Laura Wood: Megigézve
Clementine Monroe, mondjuk úgy, nincs jó passzban. A volt pasija megcsalta, majd szakított vele. Kirúgták az álommunkahelyéről. És hamarosan a lakását is el fogja veszíteni.Vigaszul nővére és húga siet a segítségére: Clemmie poharába némi alkoholt, az életébe pedig egy kis varázslatot csempésznek. Életre keltik ugyanis gyerekkoruk egyik rituáléját, a szakító bűbájt, amelynek keretében három dolgot kívánnak neki: egy egyéjszakás kalandot, egy munkát, amit szeret csinálni, és egy lelki társat. Mégis mi sülhet el rosszul?
Nem sokkal később Clemmie legnagyobb meglepetésére összejön élete első egyéjszakás kalandja, és egy új munka is várja: hat hétig kell vigyáznia korunk egyik leghíresebb és leghelyesebb zenészére, Theo Eliottra. Ráadásul a világ végén, egy gyönyörű tengerparti házban.
Azonban hiába hangzik a feladat álomszerűen, ez Clemmie számára valóságos rémálom. Egy öregedőfélben lévő rockzenész lányaként pontosan tudja, mivel jár a sztárok élete, és köszöni, ő nem kér belőle. Az élete már Theo nélkül is maga a megtestesült katasztrófa.
Az együtt töltött nyári heteket azonban különös varázslat lengi be, és lassan Theóról is kiderül, hogy talán mégsem az a tipikus rocksztár. Vajon Clemmie meg tud birkózni a múlt árnyaival, és le tud számolni az előítéleteivel? A tét nem kisebb, mint hogy valóra váljon minden kívánsága.
|
Kiadó: Magnólia Fordító: Németh Luca Anna ISBN: 9789635983490 416 oldal |
Laura Wood első felnőtteknek szóló romantikus regénye bájos, könnyed nyári olvasmány, amely Beth O’Leary és Emily Henry szerelmeseinek bátran ajánlható. Bár egy duológia első kötete, a Megigézve önmagában olvasható, kerek, lezárt sztori, amelynek alapötlete bohókás, írásmódja gördülékeny, történetvezetése egyszerűen követhető, rövidke fejezetei miatt pedig gyorsan fogyasztható.
„A Különc Nővérekre! (…) Testvérek, lelki társak, legjobb barátok.”
Miután egy brit rock sztárnak botrányos módon négy hónap alatt három különböző nőtől születtek lányai, az anyák összefogtak és mini kommunát alkotva nevelték fel gyermekeiket. Míg a legkisebb hippisen hóbortos zenésznek állt, illetve a legidősebb a zeneipar üzleti nagymenője lett, addig a középső lány, Clemmie, tini kora óta kerülte a zenészeket, sőt, még a 80-as évek utáni dalokat is. Ő inkább az irodalomban mélyedt el és hangoskönyveket hallgatott. Regényünk ott veszi kezdetét, amikor e két lábbal a földön álló, harmincas nőt hirtelen elhagyja a pasija, ráadásul csupán napok kérdése, hogy elbocsássák és felmondják az albérletét. A nővérei szerint e kétségbeejtően depis helyzet tinédzser éveik hagyományának felélesztéséért kiállt: Boszikként só kört rajzolni, bűbájokat szórva ellenségeiket megátkozni és három jó dolgot kívánni. Ezúttal miután elmondják három vágyukat - olyan munka, amit imádnak, vad szex és valód nagy szerelem – hirtelen minden elsötétül… igaz, csupán egy kiment biztosíték miatt.
„Van, hogy kockáztatnod kell, letérni az útról egy váratlan elágazásnál, és így jutsz el végül a valódi célodhoz.”
Imádtam ezt a felvezetést, az első pár fejezeten oltári jókat kacagtam. Mi több, a három nővér a későbbiekben további számos dilis pillanattal mulattatott, amellett, hogy a köztük lévő, mindent átvészelő szeretet melengette a szívemet. A regény románc szálához használt toposzok – zenész románc, téves személyazonosság, egyetlen vad éjszaka, kényszerű közelség, barátokból szerelmesek dinamika, beteggondozás – elegye nálam tökéletesen működött, Theo és Clemmie sztoriját édesnek és szórakoztatónak találtam. Történetükből egyértelműen a slow burn érzetű középső rész lett a kedvencem, amikor a világtól elvonulva, kettesben töltötték a csendes mindennapokat. Beszélgettek, nagyokat sétáltak, egészségtelen nasikat fogyasztva váltak egy vámpírsorozat rajongóivá, és ami a legfontosabb, találtak vissza önmaguk kreatív alkotói énjéhez. Tetszett, hogy előjöttek komolyabb témák, ezzel adva egy kis mélységet a karaktereiknek.
Azonban a könyv utolsó részét kiszámíthatónak éreztem, és picit bosszantott a végén bedobott szakítás féleséget övező kommunikációs bénázás. A lezárás talán kissé túl szirupos, de ezt örömmel megbocsátom a szerzőnek, akárcsak az ártatlantól mindössze egy paraszthajszállal szenvedélyesebbre megírt ágyjeleneteket. Amiért viszont némileg orrolok, hogy a főhős gondolataiba egyáltalán nem nyertünk betekintést. Gyanítom, ő esett előbb szerelembe, méghozzá mélyen, így örültem volna, ha akár ráadás fejezet formájában, de ízelítőt kaphattam volna az ő nézőpontjából.
„Egy zűrzavaros, gyönyörű, kusza és bonyolult életet választok egy olyan helyett, amelyben, noha biztonságban érzem magam, nem vagyok boldog.”
Remélem, a Magnólia elhozza nekünk a duológia második darabját, a Let’s Make a Scene fordítását, mert abban az itt Theo legjobb barátjaként megismert színésznő és egykori kollégája kapnak majd második esélyt a szerelemre.
08.14. - Csak olvass
08.16. - Angelika blogja
08.19. - Hagyjatok, olvasok
08.23. - This is my (book) universe
08.25. - Kelly & Lupi olvas
Nyereményjáték:
Barangoljuk be a Magnólia Kiadó kiadásait! Nektek az a feladatotok, hogy az állomásokon található fülszövegrészletből felismerjétek, melyik kötetről is van szó!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
„Eden legszívesebben visszamenne az időben. Arra a bizonyos napra.”