L.J. Shen: Bajkeverő

ROSIE
Azt mondják, hogy az élet egy gyönyörű hazugság, a halál pedig egy fájdalmas igazság. Igazuk van. Senki sem keltett bennem elevenebb érzést, mint az a pasi, aki állandó emlékeztetőül szolgál arra, hogy a napjaim meg vannak számlálva. Ő az én fényes, tiltott gyümölcsöm. Egy hatalmas illúzió a kegyetlen valóságommal szemben. Ráadásul a nővérem exbarátja. Mielőtt azonban elítélnél, egyvalamit tudnod kell: én láttam meg őt először. Én sóvárogtam utána először. Én szerettem bele először. Tizenegy évvel később pedig besétál az életembe, és egy második esélyt követel. Dean Cole akar lenni az én Bronzlovasom. De az én időm lejár. Nem olyan vagyok, mint mások. Van egy betegségem. Néha én győzedelmeskedem felette, máskor a betegség felettem. A lovagom, fehér lovon, végre megérkezett. Remélhetőleg még nem túl későn.

DEAN
Azt mondják, hogy a legfényesebb csillagok égnek ki a leggyorsabban. Igazuk van. Ez a csaj teljesen felvillanyoz. Pimasz és szarkasztikus, de hatalmas a szíve. Egy olyan világban, ahol minden fénytelen, úgy ragyog, mint a kicseszett Szíriusz. Tizenegy évvel ezelőtt a sors elválasztott bennünket egymástól. Nem fogom hagyni, hogy ez ismét megtörténhessen. Kész küzdelem közel kerülni hozzá, de nem a semmiért nevez mindenki Ruckusnak, vagyis Bajkeverőnek. Rosie LaBlanc hamarosan megtapasztalhatja, milyen az, amikor teljes erőbedobással harcolok valamiért. És a meghódítása minden más győzelemnél édesebb lesz.

„Ha valami romlott és piszkos és szórakoztató – akkor benne vagyok!”

Általában, ha eredetiben olvastam egy regényt, csak akkor újrázok vele magyarul, ha roppant emlékezetes élményt nyújtott, s így az esetek többségében másodszorra ugyancsak nagyon szoktam élvezni a történetet. A Sinners of Saint köteteket szinte egymás után daráltam le anno, és kijelenthetem, hogy eléggé felejthetetlenek maradtak, ugyanakkor számomra már első nekifutásra sem voltak tökéletesek. Minden egyes részben akadt valami, ami zavart, de nem annyira, hogy elhomályosítsa az élvezetet. Így aztán felettébb kíváncsi voltam, ha szép anyanyelvünkre lefordítva olvasom őket, vajon melyik irányba billen a mérleg, ha megmoccan egyáltalán. Az első rész, a Vicous - Ádáz, így is, úgy is megvett magának. S most végre megérkezett a második könyv!

„… egy hangyányi eszelősséggel fűszerezve.”

A Ruckus – Bajkeverő a kicsapongó élet poszterfiúja, Dean Cole és a szeretetreméltó Baby LeBlanc, azaz Rosie kissé kesze-kusza, második esély a szerelemre sztorija. Románcuk kettejük dühítően zavaros közös múltja miatt félig-meddig ’tiltott’, ráadásul mindketten nehéz csomagot cipelnek: egyikük életét egy végzetes betegség nehezíti, másikuk pedig trauma okozta függőséggel él miközben magával a traumával úgyszintén birkózik folyamatosan. Mégis, ebből a zűrzavarból valami egészen gyönyörű születik. Csakhogy az én telhetetlen lelkem picit még többet szerettet volna. Részletgazdagabbat, mélyebbet, még egy kis pluszt. Mert ha az meglett volna, akkor nem csupán azt írhatnám, hogy a főszereplők újfent meghódították a szívemet és ismét megigézett történetük összetettsége, hanem ódákat zenghetnék.

„A szerelem olyan volt, mint az őrülettel táncolni a sötétben, figyelni színes fényeit.”

Node, így marad az, hogy kiemeljek néhány számomra pozitív vonást, úgy mint:

✦ a történet akár önállóan is olvasható, köszönhetően a múltat megidéző részleteknek

✦ váltott nézőpontban ismerhetjük meg az eseményeket

✦ két nagy csavart is tartogat a sztori, igaz, nem romantika terén, hanem a múlt titkainak felszínre kerülése miatt (és engem mindkettő alaposan meglepett)

✦ hatalmas, olykor szélsőséges érzelmek árja és perzselő szenvedély hatja át a könyv egészét

✦ Rosie „Mitől érzed úgy, hogy élsz” gondolatai mélyen megérintettek

✦ Visous és a többi Szívtipró ’vendégszereplése’ nálam nagy pirospontot ért

„A szerelem nem tökéletes. Az élet sem tökéletes. Ennek ellenére mindkettő csodálatos dolog, amit nagy becsben kell tartani minden áldott nap.”

Ám ezek mellett nem tagadhatom le, hogy bizony akadtak hibák a könyvben, amelyeknek közük sincs ahhoz, hogy csak úgy, mint oly sokszor már, ezúttal is magyarul durvábbnak bizonyult a nyelvezet és stílus, mint angolul. Az én szememben a legnagyobb mulasztás Dean alkohol problémájának iszonyatosan leegyszerűsített bemutatása volt. Sajnálatosnak találtam, hogy a kilábalási, gyógyulási folyamat egyaránt szinte varázsütés szerűen érkezett. A másik, mindenképp említést érdemlő bibi, az szerintem a lezárás kivitelezése volt. Beismerem, a három évvel későbbre bepillantást nyújtó epilógus némileg enyhített a kiborulásomon, de az utolsó fejezetet akkor is kegyetlennek és hatásvadásznak éreztem.

S ha már a könyv végét említem, ahol a jövő nemzedék feltűnik a lapokon, mindenképpen szeretném felhívni rá a figyelmet, hogy a Vágyak iskolája hazai sorozatcímet kapó All Saints High kötetek olvasásának időzítésével érdemes óvatosnak lenni. A második rész, a Vagány például Knight Cole és Luna Rexroth, azaz Dean és Trent gyermekeinek egymásra találását meséli el. Ráadásul úgy, hogy a szülőkre nézve csúnya spoilerekbe lehet beleszaladni, ha véletlen a fiatalok könyvével találkozik először az ember. 

Kedvenc idézet:

„Azt hiszed, hogy kedvellek? Most viccelsz? Én nem kedvellek, hanem szeretlek. És még ez a szó sem képes kifejezni, mit érzek irántad valójában. Érted élek. Érted lélegzem. Meg is halnék érted. Számomra. Mindig. Is. Te. Voltál. Az. Igazi.”

♥ A recenziós példányt hálásan köszönöm a kiadónak!