Teagan Hunter: Légy merész!
Egy téves számból többnyire nem is lesz több, pillanatok alatt elfelejted. Nem kezdesz az illetővel se csetelni, se flörtölni. Nem ő az első gondolatod ébredéskor, vagy az utolsó elalvás előtt… És tutira nem beszéled rá, hogy vegyen egy kiskecskét.
Mert az fura lenne.
Zach Hastings és én fülig merülünk a téves hívását követő mizériába, és nem követjük a szabályokat. Én nem keresek szerelmet, Zach pedig egyértelműen mellétárcsázott, de… talán mégis célba talált a szívemben.
Mert az fura lenne.
Zach Hastings és én fülig merülünk a téves hívását követő mizériába, és nem követjük a szabályokat. Én nem keresek szerelmet, Zach pedig egyértelműen mellétárcsázott, de… talán mégis célba talált a szívemben.
Teagan Hunter Légy merész című kötetének megjelenésével a magyar fordításban elérhető románc szerzők színes palettája egy újabb névvel bővült. S ennek én roppant mód örülök. Nem csupán azért, mert a változatosság gyönyörködtett, hanem azért, mert ezúttal (is) egy olyan szerző hazai bemutatkozásáról van szó, akinek írásához volt már szerencsém eredetiben, és irtó jól szórakoztam rajta.
„Te vagy a legjobban sikerült téves hívásom.”
A Texting sorozatot mintha nekem találták volna ki. Vicces, pergős, könnyed love sztorik, amelyekben az üzeneteknek komoly szerep jut. Az önállóan ’fogyasztható’ darabokból álló széria indító kötetében például egy téves számra küldött ártatlan sms indítja be az eseményeket, hogy aztán jó néhány képtelen beszélgetéssel, pár kissé kínos szituációval, no meg persze egy cuki mini kecskével később elérkezzünk a happy endhez. Szinte észrevétlenül, ugyanis a sok kuncogástól fel sem tűnik az embernek, milyen ütemesen fogynak a lapok. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy a kellemes szórakozás időröpítő tulajdonsága mellett a számos üzenet, és egyáltalán, a kimondottan párbeszédközpontú mesélési stílus lehet a ludas abban, hogy messze nem érződik még átlag hosszúságúnak sem a történt. Sőt, mivel a drámai konfliktus szintén viszonylag gyorsan feloldást nyert, én például kimondottan rövidnek találtam a könyvet.
„Nincs benne semmi mély vagy költői, de valahogy különleges.”
Pedig szinte minden megvolt benne. Átlagemberek hibáival rendelkező, könnyen megkedvelhető főszereplők, incselkedő ismerkedés, randik, szenvedélyes pillanatok, a nagy félreértés, kibékülés, végül boldogság. Jutott tér némi bolondságnak – nálam a kecskerablás mindent vitt – és kockaságnak – vajon mit mond rólam, hogy én is el tudom énekelni a Lego-kaland betétdalát? -, pár jópofa mellékszereplőnek és eszméletlen mennyiségű kajának (Komolyan, éhesen senki ne kezdje olvasni ezt a könyvet!).
Ami viszont legnagyobb sajnálatomra kimaradt, az a karakter mélység. A főszereplők nem csak hogy nem fejlődnek, igazán alaposan megismerni sincs alkalmunk őket. Itt-ott egy-két mondat erejéig megvillantak dolgok, amelyek formálták a személyiségüket, de a sok csipkelődés és évődés között ezek szinte elvesztek. Pedig tetszett, amikor kiderült, Zach miért érez elhivatottságot, hogy biztonságos teret teremtsen a kirekesztett gyerekeknek, illetve kimondottan hiteles new adult problémának éreztem Delia diploma utáni élettől való félelmét. Milyen kár, hogy ezek, csakúgy, mint a hirtelen levont következtetéssel nyakon öntött vita utáni kibékülés, kissé elnagyoltra sikeredtek. Ha ehhez hozzávesszük, hogy mindent a hősnő szemén keresztül látunk csupán… Nos, nálam picit csorbult a tökéletesség.
„Mosolyogj, szépségem! (…) Nincs vége. Most kezdődik egy új kaland.”
Mégis, őszintén és lelkesen ajánlom a Légy merészt. Mert minden hibájával együtt szerettem, vigyorogva forgattam a szemeimet néhol, máshol hangosan rötyögtem rajta. S lássuk be, a mai világban olykor ránk fér a rózsaszín vattacukor. Pont ezért remélem, hogy a folytatások is érkeznek majd szép sorban. A második részben (I Wanna Text You Up) Delia exe gabalyodik össze a lány legjobb barátnőjével, a harmadik felvonás (Can't Text This) Zach lakótársának története, a negyedik kötetben (Text Me Baby One More Time) pedig a most határozottan antihősként bemutatkozó Shepé lesz a főszerep.
Kedvenc idézet:
„Nem hiszem el, hogy éppen egy kecskét készülök ellopni. Mit meg nem teszünk a szelemért, igaz?”
Könyvinfók:
| Műfaj: new adult Sorozat: Texting 1. Elbeszélés módja: E/1, jelen idejű, Delia nézőpontú Ki? Zach Hastings (25) & Delia Devlin (21) Hol? Louisville Mikor? október → december Érzékiség? izzó Szerelmi háromszög? - Lezárás? boldog Önállóan olvasható? igen |
11.11. - Veronika’s Reader Feeder
11.13. - Angelika blogja
11.15. - Sorok között
11.17. - Dreamworld (e)
11.19. - Fanni's Library
11.21. - Hagyjatok! Olvasok!
11.23. - Dreamworld
Nyereményjáték:
Mostani blogturnénk valamennyi állomásán olyan könyvekből találhattok idézeteket, amelyekben nagy szerepet kapnak az üzenetek, emailek és levelek. A feladat a regények címeit kitalálni.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
„A legsúlyosabb sérülések, amik egy embert érhetik, sokszor szemmel nem láthatóak.”