Rachel Gibson - Rescue Me - Ments meg!

33 éves, szingli és egy rágógumi-rózsaszín koszorúslányruhába gyömöszölte magát. Ráadásul az egész város azon mesterkedik, hogy összehozza őt valakivel. Bárkivel, aki meg tudná zabolázni ezt az öntörvényű, szilaj teremtést. Na de ki fogja megmenteni a gyönyörű Sadie Hollowellt? A texasi Lovettben mindenki tudja, hogy Sadie mindig is lázadó csajszi volt. Amint lehetett, elhúzta a csíkot e porfészekből, hátra sem nézett. Ám most visszatért, és csak azért is meghívott egy jóképű, tökéletesen kigyúrt ismeretlent az unokahúga esküvőjére. Jobb ma egy idegen, mint tegnap egy lúzer ex. Vince Haven ellenállhatatlan izmait kemény munkával szerezte: a SEAL-elitalakulatban szolgált Afganisztánban. Kattant nénikéjét látogatva cseppent Lovettbe, és talán marad a városban egy darabig. Talán képes lesz megbirkózni véres múltja gyötrő démonaival. Talán kihámozza Sadie-t abból a cuki rózsaszín ruciból! Főszereplők: Vince Haven & Sadie Joe Hollowell Lovett, Texas - jelenkor Sorozat: Lovett, Texas 3. Műfaj: Jelenkori romantika Kiadó: Athenaeum Megjelenés: 2013. január 320 oldal, puhatáblás Értékelésem:

Ha modern románcokat kellene ajánlanom, Rachel Gibson neve minden bizonnyal szerepelne a top 10-ben, bár tagadhatatlan, hogy a Hokis sorozatát említeném. Idehaza egyelőre csak a seattle-i csapat két tagjának történetét ismerhettük meg, azaz a hatodik, Any Man of Mine című regényre még várnunk kell. Hogy ez miért érdemel említést? Mert az a kötet a kapocs a két sorozat között! Az AMoM Sam Leclaire hokisztár és Autumn Haven szerelmének sztorija. Azé az Autumn Havené, akinek bátyja, Vince, felkerekedik, hogy maga mögött hagyja a várost, és a texasi Lovettig meg sem áll.

Illetve attól 15 km-nyire, mert ott beadja a kulcsot az autója. S az első jótét lélek, aki lefékez mellette nem más, mint Mercedes Johanna Hollowell, vagy ahogyan a legtöbben szólítják, Sadie. Aki épp egy esküvőre látogat haza Arizónából. Mivel hősnőnknek nem sok kedve van rózsaszín habszörnynek öltözött koszorúslányként még lesajnáló pillantásokkal kísért kíváncsi kérdésekre is válaszolgatni arról, hogyan lehetséges, hogy még mindig szingli, megkéri a férfit, legyen a kísérője. Az pedig fogja magát, és nemet mond.

Hogy e visszautasítás nem végleges, ráadásul az első lépés lesz, amely közös életükhöz vezeti majd őket, egyikük sem sejtette. A dolgok csak úgy megtörténtek…

Pro:

• A kisvárosi miliőbe ágyazott történetek jó ideje kedvesek a szívemnek, a Dél hangulata pedig csak fokozza számomra az élményt.

• Aki kedveli SEP könyveiben a főhős és hősnő általában fölöttébb mosoly fakasztóra sikeredett első találkozásait, az nagy valószínűséggel hozzám hasonlóan imádni fogja Sadie és Vince első közös jelenetét.

„- Van egy kábítópisztolyom – ez ugyan nem volt igaz, de mindig szeretett volna egyet.

- Tessék? – a férfi ismét Sadie-re nézett.

- Van egy kábítópisztolyom, és nem félek használni – a férfi tett egy lépést hátrafelé. Sadie elmosolyodott: - Komolyan beszélek.

- A kábítópisztoly nem halálos fegyver.

- És ha elég magasra célzok vele?

- Ha magasra céloz, akkor sem tud ölni, kivéve, ha az áldozat már korábban megsebesült. Nekem pedig semmi bajom, mint látja.

- Hát ezt meg honnan veszi?

- Valamikor biztonsági szakemberként dolgoztam.

Hm.

- Mindenesetre fájni fog, ha fenékbe lövöm.

- Nos, hölgyem, nem szeretném, ha fenékbe lőne. Egyetlen vágyam, hogy elvontassanak a városba.”

• Sok könnyednek szánt románc története hasonlít a gyorsvonat szerű száguldásra az elkapkodott, ’férfi találkozik a nővel, csók, ágyjelenet, szerelmi vallomás’ szerű esemény láncolatukkal. Itt ettől nem kell tartani! Üdítő, hogy mindkét főszereplőnek megvan a maga élete, amely a másik jelenléte nélkül sem áll meg. Sadie-t leköti édesapja sérülése és lábadozása, míg Vince nekilát a Gas and Go üzlet felújításának.

• Szeretem, ha a főszereplők közötti vonzalom nem az ágyjelenetek számából szűrhető le. Élvezem a pattogó szikrákat; szívesen veszem, ha a másik látványától pikáns gondolataik támadnak, és örömmel olvasom, ha a pajkosan évődnek. Így aligha meglepő, hogy nem könnyedén fogom elfelejteni azt a negyven centes orgazmusról szóló beszélgetést.

Kontra:

• Az, hogy Vince ex SEAL katona, olyan gyakorisággal került megemlítésre, hogy a végére már kezdett dühíteni. Az elitalakulatban való több évi szolgálat valóban jellemformáló, az átélt események rányomják bélyegüket a leszerelés utáni életre is, s ezáltal a karakter ábrázolásának szempontjából fontos szerep jutott e ténynek, de miért kellett – némi túlzással- háromoldalanként újra és újra nyomatékosítani?

• Amilyen kis lassú folyással haladt a történet, a vége csöppet elkapkodottnak érződött. A 28 évvel korábbi események megbolygatása pedig csak fokozta azt az érzésemet, hogy legalább egy fejezettel a lezárás előtt vége lett a regénynek.

A Ments meg! más, mint a korábbi Gibson könyvek. Egy barátok extrákkal kapcsolatból szárba szökkenő szerelem néhol vicces, néhol szívszorító története. Csendes, esős délutáni kikapcsolódásnak ajánlom egy csésze finom tea mellé.

Kedvenc idézet:

„… néha szüksége van az embernek arra, hogy meg tudjon bocsátani másoknak, azért, hogy továbbléphessen, és saját magának is megbocsáthasson.”

Dal a könyvben:

My Chemical Romance – Bulletproof Heart

 (8. fejezet, 130. oldal)