Sarah MacLean: A számkivetett herceg

Temple-t azzal vádolják, hogy meggyilkolta Mara Lowe-t az esküvője előtti éjszakán, ő azonban nem emlékszik semmire. A férfi azóta, immár tizenkét éve nagy vagyonra és hatalomra tett szert London legexkluzívabb kaszinójának tulajdonosaként, feloldozást azonban nem kapott – egészen addig, amíg egyik este meg nem jelenik Mara, hogy felajánlja az egyetlen dolgot, amire a férfi vágyik.
Mara tervei között nem szerepelt, hogy valaha is visszatér abba a világba, amelyet maga mögött hagyott, de amikor az öccse súlyos adósságot halmoz fel Temple kaszinójában, kénytelen ajánlatot tenni a férfinak: a nyilvánosság elé lép, hogy elmondja az igazságot. Azt, hogy a férfi nem gyilkos.
Az alku kecsegtetőnek tűnik, azonban Temple-nek be kell látnia, hogy nem lesz egyszerű dolga ezzel a titokzatos, őrjítő nővel, aki láthatóan bármit képes kockára tenni a számára fontos dolgokért. Temple minden erejével igyekszik ellenállni Marának, és megóvni a saját szívét.

Sorozat: A szerencsejáték szabályai 3.

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Fordító: Mergl-Kovács Bernadett ISBN: 9789635974634 488 oldal

Érzéseim A számkivetett herceg olvasása után nagyjából oly’ kuszák, mint az elmúlt pár évben a Sarah MacLean regények hazai kiadása. Mivel jelenleg az írónő két sorozatának fordításai érkeznek párhuzamosan, talán nem árthat felidézni, hogy ez a kötet A szerencsejáték szabályai kvartett harmadik darabja. A londoni Bukott Angyal nevű kaszinó alapítóinak párra találását nyomon követő széria a Hozományvadászok kíméljenekkel, Penelope Marbury és Michael Lawler, Bourne márkija egymásra találásával indult még 2019-ben, majd 2021-ben következett A megérdemelt szerető benne Philippa Marbury és Jasper Arlesey, Harlow grófja, azaz Cross románca. Most pedig Mara Lowe és William Harrow, Lamont hercege, azaz Temple története került sorra.

„Hát nem vagyunk-e mind a sors áldozatai?”

S micsoda különleges történet az övék!

Kettejük sorsa még tizenkét esztendővel korábban fonódott össze kibogozhatatlanul. Akkor, amikor az alig tizenhat éves rémült gyereklány félelemből született, ostobán kivitelezett terve egy éjszaka alatt átírta jövőjüket. A hölgy miután megszökött, rejtőzködni volt kénytelen, majd később álnéven kezdett új életet, a semmire sem emlékező férfit pedig kivetette az úri társaság, hiszen a nő gyilkosának tartották. A veszteségek és nehézségek megacélozták őket, miközben új célt és hivatást találtak mindketten. Ám a végzet, vagy helyesebben szólva az asszony felelőtlen, tékozló öccse miatt útjaik ismét keresztezték egymást. Christopher Lowe több ezret, egy egész életet jelentő vagyont veszített az alvilági klubban, így egyetlen reménye az adóságból kikecmeregni az Angyal öklözőjének ringben való legyőzése maradt. Ám csak a bolond bízhat abban, hogy esélye lehet Temple ellen. Ezért Mara úgy dönt, felkínálja az egyetlent a férfinak, amely érdekelheti; a feloldozást, azaz az igazat arról a szerencsétlen éjszakáról.

Akár a megdöbbentő nyitó fejezet, úgy ez az alaphelyzet szintén roppant érdekes, garantáltan megragadja az ember lányának figyelmét. Amilyen különös, olyan lenyűgöző. Bevallom, ott az elején voltak kétségeim, hogy ebből valaha boldog végkifejlett lehet. Ám Sarah MacLean hihetetlenül tehetséges mesélő. Szórakoztató, gördülékeny és okos prózája úgy vitt magával, hogy egyszer csak azt vettem észre, úgy drukkolok Temple-éknek, mintha csak legkedvesebb barátaim boldogságáért szorítanék. Így természetesen örültem a kissé szokatlan, önfeláldozásban bővelkedő lezárásnak.

„… a gyűlölet … Haszontalan érzelem, amely félelemből, reményből és vágyból táplálkozik.”

Mégis, kissé zavaros érzésekkel búcsúztam a regénytől. Félreértés ne essék, csodálatosan élvezetes olvasmány volt elejétől a végéig. A főhőstől olvadoztam, a mellék karaktereket pedig imádtam. Ámde ritkán esik meg velem, hogy egy ennyire talpra esett, pláne ilyen érdekes háttérsztorival rendelkező hősnőt ne sikerüljön megszeretnem. Hiába ismertem meg az okokat, amelyek akkor régen arra a buta tervre késztették, és hiába tett annyi jót a közbeeső időben, egyszerűen képtelen voltam megbocsátani neki, hogy nem csupán hagyta, hogy egy vétlen fiú járulékos áldozattá váljon, de aztán több, mint egy évtizedig hagyta, hogy megbélyegezze a társadalom. Ráadásul kétszer is elkábította! És mindezek után, amikor a férfi jogos haragjában nem épp kedves szavakkal illette, úgy felháborodott, és olyan bődületes botorságot művelt, hogy legszívesebben átnyúltam volna a lapokon, hogy én keverjek le neki egy hatalmas, észre térítő pofont. Értem én, hogy a szerelemes szív sok mindent képes megbocsátani, de talán én ettől bosszúszomjasabb vagyok, én nem tudok ilyen elnéző lenni. Nekem szerintem több alázatra, alaposabb bocsánatkérésre, őszintébb megbánás kimutatására lett volna szükségem. Viszont tisztában vagyok vele, hogy ez csupán az én érzelmi szűrőm. Ettől azért még lelkesen ajánlom A számkivetett herceget minden történelmi románc kedvelőnek.

És alig várom, hogy érkezzen a sorozat záró része, mert a regény utolsó két mondata naaagyon ütött. Most legszívesebben minden Chase jelenetet újra olvasnék, volt-e korábban valami utalás erre, amin akkor csak úgy figyelmetlenül átsiklottam…

♥ A recenziós példányt hálásan köszönöm a kiadónak!