Callie Hart: Brimstone
Saeris Fane nem vágyott hatalomra. Semmi örömét nem leli abban, hogy az egész udvar az ő nevét suttogja. Sőt, most, hogy a Vér-udvar királynőjévé koronázták, rádöbben: egy királynőnek nem lehet saját élete. Súlyos teher nehezedik a vállára.Nevelője és öccse visszavárja őt a szülőföldjén… csakhogy azok a változások, amelyek erősebbé tették Saerist, bizonyos szempontból meg is gyengítették: most biztosan meghalna a két perzselő nap alatt. Ez pedig azt jelenti, hogy ismét mást kell küldenie maga helyett…
Kingfisher hadseregeket győzött le és hátborzongató szörnyűségeket élt túl, de a Zilvarenbe vezető út Carrion Swift oldalán talán kifog rajta. Az a fickó egyszerűen képtelen csendben maradni. Miközben teljesíteniük kell a küldetést, Ezüstváros szűk sikátoraiban rejtett veszélyek várnak rájuk, és Fishernek meg kell fékeznie a csempészt is, ha újra látni akarja a párját.
Sötétség borult Yveliára. Saeris és Fisher tűzön, vízen és kénkövön keresztül küzd, hogy megmentsék a világot.
|
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Fordító: Nagy M. Boldizsár ISBN: 9789636758844 624 oldal |
„Ez két csillag ütközése volt. A vég és a kezdet egyszerre.”
Múlt nyáron a Quicksilver (Higany), a több birodalmon átívelő, tündék és vámpírok közt évszázadok óta dúló háború sodrába ágyazott románc teljesen levett a lábamról, és elképesztő izgatottan vártam a folytatást. Szerencsére máris megérkezett a Tündék és Alkímia trilógia második felvonása, amely rögtön ott vette fel a történet fonalát, ahol elbúcsúztunk az elszánt és hűséges, tünde-vámpír hibrid Saeris Fane-től valamint a csendes, komor sötétséget árasztó harcostól, Kingfishertől.
„Nincs értelme bánni azokat a dolgokat, amelyek formáltak minket.”
Callie Hart bizony egy szusszanásnyi időt sem vesztegetett arra, hogy mi olvasók visszarázódjunk a sztoriba, rögtön nagy tétű események sodrában hajított minket. Őszintén bevallom, az első kötet olvasása óta eltelt több hónapnyi kényszerű kihagyás miatt a kezdeti pár fejezet alatt picit meg voltam zavarodva és kapkodtam a fejem, de aztán sikerült újra ismerkednem valamennyi karakterrel és elkezdtek visszajönni az apróbb részletek. Ám e kezdeti kis bukkanót leszámítva mindvégig imádtam a különböző birodalmak, települések és népek között ugráló utazást. Csak éppen ahogyan az igazán jó romantikus fantasyk olvasásakor oly’ gyakran, ezúttal szintén azt kívántam, bárcsak a teljes sorozat ott lenne a kezemben, hogy ezt az egész őrült kalandot megszakítások nélkül, teljes egészében, s pláne egyhuzamban élhessem meg.
„Egy szív, amit gyűlölet és félelem ural, nem tapasztalhat meg csodát. Ismerni kell hozzá a szeretetet, az örömöt és a bizalmat…”
Szóval igen, számomra a Brimstone (Kénkő) ugyanúgy hihetetlen élményt nyújtott, ahogy az előzménye. Ha lehet, még jobban megszeretem az immár szépen összecsiszolódó lélektársakká vált főszereplőket, ráadásul most már nem csupán egy - Carrion Swift -, hanem rögtön egy maréknyi – Foley, Lorreth, Renfis, Taladaius - mellékszereplő lopta be magát a szívembe. Élveztem, hogy a gyors ütemű és fordulatos cselekmény során találkozhattam boszorkánnyal, tündével, vámpírral, manóval, nimfával, szatírral, papírlapokból életre kelt madarakkal, árnyékból álló fekete macskával… de még a mágiával és vérrel táplálkozó élőholtak, fává változott bosszúálló északi harcosok, a sárkány és a gonosz uralkodó is lenyűgözött. Imádtam, hogy immár váltott nézőpontban követhettem az egyre szövevényesebb és fordulatosabb eseményeket, és roppant kíváncsi vagyok, milyen meglepetéseket tartogat még az írónő.
„Minden könyvtárban ott lüktet a mágia. Még azokban is, ahol nem ilyesmiben utaznak. Hiszen mi más egy könyv, ha nem kapu egy másik világba, más korba, egy másik életbe.”
Persze ismét függővéggel zárult a kötet. Főhőseinktől szó szerint izzasztó helyzetben búcsúztunk, méghozzá olyan utolsó mondattal, ami nem csupán egy ’hogy most mi vaaan?’ reakciót váltott ki belőlem, de elérte, hogy legalább háromszor ellenőrizzem, biztos nincs-e további lap a könyvben vagy legalább valamiféle ráadás jelenet valahol a neten. Egyértelmű hát, hogy fölöttébb várom az angol eredetiben november elejére ígért, egyelőre cím nélküli záró kötetet, s bevallom, nem tiltakoznék egy-két spinoff regény ellen sem.
04.09. - Ambivalentina
04.11. - Angelika blogja
04.13. - Milyen könyvet olvassak
Nyereményjáték:
Nyereményjátékunkban nincs más dolgotok, mint elolvasni figyelmesen a beleolvasót, és megválaszolni az állomásokon található kérdéseket.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Kicsoda Bill?