Carissa Broadbent: Az énekesmadár és a kőszív
Mische mindent elvesztett, amikor erőszakkal vámpírrá változtatták – az otthonát, az emberségét, és ami a legpusztítóbb, a napisten szerelmét, akinek az életét szentelte. Most, hogy halálra ítélték az őt átváltoztató vámpírherceg meggyilkolásáért, a megváltás lehetetlennek tűnik.De amikor Mische-t megmenti Asar, az Árnyékház fattyú hercege, akinek olyan brutális a múltja, mint a sebhelyei, a kivégzésnél is rosszabb küldetésre kényszerül: az alvilágba kell utaznia, hogy feltámassza a halál istenét.
Mégis, Mische büntetése lehet a megváltás kulcsa. Egy titkos találkozón a napisten megparancsolja neki, hogy segítsen Asarnak a küldetésében, csakhogy elárulja őt… azzal, hogy megöli azt a halálistent, akinek a feltámasztásában segítene.
Mische-nek és Asarnak végig kell járnia az alvilágba vezető áruló utat, próbatételekkel, fenevadakkal és múltjuk bosszúálló szellemeivel szembenézve. A legveszélyesebb azonban a sötétség csábító hívása – és a lány tiltott vonzalma Asar iránt, a bimbózó kötelék, amely az istenek haragjának előidézését kockáztatja.
|
Kiadó: Maxim Kiadó Fordító: Ladányi-Turóczi Csilla ISBN: 9789636900502 512 oldal |
„… semmi sem volt veszélyesebb, mint egy bűn, amelyről úgy érzed, hogy helyes.”
Carissa Broadbent Nyaxia koronái sorozatának eddigi összes darabja – az Éjszülött duológia, az önálló kötet valamint a kiegészítő kisregény – teljesen beszippantott és élvezetes kalandnak bizonyult, így bizony komoly elvárásokkal vágtam bele az Árnyszülött duológia első részébe. De talán hiba volt részemről ennyire magasra tenni a lécet, ráadásul azt várni, hogy Az énekesmadár és a kőszív majd játszi könnyedséggel túlszárnyalja azt.
„Ez a mese arról szól, hogyan bukik el egy kiválasztott. Sikoltozva, a régi életébe kapaszkodva, törött körmökkel. Lassan bukik el, évtizedek alatt. És végül magával viszi az egész elfeledett világot is.”
Ó, az előszó olyan titokzatos és magával ragadó volt, hogy alig vártam, hogy belemerülhessek Mische és Ashar sötét, vad történetébe! Örültem, amikor egy új vámpír királyság udvarába tett rövid, ámde véres látogatás után egy, az istenek által érintett helyen álló különös börtönből elindulhattam velük az alvilág különböző szintjeit megjáró alászállásra, egy isteni ereklyék után kutató küldetésre. A kusza hallucinációknak tűnő, zord és furcsa terepeken át, rémisztő lélekfalók, szellemek és lidércek között haladó utazás különlegesnek és izgalmasnak ígérkezett. Alig vártam, hogy mindeközben alaposabban megismerhessem a két, múltjuktól meggyötört, lelkükön és testükön egyaránt borzalmas sebeket viselő főszereplőt. Mische Iliae-t a Végzet Hajnala Rendjének egykori egyik legelismertebb akolitusát, az egykori hajnalivó napmenyasszony, aki miután életét, testét és lelkét a nap istenének ajánlotta, szörnyű körülmények között, akarata ellenére vált vámpírrá. Valamint Asar Voldarit, a lidércek őrzőjét, a halottidéző valóság hajlítót, az árnyszülöttek királyának száműzött, fattyú fiát, aki egész létét a törött dolgok kijavításának szentelte, és valahogyan kapcsolódik a Halál egykori istenéhez. A lehetőségek tehát ott voltak, egyes részek teljesen elvarázsoltak, a lezárás pedig totálisan letarolt…
„Nincs fény sötétség nélkül. Nincs élet szenvedés nélkül.”
Viszont a cselekmény vontatottnak hatott, az események egy idő után túl repetitívvé váltak, plusz a fordulatok egy része inkább bosszantott, mint lenyűgözött. Dühített, mennyire lassan pattant bármi szikra a főhős és hősnő között, mennyire szinte a semmiből jött aztán a mindent elsöprő kötődésük. Irritált, hogy Mische ennyi esztendő elteltével sem látta önnön sorsát tisztán, mennyire sokáig ragaszkodott fanatikusan a hitbe és maradt vak a valóságra. Ez különösen azért zavart, mert bár mindvégig kizárólag az ő gondolatait ismerhettük meg, csak az ő szemszögéből láttuk a történetet, karakterfejlődése szinte a legvégsőkig váratott magára. Emellett morcos vagyok, amiért az árnyékmágia ennyire felületes magyarázatát kaptuk csupán; többet szerettem volna megtudni az árnyékcsápokról, ahogyan az átjárókat védő varázslatról, de még Asar különös kardjáról is.
„Amikor egy isten meghal, az megrázza a világot. Átrendezi a történelmet a halandó és hallhatatlan birodalmakban egyaránt.”
Ám mindezek ellenére izgatottan várom a következő részt. Úgy érzem, a mostani kötet csupán az előkészítése volt valami átütőbb, hatalmasabb dolognak, valaminek, amely akár átrendezheti ezen világ egészének életét. Ráadásul Vincent (A kígyó és az éj szárnyai & A hamvak és az elátkozott király) utolsó bekezdés béli feltűnése, illetve a tudat, hogy Atrius és Sylina (A hódító vámpír végzete) szintén szerepel majd a The Fallen and the Kiss of Dusk lapjain csak fokozza a kíváncsiságomat. Szerencsére a hírek szerint még idén érkezik a folytatás a Maxim Kiadó gondozásában.
02.18. - Insane Life
02.20. - Kitablar
02.22. - Dreamworld
Nyereményjáték:
A Naxia Koronái sorozat eddig négy szerelmespárt mutatott be nekünk. A kérdés, tudjátok-e, kinek ki a párja. Mostani blogturnénk minden állomásán egy-egy szereplő nevét találjátok. A feladat az ő szerelmének nevét megírni nekünk a Tally űrlap megfelelő soraiba.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Lilith