Jeaniene Frost: Lángok ​kötelékében


Aki a tűzzel játszik, az megfizet érte.

Leila sokat tanult a vándorcirkusznál töltött évei alatt, de van, amire nem készülhetett fel: hogy hogyan legyen vámpír, és hogyan legyen a történelem leghíresebb vámpírjának felesége. Az új helyzet Leila számára egyszerre veszélyes és szenvedélyes, de az igazi fenyegetés csak most érkezik…
Vladnak le kell győznie ellenségét, akivel évszázadok óta tart a harcuk, és akinek a hatalma vetekszik az övével, a befolyása pedig országokon átível. Vlad számára ismeretlen a félelem, az érzés most mégis hatalmába keríti… félti Leilát, mert az ellenség pontosan tudja, hogy ő Vlad legnagyobb gyengéje. Barátok és ellenségek fognak össze ellene, és a túlzott féltésével bajba sodorja Leilát, így végül az újdonsült felesége iránt érzett szerelem lehet az, ami végleg megpecsételi mindkettőjük sorsát.

„Ő a tűz, ami előbb-utóbb elkerülhetetlenül felemészt…”
Készséggel elismerem, Jeaniene Frost azon szerzők közé tartozik, akikkel kapcsolatban kissé elfogult vagyok. Pontosabban szólva az általa életre hívott Night Huntress univerzum az, amely olyannyira kedvenccé vált nálam az évek során, hogy még a kevésbé ütős darabjait is jól esik –akár újra és újra - kézbe venni. Nem tagadom, a magyar fordításban most harmadik kötetéhez érkező Az éjszaka hercege kvartett számomra nem ér fel Cat & Bones kalandjaihoz, ám ha elvonatkoztatok a nagy kedvencektől… Nos, akkor azt kell mondanom, ezek a regények szintén kitűnő szórakozást nyújtanak, ez a darab pedig különösen izgalmasra sikerült.
„Vladnak (…) a szerelme is éppen olyan, mint az egész élete: zabolátlan, veszélyes, elsöprő.”
Az írónő által megálmodott, s mostanra alaposan bejáratott világ, ahol vámpírok, ghulok, szellemek, lidércek, s ki tudja még miféle paranormális lények hemzsegnek, jól felépített és érdekes, ráadásul igen ritka vendég a nyugalom. Az ismerős karakterek rövidebb-hosszabb felbukkanása pedig mindig kellemes plusz a hozzám hasonlóan kitartó rajongók számára. A szöveg ezúttal is lazább stílusú, de gördülékeny és sodróan lendületes; a leírások főként csak a hangulat vagy a helyszín felvázolásául szolgálnak. A történet mesélője még mindig a hősnő, így sajnálatos módon újfent csak az ő gondolatai és érzései azok, amelyeket alaposan megismerhetünk. A cselekményben nincsenek üres járatok, szinte dúskálunk a néhol igen véresre és lángolóra sikerült akció jelenetekben. Hmm, na igen. Tény, hogy a szerző sosem rettent vissza karaktereinek gyötrésétől, de amit az - ismételten (rezignált sóhaj) - elrabolt Leilával műveltek, az egészen brutálisan gyomorforgató volt. Azonban a rettenet pozitív hozadéka, hogy a dühtől izzó Vlad rájött, még mindig képes fokozni eddig sem csekély erejét.
„A múltja formálja az embert, de az ember nem egyenlő a múltjával.”
A pörgős események között lelki fejlődésre vagy romantikázásra az én ízlésemnek roppant kevés idő jutott. Bíztatónak tartom viszont, hogy bár apró lépésekkel, de mintha Leila és az édesapja kapcsolata kezdene rendeződni. Ám ami ennél is fontosabb, hogy Vlad óriási lépést tett annak érdekében, hogy maga mögött hagyja a múlt árnyait. Persze ehhez hatalmas lökést adott az, hogy megannyi áldozat után végre sikerült leszámolnia Szilágyi Mihállyal.
Csakhogy Vlad hiába semmisítetté meg legfőbb ellenségét, a béke időszaka továbbra is várat magára, mivel a regény vége egy újabb nagy csavart tartogatott. Kiderült, hogy akad még valaki, aki évszázadok óta tiszta szívéből gyűlöli a havasföldi vajdát. Minden bizonnyal az ő felkutatása áll majd a széria záró részének középpontjában. Szerencsére nem körmöt rágós függővéget kaptunk, de azért nem tiltakoznék egy közeli megjelenés ellen.
S ha már lezárás, szerintem külön említést érdemel az epilógus. Habár a könyv nagy részében nagyítóval kellett keresni a humort, az utolsó oldalakra kijutott egy hatalmas kacaj: Megtudhattuk végre hogyan indult irodalmi hódító útjára a Drakula mítosz. Csak annyit mondok, ki mint vet, úgy akarat… :D

Könyvinfók:


Jeaniene Frost

beleolvasó
moly
goodreads

Kiadó: Könyvmolyképző

Fordító: Varga Tibor
ISBN: 9789634577126
296 oldal

Műfaj: paranormális románc
Sorozat: Az éjszaka hercege 3.
Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, Leila nézőpontú

Ki? Vladislav Basarab Dracul / Vlad Tepes (~580) & Leila Dalton (25)
Hol? főként Románia
Érzékiség? izzó
Szerelmi háromszög? nem
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? nem igazán

06.12. - Sorok között
06.14. - Angelika blogja
06.16. - Olvasónapló
06.18. - Könyvvilág

Nyereményjáték:

Minden állomáson egy vámpíros regényből találsz idézetet, a feladatod, hogy beírd a Rafflecopter doboz megfelelő sorába az adott könyv címét.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
„Talán végre megtalálta a lelkiismeretét százegynehány év teljes erkölcstelenség után.”

Angi

Angelika most, túl a negyedik x-en, immár több, mint húsz esztendeje nagy rajongója a mindig boldog véget érő történeteknek. 2010 januárja óta ír rövid beszámolókat az általa olvasott regények (egy részé)ről.