Nalini Singh - Archangel's Storm - Angyalárny

Az éjfélszín szárnyú Jason az árnyak között érzi otthon magát. De amikor India arkangyalának, Nehának férjét holtan találják a palotájában, a kémmester kénytelen kilépni a fénybe. Egy arkangyal őrült haragja ugyanis szörnyű pusztítást végezhet a világban, Jasonnek pedig meg kell találnia a gyilkost, hogy ezt megelőzze. De Neha bizalmának ára van: a kémmesternek az arkangyal vérvonalához kell kötnie magát, véresküt kell tennie Mahiya hercegnőnek. A lánynak, aki szörnyű titkokat hordoz a szívében, és már senkiben sem bízik meg. Legfőképpen nem egy ellenséges kémmesterben. A gyilkos után kutatva Jason és Mahiya egy évszázados rémálom közepébe cseppen. A váratlan szenvedély feltámadó, fekete vihara pedig mindkettejüket magával ragadja… könnyen lehet, hogy a halálba. Főszereplők: Jason & Mahiya India Sorozat: Angyali vadász 5. Műfaj: Paranormális romantika Kiadó: Egmont Dark Megjelenés: 2013. január 440 oldal, puhatáblás

Nalini Singh két, egymástól teljesen független, de egyaránt ragyogó világot teremtett meg sorozataiban. S engem mindkettővel megfogott magának, így mindig nagy örömmel térek vissza hozzájuk, legyen szó alakváltókról vagy angyalokról a soron következő történetben. Pár héttel ezelőtt az utóbbi féle kötetek megjelenésével beértük az eredeti kiadást, így valószínűleg még nehezebb lesz eztán a várakozás.

Az Angyali vadász szériában Elena és Raphael párosa a maguk nem mindennapi három kalandját követően egy időre háttérbe húzódtak (a hatodik részben viszont ismét övék lesz a főszerep) teret engedve New York arkangyalának legfőbb segítői, a Hetek tagjainak. Az én legnagyobb örömömre! No nem mintha nem imádnám Raphaelt - gúnyos kacaj jár már csak a feltételezésért is -, de bizalmasai is beindították képzeletem fogaskerekeit. Előbb az Angyalkardban vezetőjük, a vámpír Dimitri talált örök társára Honor személyében, most pedig az éjsötét szárnyú, halk szavú kémmesteren, Jasonön a sor, hogy búcsút intsen sok évszázada tartó magányának.

Dimitiék menyegzője közben érkezik a hír, hogy Erist, aki Nehának, a Tízek Tanácsának egyik tagjának volt régóta a párja, brutálisan meggyilkolták. Mivel lánya, Anoushka kivégézése (Angyalcsók) óta Neha mély gyűlöletet táplál Raphael iránt, félő, hogy fájdalomtól tébolyult haragja most ellene fog fordulni. Hogy a fenyegető pusztításnak elejét vegyék, Jason önként jelentkezik, hogy segít kideríti, ki törhet Neha ellen ilyen borzalmas módon. Ám hogy India arkangyalának területére léphessen, bele kell egyeznie, hogy véresküt tesz annak családjának, így biztosítva a nyomozás idejére feltétlen lojalitását.

„Ősi szertartás volt ez, a szavak (…) évezredek óta nem változtak. A rituális körítés nélküli lényege egy hűségeskü volt.”

Jason közvetlenül az udvarba érkezése után esküt tesz hát Mahiya hercegnőnek, Neha ’hőn szeretett’ unokahúgának. Az angyalnő bizony nem egy óvó szeretettel körülvett, elárvult rokon, ő Eris csalfaságának élő bizonyítéka, mint annak Nivritivel, Neha húgával elkövetett félrelépésének gyümölcse. Épp ezért életének 300 éve sokkal inkább fogságra hasonlított, ahol sem barátokra, sem szerelemre nem lelhetett, de számtalanszor volt kénytelen elviselni Neha kegyetlen büntetését. Így megtanult csendes visszavonultságban, s a legnagyobb alázatban élni. Ám a szelíd felszín alatt Jason többet, erőt és éles elmét sejt, amelyet rögtön próbára is tesz azzal, hogy a hercegnőt is bevonja a tetthely vizsgálatába, hiszen a nő jó megfigyelőkészsége és jártassága az udvarban nagy hasznára lehet a tettes mihamarabbi kézre kerítésében.

