni kezd, de gyakran Eva provokálja ki.
  • Kaptunk némi információt Gideon múltjáról! Őszintén bevallva, már kezdet megőrjíteni, mi a csuda taszította érzelmi roncs állapotába, és valószínűleg lapokra szedtem volna a könyvet, ha nem lépünk előrébb ezen a fronton.
  • Eva két lábbal a földön járó apja kellemes csalódás volt. Végre egy higgadt, kiegyensúlyozott hang!
  • Eva édesanyja továbbra sem szívem csücske, de végre azt mondhatom, kezdem jobban tolerálni a nőt. Egyetérteni a viselkedésével valószínűleg sosem fogok, de immár kicsit jobban értem, miért olyan, amilyen.
  • Dr. Terence Lucas olyan figura, akit bosszantó tüskének éreznék, ha nem lett volna a 14. fejezet. Ott és akkor úgy éreztem, az írónő kikacsintott kicsit a sorozat bírálóira. Az ördög ügyvédjének szerepében olyan mondatokat adott a doktor szájába, olyan véleményt fogalmaztatott meg vele, amit sokan gondolnak, nevezetesen, hogy „Gideon Cross egy önimádó szociopata”. Tetszett!
  • Mint ahogyan az is, hogy főszereplőink maguk mondják ki, hogy bizony sokszor szexszel oldják meg a konfliktusaikat. Nem mintha varázsütésre ez másként lenne aztán, de már maga a felismerés is kellemes változatosság volt sok hasonló regényhez viszonyítva.
Nálam a negatív oszlopban szerepelnek:
.
  • Kezd kissé fárasztó lenni, hogy Eva folyton azt ismételgeti, Gideon milyen férfias, milyen csodásan jóképű. Vettem az adást, a pasi isten ajándéka, de most már lépjünk tovább, könyörgök.
  • Az első részben még érdekesnek találtam Eva szobatársát. Szívesen megtudtam volna róla is többet, és örültem volna egy mellékszálnak, ahol Cary párjára lel. Úgy néz ki, ez a regény egyrészt nem igazán képes teret engedni holmi mellékszereplők saját kis történetének, másrészt Cary az én szememben ez után a rész után megkapta az unalomba fulladt karakter ’kitüntető’ címét, támadás ide vagy oda.
  • S igen, a mellékszereplők. Cary mellett immár többet van színen Eva főnöke és annak partnere, sőt a barátkozni kész húgocska is feltűnik, de csupán a háttér szürkeségébe süppedt karakterek maradnak. Mintha csak az lenne a szerepük, hogy bizonyítsák, Eva létezik a Gideonnal folytatott viszonyán kívül is, ám valós személyiséget elfelejtett volna nekik adni a szerző.
  • Elmondhatatlanul sajnálom, hogy ez Eva szemszögéből írt E/1-ben mesélő történet. A könyv második felére már-már utáltam, hogy nem láthatok bele Gideon gondolataiba, nem ismerhetem jobban, mi mozgatja, és mit miért is tesz.
Akik hozzám hasonlóan ki nem hagynák a harmadik, s egyelőre úgy tűnik, utolsó felvonást, azoknak bizony május hétig várniuk kell, hiszen angolul csak akkor fog megjelenni. Hogy magyarul? Fogalmam sincs, de ha csak nem igen közel ehhez a dátumhoz, nem hiszem, hogy türtőztetni fogom magam… pláne ilyen kis részleteket olvasva.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top