Mahiyát szinte ez első percben megigézi a gyönyörű, csendes, titokzatos kém, de ugyanakkor a szabadulás esélyét is látja a férfiban, hiszen az olyan nagyhatalmú arkangyalt szolgál, aki nem fél szembe szállni nagynénjével. E kettős októl vezérelve igyekszik mindenben Jason segítségére lenni, és gondoskodni annak kényelméről.

Először úgy tűnik, hamar lezárul a nyomozás. Ám rövid idő alatt három további megcsonkított holtest bukkan elő: egy vámpír, aki a pletykák szerint Eris legújabb szeretője volt, Neha egyik kedvenc udvarhölgye, és az az angyal harcos, aki egyszer régen elcsábította, majd eldobta Mahiya szívét. A gyilkosságok egyre brutálisabbak, és egyre személyesebbek, ezzel arra utalva, hogy valaki komoly bosszúhadjáratot hirdetett.

Számomra pozitívumok:

• Az itteni események szervesen részei az angyalok világába komoly fordulatokat hozó nagy történés ezernyi darabból álló kirakósának. S ez a háttérben forrongó nagy változás immár végre nevet is kapott!

• Jason karakterét egy sötét vizű, mély tóhoz tudnám hasonlítani. A világra tükrözött képét eddig is ismerhettük, de azt, hogy a lelke és múltja mit rejt még csak nem is sejthettük. Itt, apránként adagolva, bepillantást nyertünk gyermekkora legtündöklőbb és legborzasztóbb emlékeibe egyaránt, ezáltal jobban megértve a felnőtt énjét. Kimondottan tetszettek az emlékvillanások, és annak bemutatása, hogy azok hogyan hatnak máig Jason személyiségére. Aminek pedig különösen örülök, hogy a kötöttséget kerülő, önmagát szeretni képtelennek tartó férfiból nem vált egy csapásra megrészegült hősszerelmes.
  
  „Ez a férfi, gondolta a lány, miközben Jasont hallgatta, soha nem vall neki szerelmet, és soha nem hoz neki virágot. Talán sem neki, sem magának nem vallja be soha, hogy a kapcsolat, ami Mahiyához fűzi, nem puszta érzéki kötelék, hanem két lélek összetartozása, olyan mély, hogy szinte belesajdul a szíve.”
  
  Ehelyett inkább úgy tűnik, bár rálépett a valódi boldogság útjára, de még hosszú út áll előtte, igaz ezt már nem egyedül kell majd megtennie.

• Dimitri és Honor újra és újra fel-felbukkantak néhány oldal erejéig a könyvben, és imádtam minden pillanatukat. Jeleneteiket olvasva olybá tetszett, mintha Nalini egy kedvesen elnyújtott epilógust adott volna a rajongóknak. S nem is én lennék, ha ellen tudnék állni ilyesminek. Volt, hogy szempárásodásik meghatódtam, és volt, hogy nehezemre esett elnyomni a kikívánkozó kacagást.
  
  „- Itt leszel amikor felébredek?
  - Mindig."
  
  „– Erről nem vitázom.
  – Dehogynem. Házasok vagyunk, szóval vitázzunk!”

Ami nálam levont a tökéletességből:

• Ritkán esik meg velem, hogy szinte a kezdetektől szent meggyőződésem legyen, hogy tudom, ki áll a gonosz tettek mögött, és még ritkábban történik, hogy ebbéli hitemben képtelen megingatni a szerző, s ráadásként még igazam is lesz. Itt így történt sajnos, s így, bár az információk, okok és okozatok szerintem szépen felépítettek voltak, számomra elmaradt a nagy döbbenet.

• Azt hiszem, az Angyalárny hangulata melankolikusabb, történetvezetése lassabban csordogáló, mint a korábbi részeké, és a románc is csak úgy csendesen, szinte észrevétlenül szökken szárba. Ettől persze nem lesz kevésbé élvezetes, csak talán kevésbé átütő élmény.

• Talán telhetetlen vagyok, de Dimitri és a Neha udvarában rövid időre tiszteletét tévő Méreg mellett szívesen találkoztam volna a többiekkel is. Különösen Illiumot és Aodhant hiányoltam, de velük kapcsolatban kissé elfogult vagyok. Arról pedig már ne is szóljak, hogy az írónő bedobja Ashwini és Janvier nevét, majd ismét semmi egyéb információ… Kegyetlenség!

Értékelésem:

A könyvet hálásan köszönöm a kiadónak!